Feszültebb és izgalmasabb szituációt nem lehet annál elképzelni, mint amikor emberek egy kisebb csoportja a túlerővel szemben, egyre zsugorodó területen próbál védekezni. Nincs egyetlen olyan műfaj sem a horrortól a vígjátékon át a fantasy-ig, amelyben ne működne ez az alaphelyzet, de még az egyik klasszikus mese (A három kismalac és a farkas) is erre épül. Íme a „műfaj” 10 legjobbja.

A hét szamuráj (1954)

Akira Kuroszawa klasszikusában egy falu gazdátlan szamurájokat (roninokat) fogad fel, hogy megvédjék a termésüket a környéket terrorizáló rablóktól. A rendkívül mozgalmas csaták és a finálé esőáztatta ostromjelenete ellenére sem egyszerű kosztümös kalandfilmet látunk, hiszen Kuroszawa itt is az embereket, az emberi kapcsolatokat helyezte a középpontba: a parasztoknak mindenekelőtt magukat, vagyis számító önzésüket, gyanakvásukat kell legyőzniük.

Az alapszituáció annyira westernes, hogy Hollywood készített is belőle egy remake-et A hét mesterlövész címmel, amely a saját jogán is klasszikus lett.

Rio Bravo (1959)

Howard Hawks klasszikusa Rio Bravóban, egy kis Texashoz közeli vadnyugati városban játszódik, amelyet a gazdag és gátlástalan Nathan Burdette ural. Amikor Burdette öccse, Joe gyilkosságot követ el, Rio Bravo elszánt seriffje, a John Wayne által alakított John T. Chance gondolkodás nélkül rács mögé dugja a férfit. Burdette természetesen nem hagyja annyiban a dolgot és megpróbálja erőszakkal kiszabadítani öccsét, mielőtt halálra ítélhetnék. Chance erősítésre nem számíthat, ezért helyben toboroz csapatot az idős, mozgássérült helyetteséből (Walter Brennan), a részeges Dude-ból (Dean Martin) és a fiatal  Colorado Ryanből (Ricky Nelson), és együtt készülnek fel a kisváros és a börtön várható ostromára.

A filmet Hawks és Wayne bevallottan egy anti-Délidőnek szánták, mert nem tetszett nekik, ahogy Fred Zinneman westernje a Gary Cooper által alakított sheriffet ábrázolja.

Az élőhalottak éjszakája (1968)

A zombiműfaj atyja, George Romero szinte mindig ugyanazt a filmet forgatta: az élőhalottak beszorítják a maroknyi túlélőt egy zárt helyre, és addig nem nyugszanak, amíg be nem jutnak valahogy. A műfajteremtő első részben egy temetőben indul útjára az őrület, a főszereplők egy farmházba menekülnek a horda elől, a Holtak hajnalában a fogyasztás templomában, egy plázában próbálnak menedéket találni az emberek, A holtak napjában pedig egy elhagyatott rakétakilövő-állomáson barikádozza el magát a tudósokból és katonákból álló csapat.

Azóta is minden zombifilmes Romero mintáját követi, de még az olyan vígjátékokban, mint a Haláli hullák hajnala is az ostromdramaturgiát követik. (Edgar Wright filmjében természetesen egy kocsmába vonulnak vissza a szereplők.)

A 13-as rendőrőrs ostroma (1976)

Egy pályakezdő rendező, bizonyos John Carpenter bevallottan két korábbi ostromfilm, a Rio Bravo és Az élőhalottak éjszakája által megihletve forgatta le kevesebb mint 100 ezer dollárból a B-kategóriás akciófilmjét.

A vadnyugat helyett nála a kortárs Detroit a helyszín, zombik helyett pedig egy megvadult banda fenyegeti a címbéli rendőrőrst. Ide menekül be az az apa, aki végzett a lányát megölő bandataggal. A maroknyi védő a legmodernebb fegyverekkel néz szembe, miközben semmi kapcsolatuk a külvilággal, és nincs más segítségük, csak az alagsori cellákban ideiglenesen elhelyezett három veszedelmes bűnöző.

A filmből 2005-ben készült egy remake is Ethan Hawke, Laurence Fishburne és Gabriel Byrne főszereplésével, és meglepően vállalhatóra sikerült.

A bolygó neve: Halál (1986)

A nyolcadik utas: a Halál folytatása legalább annyira akciófilm, mint amennyire horror. James Cameron filmjében a Sigourney Weaver által alakított Ripleyt visszaküldik arra a bolygóra, ahol annak idején megtámadta őket az ismeretlen szörnyeteg. Azóta emberi kolóniát telepítettek oda, a földi kutatóbázis azonban minden kapcsolatot elveszített velük. Ripley feladata, hogy egy sereg felfegyverzett harcos kíséretében derítse ki, mi történt. Tervük azonban meghiúsul és ők is a bolygón ragadnak. Elbarikádozzák magukat, és megpróbálják felvenni a harcot az idegen lények ellen. 

