A horrormester Sam Raimi legújabb munkája pont azért működik, mert mer meglépni olyasmit is, amit a műfaj szabályai elvileg nem engednek meg.
A lakatlan sziget azért annyira izgalmas filmes – vagy éppen irodalmi – téma, mert itt minden a nulláról indul, a túlélés itt egyben újrakezdést is jelent az alapoktól, ráadásul teljesen más szabályokkal, mint odahaza a „civilizációban”. Sokféleképpen lehet ezt megközelíteni A kék lagúnától (1980 ) a Számkivetettig (2000), de a közös ezekben a filmekben, hogy hőseik csak magukra számíthatnak. Mivel senki sem látja, nincsenek korlátok, és egy kietlen szigeten bármi megtörténhet – ahogy meg is történik Sam Raimi új munkájában, a Segítség!-ben.
Raimit elsősorban horror-rendezőként szokás jellemezni, csinált ő már westernt, thrillert, romantikus mesét és persze ő volt az, aki a 2002-es Pókemberrel új szintre emelte a szuperhős filmeket, és most is hasznára van, hogy ennyi műfajban érzi otthon magát. A Segítség! ugyanis klasszikus munkahelyi vígjátékként indul. Ahol a kőkeményen dolgozó, szürke, de ambiciózus Linda Liddle (Rachel McAdams) a neki régóta beígért előléptetésre vár, csakhogy az apja helyére lépő új tulaj, a piperkőc, felületes Bradley Preston (Dylan O'Brien) egyszerűen átnéz rajta. Sőt, lenézi a szabadidejében Survivort néző, kissé trampli, esetlen lányt, de mivel a munkájára mégis szüksége van, kelletlenül, de magával viszi egy bangkoki útra. Csakhogy a magángépük viharba kerül, csak ő és Linda éli túl a katasztrófát.
A lakatlan szigeten aztán felcserélődnek a szerepek, a túlélő képességekből jeles Linda tartja életben a sérült, magát elhagyó Bradley-t. A férfi ebbe nehezen nyugszik bele, de nem sokat tehet, hiszen az egyre magabiztosabb „kolléganő” még egy hatalmas vadkannal is képes elbánni,
kirúgni mégsem lehet, segítség pedig nem érkezik.
Innen persze sok irányba mehet el Raimi, akár romantikus vígjátékot is kanyaríthatna a felállásból, hiszen onnan indulunk, hogy Lindának azért csak bejön az arrogáns főnöke. Csakhogy nem véletlen kezdtük azzal, hogy Raimi leginkább horror-rendező, mert ő az erőszakot választja, és milyen jól teszi! Kinek kell a nyál, a harmónia, a megbékélés, nem igaz?
Attól, hogy egy film véres és erőszakos, még nem feltétlen lesz jó, a Segítség! azonban annyiban más, hogy mer mindenben túlozni. Raiminak kissé kifacsart, de remek humora van, itt pedig nem tartja vissza semmi, hiszen ő is abból indul ki, hogy itt nincsenek tanúk, szabad a vásár, csakis pár civilizációs becsípődés tartja vissza hőseinket attól, hogy lemészárolják egymást – kérdés, hogy meddig. És ez is kérdés, hogy milyen emberekről van itt szó, ki a jó és ki a rossz, képesek-e megváltozni, átalakulni ebben az új környezetben. Csak annyit mondunk, lesznek itt meglepetések.
Ahhoz, hogy egy ilyen merész, sok határt átlépő sztorit mindössze két szereplővel el lehessen adni, persze két remek színész is kell. Dylan O'Brient (Az útvesztő, Amerikai bérgyilkos, Love and Monsters) mindig is bírtam, reméltem is, hogy sokra viszi, Rachel McAdams viszont sokáig kérdőjel volt számomra. Volt idő, amikor a szegény ember Jennifer Garnerjének láttam, de borzasztóan szerethető volt a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmesben (2009) és imádtam a Spotlight - Egy nyomozás részleteiben (2015), ahol bebizonyította, hogy a dráma is jól áll neki. Most viszont nem törődik azzal, mi áll neki jól és mi nem,
bedobja a gyeplőt a lovak közé, majd meg is eszi a lovakat.
Persze csak viccelünk, de McAdams tényleg mindent belead, és nem akar sem cuki, sem harcos feminista lenni, az sem fontos neki, hogy mindenáron szeressék a nézők, mert ez nem egy olyan történet, ahol van jó és rossz.
Félreértés ne essék, végigröhögtük a Segítséget!, de ez inkább egy stílusgyakorlat Raimi részéről, aki tudni akarta, meddig mehet el egy olyan történettel, aminek nincs igazán tétje. Ugyanakkor ebben a szutykos, ronda időben aligha van másik olyan film, amit érdemesebb lenne megnézni, mint a trópusi paradicsomban rekedt furcsa páros gonoszkás meséjét.
Értékelés: 8/10
