Jó időben bukkantak fel, mielőtt kimúltak volna a sorozatok.
Ryan Reynolds - Deadpool
Logan első szólófilmjében már feltűnt Deadpool, szintén Ryan Reynolds alakításában, de a karakterrel valami olyasmit műveltek, amire egyszerűen nincs magyarázat. Az egy dolog, hogy a megjelenése köszönőviszonyban sem volt a képregényfigurával, de bevarrták a száját – pedig Deadpool karakterének esszenciája, hogy egyfolytában, megállás nélkül szövegel. Érthetően háborodott fel minden rajongó, többek között maga Reynolds is, aki annyira a szívén viselte a zakkant zsoldos sorsát, hogy kibulizott neki egy saját, méghozzá R-kategóriás filmet, ami óriási siker lett. És még jó is.
Vin Diesel - Halálos iramban
A jelenleg nyolc plusz egy filmnél tartó sorozat pályafutása során többször is irányt váltott – először a harmadik résszel kísérelték meg, amikor az utcai autóversenyzést áthelyezték Tokióba, méghozzá Diesel nélkül. A bevételt látván azonban a producerek menten visszahozták Dominic Torettót és az ő egyre népesebb családját, bűnözőkből lassacskán James Bondot csináltak belőlük, és azóta a Halálos iramban minden idők egyik legsikeresebb franchise-a. Közben Diesel szerepe is elhalványodott, hiszen kétbites karaktere egyszerűen unalmassá vált, és a legutóbbi részek már egyértelműen Dwayne Johnson filmjei.
Daniel Craig - James Bond
A 007-es már többször kifulladt, általában ilyenkor váltottak színészt és mintegy rebootolták a sorozatot. Pierce Brosnan Aranyszeme a sorozat egyik legjobb darabja, de az ő korszaka is lassacskán olyasmi önparódiájává lett, mint Roger Moore utolsó filmjei. Aztán jött Daniel Craig, és az öltönyös ficsúrból egy verőember lett, kukázták a rajzfilmszerű akciókat, a kütyüket és szupergonoszokat, és a lehetőségekhez képest realistára formálták a sorozatot. És James Bond ismét menő lett.
Jason Segel - Muppets
Az 1999-es Muppet-show az űrből hatalmasat bukott, még a gyártási költségét sem hozta vissza, és úgy tűnt, Brekiéknek végleg befellegzett. Siegel azonban, igazi rajongóként életet lehelt a franchise-ba, hiszen nem csak a főszerepet játszotta el, hanem ő is írta a 2011-es Muppets forgatókönyvét, és úgy modernizálta a társulatot, hogy tisztelettel meg is idézte Jim Henson szellemiségét. Óriási siker lett. A folytatás, a 2014 Muppet-krimi: Körözés alatt azonban már korántsem szerepelt olyan jól, ráadásul azóta Brian Henson, Jim Henson fia leforgatta a visszataszító és – bár más figurák szerepelnek benne – a muppetekhez alapvetően méltatlan Haláli bábjátékot, de legalább senkit sem érdekelt. Egyelőre nem tudni, mi lesz a franchise folytatása.
Mark Ruffalo - Hulk
Szegény Mokánnyal sokat vacakoltak, míg a mozifilmekben egyenesbe nem jött a zöld buflák sorsa. Ang Lee filmje nem lett túl jó, és elhamarkodták a címszereplő teljesen CGI megjelenését, mert elég ronda lett szegény, és Eric Bana is elég halovány volt Bruce Banner szerepében, de az mindenképpen figyelemreméltó kísérlet, hogy megjelenítették a képregények vizuális megoldásait. A hihetetlen Hulk viszont már az MCU része, méghozzá a második darabja, de (okkal) mostohán kezelik, és mindenki szeret róla megfeledkezni. Edward Nortonhoz egyszerűen nem illett a karakter. Aztán lecserélték Mark Ruffalóra, és lassacskán Hulk közönség kedvenccé vált. A színész egyszerűen szenzációs a szerepben: emberként kicsit mulya, szórakozott, végtelenül rokonszenves, a melákként pedig filmről filmre, ahogy egyre intelligensebbé vált, gyakorlatilag különböző figurákat játszhatott el, sok-sok humorral, és sikerült rokonszenvessé tenni a törő-zúzó óriást, aki amúgy egyszerű, mint a bot – persze a Végjátékban mindez megváltozott. A Marvel még adós egy újabb szólófilmmel, és eddig valószínűleg a korábbi kudarcok miatt nem mertek belevágni, pedig Ruffalo megérdemli, hogy főszereplőként vigye el a show-t.