Drágán add az életed! (1988)

A sokak által karácsonyi filmnek (is) tartott akcióklasszikusban a Hans Gruber vezette terroristák elég könnyen elfoglalják a Nakatomi Plázát, így hagyományos ostromszituációról (ekkor még) nem beszélhetünk. A Bruce Willis által alakított John McClane is inkább egyfajta partizánként bomlasztja belülről a rendszert, majd megérkeznek a rendőrök is, de mire sor kerülhetne a valódi ostromra, McClane megoldja egyedül, illetve egy közrendőr segítségével a helyzetet.

A Die Hard zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, hogy szinte külön műfajt teremtett,

az Úszó erődtől a Hirtelen halálon és a Con Air - A fegyencjáraton át a Támadás a Fehér Ház ellenig megszámlálhatatlanul sok film másolta le az alaphelyzetét.

Alkonyattól pirkadatig (1996)

Robert Rodriguez rendezése egyáltalán nem úgy indul mint egy ostromfilm, hanem mint egy tarantinós beütésű akciómozi – ami nem is csoda, mert a forgatókönyvet maga Tarantino írta, és George Clooney mellett ő alakítja a másik főszerepet. Egy bankrablásból élő testvérpárost játszanak, akik kénytelenek Mexikóba menekülni. Útközben elrabolnak egy prédikátort a gyerekeivel és a lakóautójával együtt. Estére betérnek egy útszéli kocsmába, és ekkor jön a zseniális csavar: kiderül, hogy a hely valójában vámpírtanya. A szereplőknek el kell barikádozniuk magukat, hogy a hajnal első sugaráig vissza tudják valahogy verni a vérszívók támadásait.

Az Alkonyattól pirkadatig nagy előnye, hogy nemcsak feszültséggel van tele, de morbid poénokkal is.

Pánikszoba (2002)

Az úgy nevezett „home invasion” thrillerek, vagyis amikor házhoz jön a terror, külön műfajnak számítanak. Ide is besorolható lenne David Fincher rendezése, a Pánikszoba azonban egyben ostromfilm is, mert a helyszínül szolgáló New York-i lakásnak van egy titkos, használaton kívüli helyisége, egy pánikszobája is, amelyet vasbeton falak és páncélajtó véd, továbbá fel van szerelve minden, a túléléshez szükséges eszközzel. A frissen elvált Meg (Jodie Foster) és kislánya, Sarah (Kristen Stewart) ide menekülnek be, amikor három férfi tör be hozzájuk.

Az izgalmak csak itt kezdődnek, mert a bűnözők, akik meglepően jól ismerik a házat, ugyan nem tudnak bejutni, de hőseink sem tudnak kijutni, és megkezdődik egy nagyon feszült, gyakorlatilag végig egy-két szobában játszódó macska-egér játék.

A Gyűrűk Ura - A két torony (2002)

Peter Jackson trilógiájának második felvonása gyakorlatilag háborús filmként is nézhető, hiszen a sztori gerincét egy gigantikus csatajelenet képezi. Hőseinknek, Aragornnak (Viggo Mortensen), Gimlinek (John Rhys-Davies) és Legolasnak (Orlando Bloom) a Helm-szurdokban kell felvenniük a harcot az elsöprő túlerőben lévő tízezres orksereggel. A végeredmény a mértéktartó vélemények szerint is a

filmtörténet egyik leglátványosabb, leggrandiózusabb csatajelenete, amelyen máig nem sikerült senkinek túltennie.

Dredd (2012)

Dredd bíró második filmes eljövetel kakukktojás abból a szempontból, hogy itt nem az ostrom alá vett embereknek drukkolunk, hanem a behatolónak. A sztori szerint a sisakos igazságosztónak és tapasztalatlan társának, Anderson bírónak (Olivia Thirlby) egy 200 emeletes lakótömbben kell rendet tenniük, végezve egy veszedelmes drogbáróval, Ma-Mával (Lena Headey), illetve annak felfegyverzett embereivel. Dreddék így aztán nemcsak támadók, de egyben prédaként is szolgálnak, mert minden emeleten újabb és újabb veszedelmek leselkednek rájuk.

Hasonló koncepcióra épült a kiváló indonéz akciófilm, A rajtaütés is, csak ott a sci-fi elemek helyett a látványos közelharcból volt sokkal több.

+1 Zulu (1964)

Cy Endfield klasszikusa is kilóg egy kicsit a sorból, hiszen a 150 brit katona, akinek azért drukkolunk, hogy feltartóztassák a 4 ezres zulu hadsereg rohamait, nem az otthonát vagy az országát védi, hanem egy idegen országban, Dél-Afrikában képviselik az angol imperializmus érdekeit.

A Zulu ettől függetlenül elképesztően látványos filmeposz, amelyet Zuluföldön, zulu statisztákkal forgattak, és később olyan rendezőket ihletett meg, mint Peter Jackson, aki a Helm-szurdoki csatához merített innen, vagy Ridley Scottot, aki a filmbeli zulu harci kiáltást vágta be a germán harcosok alá a Gladiátor elején.