Paul Feig - Szellemirtók (2016)

A rajongók régóta szerettek volna egy harmadik Szellemirtók-filmet, de nem ilyet. A 2016-os reboot elvetette az eredeti száraz humorát a hangos pofonok és sikamlós gegek javára, és persze férfi sztárokat négy színésznőre cserélték le az alkotók. Ez már a film megjelenése előtt rendkívüli ellenszenvet váltott ki, ami kicsivel valóban átlépte a jó ízlés határát, mert tényleg ott volt egy rakás szexista troll is a véleményformálók között. A dolgot eléggé magára vette Paul Feig rendező, forgatókönyvíró (Koszorúslányok, Női szervek, A kém) is, aki kiállt a női reboot és konkrétan a főszereplők mellett, a negatív reakciókat pedig „aljasnak” és „nőgyűlölőnek” látta. Miután a film alulteljesített a mozipénztáraknál – bár nem annyira, mint várható volt –, Feig az egészet Hillary Clinton ugyanabban az évben megbukott elnökválasztási kampányához hasonlította. Hozzátette, hogy az ellenséges fogadtatás Clinton ellenfele, Donald Trump által felhergelt emberektől származott. Még az is lehet, hogy valóban volt átfedés a Trump-szavazók és a filmet szexista okokból elutasítók miatt, de a politika bevonása az egyenletbe nem volt jó ötlet.

Rian Johnson – Star Wars: Az utolsó Jedik (2017)

A Star Wars Disney-korszaka sok kritikát húzott magára, és sok rajongó úgy érzi, hogy az új filmek nem tisztelik George Lucas alkotói örökségét – igaz, pont Lucas adta el ezt az örökséget. A nyolcadik játékfilm a franchise-ban, a Star Wars: Az utolsó Jedik rengeteg kritikát kapott egyenetlen hangvétele és történetmesélése miatt. A rajongók különösen azt nehezményezték, hogy Luke Skywalkert morcos, öntörvényű öregemberré redukálták – elsősorban azért, hogy a fiatalabb szereplőgárdát „kiszolgálja”. Rian Johnson író/rendező többször is megvédte munkáját. Bár hangsúlyozta, hogy megérti az emberek szenvedélyét, azt állította, hogy maga az eredeti franchise sem tökéletes, amivel csak olajat öntött a tűzre. Különösen azokra a nézőkre akadt ki, akik a sokszínű szereplőgárdával voltak elégedetlenek, és támadták Rose Tico karakterét, illetve az őt játszó Kelly Marie Trant. A sokszor kifejezetten durva hangnemet megütő rajongók nagyon felhúzták a rendezőt, aki aztán a Tőrbe ejtve-filmekkel bizonyította, hogy remekül tud történetet mesélni, ha nincs egy Mickey egeres stúdió, amely mindenbe beleszól és egy rakás toxikus rajongó, akinek semmi se jó.

Zack Snyder  - Az Igazság Ligája (2017)

Zack Snyder  óriás terhet és felelősséget vett magára, amikor nekiállt a DC szuperhős filmjeinek. Már Az acélember (2013) és a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala (2016) miatt is sok kritikák kapott, de a pokol Az Igazság Ligája (2017) miatt szabadult el. Ezeknek a filmeknek az volt a céljuk, hogy Supermant, Batmant és számtalan más DC-hőst egyszerre vigyenek a vászonra a Marvel-filmes univerzumához hasonló módon, de a rajongóknak nem tetszett, ahogyan az ikonikus hősöket ábrázolják. Ridegnek, távolinak és esetenként gyilkosnak: Batman és Superman is több embert öl meg dicstelen módon, legalábbis a rajongók szerint. Snyder többször is megvédte döntéseit, azzal érvelt, hogy a rajongók naivak és agymosottak, mert nem hiteles forrásból tájékozódnak. Szerinte, ha a nézők azt szeretnék, hogy ezek a hősök megőrizzék csodálatra méltó tulajdonságaikat minden rájuk zúduló gonoszság mellett, akkor egy álomvilágban élnek. Szerinte az ő erőszakos víziója valóságosabb, és ezért lenyűgözőbb. Olyan meggyőzően érvelt saját nézői ellen, végül elérte, hogy a saját verziója is a mozikba kerüljön Zack Snyder: Az Igazság Ligája (2021) címen.

