Meghökkentő, de igaz, a film képregényfeldolgozás, szuperhősökre, gigászi összecsapásokra és pazar akcióra viszont senki se számítson, csak egy sötét titokra, amit mi, nézők már az első percben megtudunk.
Sok minden miatt irigylem a franciákat, és külön irigylem a francia filmeseket. Míg idehaza egy filmes rendszerint csak sokadik filmtervével, megannyi nehéz szűrőn átverekedve juthat valamiféle állami támogatáshoz, esetleg kapcsolati rendszerét latba vetve láthat neki filmjéhez, esetleg minimális költségvetéssel lát neki a forgatáshoz, mivel a „piac” nálunk gyakorlatilag nem létezik, addig a franciák szinte bármiről bármilyen filmet összehozhatnak. Más kérdés, hogy az a film aztán milyen lesz, de a lényeg, hogy a legelvetemültebb témákban is sorra születnek alkotások, és mivel a francia mozinak még ma is óriási a renoméja, ezeket aztán a nemzetközi forgalmazás is rendre átveszi. Mert hol máshol csinálnának filmet egy kisvárosi bicikliszerelőről?
Nem én voltam az egyetlen, akinek a Raoul Taburin kapcsán a Monty Python Repülő Cirkusza egyik epizódja jutott eszébe, amiben az álruhás szuperhős, Bicycle Repairman, ha szükség van rá, bicikliket javít egy olyan világban, ahol különben mindenki Superman. Nos, címszereplőnk, Raoul Taburin is Bicycle Repairman, vagyis kerékpárjavító, de története nélkülöz minden Monty Pythonos őrültséget és groteszk vonást, egy dolog kivételével. Taburin, aki egy kedves dél-francia kisváros, Saint Céron elismert és egyetlen bicikliszerelője – és a leírás szerint kereskedője is, bár ez a filmből nem derül ki egyértelműen -, aki mindent tud a kerékpárokról. Megbecsült polgár, boldog férj és apa, ám van egy titka. Felnőtt létére nem tud kerékpározni, hiába próbálkozott egész életében újra és újra. Egy nap a faluba költözik a fotográfus Hervé (Edouard Baer). A két férfi hamarosan összebarátkozik, Hervé pedig Raoult is szeretné lefényképezni biciklizés közben, Raoul pedig mindenáron próbálja leplezni a titkát.
Hát ennyi, vagy, ahogy most szokás, ennyike, erről szól a film. Egy kedves, kicsit balfácán pasasról, akit ráadásul az enyhén birkaképű Benoît Poelvoorde alakít, és tulajdonképpen nincs semmi baj ezzel a filmmel. Az életről szól, gyengeségekről, hibákról, megbánásról meg nyilván pár hasonlóan fontos dologról, de bevallom, nem mindre tudtam figyelni, mert egyszerűen nem kötött le, a film második felében már nagyon nehezen tudtam odafigyelni. Egy franciának, gondolom, kicsit más, mert ugye ott van a kerékpározás, mint nemzeti sport, a jellegzetes francia kisvárosi élet, és ami legalább ilyen fontos, a képregények fanatikus imádata. Persze a franciák másfajta képregényeket (is) szeretnek, mint az amerikaiakat, hétköznapi dolgokról szólókat, például, és a Raoul Taburin is képregény feldolgozás. Bizony, az A kis Nicolas sztorikat is jegyző Jean-Jacques Sempé a felelős, de ez inkább csak amolyan érdekes infómorzsa, amitől a nagyon kedves, nagyon tisztességes film nem válik cseppet sem izgalmasabbá.
Értékelés: 6/10
