Az agyafúrt alkotók még a legváratlanabb, legmeglepőbb fordulatokat is mindig megalapozták valahogy a cselekményben – csak szinte senkinek sem tűnt fel… Vigyázat, spoilerhegyek!
A nyolcadik utas: a Halál
Ridley Scott 1979-es klasszikusában hatalmas meglepetésként éri a nézőket, amikor a végén kiderül, hogy SPOILER! az Ian Holm által megformált Ash nevű karakter valójában egy android, akit afféle beépített ügynökként küldtek a legénység tagjai közé. A figura olyan élethűen utánozza az emberi viselkedést, hogy egyetlen nézőnek sem jutna eszébe gyanakodni, ám többszöri megnézés után azért észre lehet venni, hogy Scott több szubtilis nyomot is elrejtett erre vonatkozóan a filmben. Amikor például a film elején a főhősök felébrednek a hibernációból, mindegyikük tántorog – Ash-t kivéve, aki egyfajta különös, egy helyben toporgást produkál, ami első blikkre jelentéktelennek tűnik, és magyarázhatja az is, hogy a hosszú hibernáció megviselte a karakter ízületeit,
Jurassic Park
A számtalan folytatás elkészülte ellenére Michael Crichton eredeti regényének intelligens nézőpontja és Spielberg kifogástalan rendezése miatt máig az első a legjobban sikerült Jurassic Park-film. Az 1993-as alkotás sztoriját mindenki ismeri: egy dinóparkban elszabadulnak és szaporodni kezdenek a kísérleti módszerrel életre keltett dinoszauruszok – az viszont csak a cselekmény végére derül ki, hogy SPOILER! a férfi egyed nélküli reprodukcióra az adott lehetőséget, hogy
a nőstény állatok spontán megváltoztatták a nemüket, így könnyedén tudtak egymásnak utódokat nemzeni.
Minderre az alkotók már a legelején elhelyeztek egy egészen pofátlan kis utalást: amikor hőseink egy helikopterrel megérkeznek a szigetre, a gép turbulenciába kerül, így mindenki bekapcsolja a biztonsági övét – a Sam Neill által megformált dr. Alan Grantnek azonban két ugyanolyan végződésű pánt jutott, méghozzá
két „női” végződés,
amibe bele kellene illeszteni a csatot. Ezen a játékos módon célozgatott Spielberg és csapata a két női egyed egyesülésével megvalósuló katasztrófára.
Különvélemény
Spielbergnél maradva: a Philip K. Dick könyve alapján forgatott 2002-es művében nem a Jurassic Parkhoz hasonló pajzán kis játék, hanem egy okosan és alaposan, mégis szinte észrevétlenül felépített nyommal van dolgunk. A sztori elején Colin Farrell figurája (aki az Igazságügyi Minisztérium embereként jött ellenőrizni a John Anderton /Tom Cruise/ által vezetett speciális nyomozó egységet, akik a telepatikus képességekkel rendelkező prekogok segítségével képesek előre jelezni a gyilkosságokat) rámutat, hogy a rendszer nem tökéletes, ahogy azt Anderton állítja, mivel az öngyilkosságot nem tudják előre megjósolni, hiszen az technikailag nem számít gyilkosságnak.
A majmok bolygója
Ennek az 1968-as klasszikusnak, amelynek sztorija szerint a majmok az uralkodó, felsőbbrendű faj, az emberek pedig alávetettek, annak idején SPOILER! egy
„Bruce Willis valójában halott!”
szintű revelációja volt, hogy a végén (miután a főhős megpillantja az óceán partján félig a homokba temetett Szabadság-szobrot) kiderült: nem egy távoli bolygón kelt életre ez a lázálom, hanem mindvégig a Földön jártunk, egy nukleáris háborút követő összeomlás után. Aki azonban jobban figyel, annak a számára mindez nem akkora meglepetés, hiszen amikor a Charlton Heston által megformált űrhajós, George Taylor egy, a majmok bolygóját ábrázoló vaktérképet vizsgál, az egyértelműen New York Cityt idézi, nem kell térképésznek lenni hozzá, hogy felismerjük.
Még az is látható, hogy a filmbéli Tiltott Zóna helye nagyjából oda esik, ahol a Szabadság-szobor a valóságban van – ahogy az a cselekmény végén be is bizonyosodik.
Total Recall – Az emlékmás
A Különvéleményhez hasonlóan szintén Philip K. Dick műve alapján forgott Paul Verhoeven-moziban, miután 2084-ben járunk, a hamis emlékek beültetése szinte mindennapos, így amikor a Schwarzenegger által megformált főhős, Quaid Mars-utazást (pontosabban arról szóló emlékképeket) rendel, annak semmi akadálya. A beültetési folyamat során azonban némi zavar támad, SPOILER! és kiderül, hogy Quaid valójában járt már a Marson, sőt, kulcsfontosságú szerepe volt az ott zajló felkelésekben. Csakhogy mivel épp egy hamis emlékeket beültető procedúra vette kezdetét, a néző nem tudhatja, mindez a valóság, vagy csak a főhős lázálma.
Van azonban egy készséges asszisztens, aki eligazít: amikor Quaid „utazása” megkezdődik, az Ernie nevű férfi nézegeti a programot, ami leírja, hogy a hős mit „rendelt”, és csak úgy foghegyről odaveti, hogy
„nahát, kék ég a Marson, ez valami új”.
A film végén pedig azt láthatjuk, hogy Quaid és harcostársa/szerelme, Melina (Rachel Ticotin) megcsodálja a Marson a kék eget. Szóval a mindentudó Ernie már előre elárulta a nézőknek, hogy Quaid fantasztikus kalandja nem fantázia, hanem valódi emlék volt (mivel tudta, amit senki más, hogy a Marson is kék az ég).
Csillagok között
Ezt a 2014-es nagyszabású sci-fit rendező Christopher Nolan híres arról, hogy a végső eseményeket előre jelző utalásokat rejt el a műveiben, és ezzel a Csillagok közöttben sem maradt adós. A film talán legszívbemarkolóbb fordulata, hogy SPOILER! a főhős, Cooper (Matthew McConaughey) rájön, hogy az idő akadályát legyőzve hogyan kommunikáljon a lányával, Murphfel (Jessica Chastain).
A sok furcsa esemény miatt Murphnek még az is megfordult a fejében, hogy egy szellem kísérti – csakhogy mint kiderült, az a szellem a saját apja volt. Erre nézvést pedig egy egészen aprócska utalást is kapunk az elején: a legelső jelenetben, amikor Coopernek rémálma van, és a (még gyerekkorú) lánya felébreszti, azt mondja neki, hogy
„azt hittem, egy szellem az”.
Amire nyilván senki sem figyel fel még így az elején, de később hatalmas jelentősége lesz.
(via SlashFilm)