Christopher McQuarrie – Mission: Impossible – Leszámolás – Első Rész (2023)

A Mission Impossible-filmek több mint két évtizede vannak velünk, és egy ilyen régen futó franchise esetén megesik, hogy egyre csökkenő hozamot hoz. A legutolsó film, a Leszámolás – Első rész bevétele alulmaradt a várakozásokhoz képest, és a rajongók úgy érezték, hogy a film túlságosan sok időt és energiát szentelt a cselekményből a legfőbb gonosztevő felvezetésével. A rendező, író és producer Christopher McQuarrie azonban elutasította ezt az állítást. McQuarrie szerint a felvezetés hiánya vagy rövidsége csak összezavarta volna a nézők zömét. 
Úgy vélte: „Ezeket a fogalmakat többször is meg kellett magyaráznom, mert nem mindenki fordít elég figyelmet ezek megértésére. Ha van itt olyan, akinek nem volt szüksége erre az expozícióra, annak gratulálok, mert ő az osztály legjobb tanulója”. Ezzel arra célzott, hogy a legtöbb néző bizony inkább a kevésbé gyors felfogású tanulóhoz hasonlít, ezért több ponton szándékosan lebutította a cselekményt, hogy biztosan mindenki megértse. Ez annak fényében sem túl tiszteletteljes megjegyzés, hogy régóta tudjuk, MINDEN nagy költségvetésű hollywoodi filmet lebutítanak, és McQuarrie-nek abszolút igaza van a nézők képességeit illetően.

James Cameron - Avatar (2009)

Az biztos, hogy James Cameron maradandó nyomot hagyott a sci-fi műfaján – és a mozipénztárakban, hiszen az Avatar hosszú ideig volt minden idők legjövedelmezőbb filmje. Ez nem jelenti azt hogy mindenki rajongott Cameron szerelemgyermekéért. Sokan rótták fel neki, hogy az űreposz a környezetvédelemről és a gyarmatosításról szóló erkölcsi mondanivalóval bombázza a közönséget, ami sokszor a cselekmény és az emlékezetes karakterek kidolgozásának kárára ment, és a túlméretezett játékidőt sem szerették. Cameron nem sokat gondolkodott el azon, van-e mindennek alapja vagy sem. Szerinte azok, akik a filmet elhibázottnak tartják, csak újra meg kell nézniük, és akkor majd visszaszívnak minden rossz szót. Azt is hozzátette, hogy a hosszú játékidő miatt panaszkodni képmutató a streaming és a sorozatdarálás korában. Szerinte azok a nézők, akik kritizálták az Avatart, „nyafogók”. „Alapvetően e panaszok egyikének sem volt semmi alapja. Csak rossz a nézők memóriája, és kevéssé kitartóak".

Tim Miller - Terminátor: Sötét végzet (2019)

A rajongók óvatosan optimisták voltak a folytatást illetően, mivel az eredeti filmek készítője, James Cameron is részt vett benne, de ez a lelkesedés az első előzetes megjelenése után gyorsan elpárolgott. Ebben ugyanis szinte kizárólag a női szereplőkön volt a hangsúly, és több kritika is érte Mackenzie Davis karakterét, Grace-t, egy kiborg nőt, aki szemtől szemben veszi fel a harcot egy terminátorral. Sok néző érezte úgy, hogy az egész film csak csomagolás egy feminista üzenet számára. Persze nem mindenkinek volt ezzel gondja: Tim Miller rendező úgy tűnt, élvezi, hogy megosztja a közönséget. Eldicsekedett ugyanis azzal, hogy csak a „felvilágosult” rajongók értékelik Grace-t, akinek az ereje és kitartása megijeszt majd minden nőgyűlölőt. Miller értelmezésében, ha nem értékeled az elképzeléseit, akkor szexista vagy, és nem érted a kor üzenetét. Ez általában nem jó érv, de a Terminátor esetében különösen nem helytálló, hiszen ez a franchise teremtette meg minden idők egyik legemlékezetesebb női karakterét, Sarah Connort. Bár Millernek igaza volt abban, hogy Grace figurája jól sikerült, az alapérveléssel volt a gond. A rendező azóta Sonic, a sündisznó-filmeket készít.

Ridley Scott - Az utolsó párbaj (2021)

Kevés élő rendező dicsekedhet olyan életművel, mint Ridley Scott, ám ez az életmű sem mindig egyenletes – a kritikákra való érzékenység viszont az évtizedek alatt egyre nőtt. Scott kiosztotta a történészeket, akik a Napóleon (2023) pontatlanságaira hívták fel a figyelmet, de két évvel korábban a saját közönségét kezdte el szidni. Történt ugyanis, hogy egy másik történelmi drámája, Az utolsó párbaj csúnyán elbukott a mozipénztáraknál, és Scott szerint a kudarc oka az ún. millenárisokban rejlik. A rendező kigúnyolta a generációt, amely mobiltelefonon és a közösségi médián nevelkedett, szerinte ők nem akarnak senkitől semmit megtanulni,  hacsak nem mondják el azt a mobiltelefonon. Szerinte a fiatalokból manapság egyszerűen hiányzik az odafigyelés és a kitartás ahhoz, hogy egy film motiválja őket. Az egész tényleg úgy hangzik, mint amikor keserű öregemberek „ezek a mai fiatalok” felkiáltással panaszkodnak, amivel csak az a gond, hogy ők adják a mozik közönségének a zömét, kár megsérteni őket.

Forrás: listverse.com