Tíz, már-már túl fájdalmas filmes klisé

Bőrpofa a verda felé közelít brummogó láncfűrészével, ám az istennek nem indul a motor, a rendőrfőnök azzal fenyegeti beosztottját, hogy visszarugdalja a közlekedésiekhez, eközben pedig a vietnami háborús szakaszvezető tajtékozva üvölti: „Azt mondtam tüzet szüntess, melyik barom lőtt?”

Hollywood kliségenerátora fáradhatatlan és kiapadhatatlan, ha önismétlésről van szó. Lássunk hát tíz filmes fordulatot, mely barátok közt is a könyökünkön jön ki!

10. Az éjszakai felriadás

Minden thriller és horror elmaradhatatlan őskliséje a rémálom, melyben a főhős vagy annak valamely szerette hirtelen vérveszteség áldozata lesz, majd zihálva ébred fel a hálószobájában, általában élete párja mellett, aki sztoikus nyugalommal közli vele:

„Nyugalom, már megint rosszat álmodtál.”

9. Az „amikor kislány voltam” kezdetű monológ

A hetente háromszor ismételt, 90-as évekbeli romantikus vígjátékok elmaradhatatlan sablonja. Rosszul titkolt célja, hogy a főhősnő a legcinikusabb nézőben is empátiát ébresszen a karakterrel kapcsolatban, ám 2022-ben már

leginkább émelyítő-, hashajtó hatással bír.



8. A telefonkagyló bámulása egy-egy rossz hír után

Vajon miért sandítanak a szereplők buta arccal egy fülüktől félrekapott élettelen bakelittárgyra minden kellemetlen beszélgetés végén? Talán egy megelevenedett fülzsírpaca majd közli velük, hogy ugyan, mégsem fog robbantani az illető, aki az imént még a telefonban fenyegetőzött?

Vagy hiába őrjöngött a főnök, az illető mégsincs kirúgva?

 

7. A szarkasztikus taps


A főgonosz szemtanúja lesz a főhős győztes akciójának, majd teljes lelki nyugalommal tapsolja meg. Ugyanis készen áll már a B terv, mellyel szemben a heroikus alkat tehetetlen. Legalábbis azt hisszük, ha még nem múltunk el háromévesek.

 

6. A mérsékelten vonzó, szerencsétlen jóbarát

Minden kicsit is elcsépelt romantikus vígjátékban kell lennie egy szerethetően szánalmas figurának, aki titokban megdöglik a főhősnőért, de - ritka kivétellel - barátságon kívül akkor sem lesz köztük semmi, ha körülöttük a teljes emberiség kipusztul. Az ún. cuki karakter,

akinek semmi szín alatt nem szeretnénk a bőrében lenni.

 

5. A „funkciótlan vágókép” karakter

16-os karikás filmek nélkülözhetetlen szereplője, akinek egyetlen funkciója, hogy egy-egy erőszakos cselekedet közben az ő képét mutassák, elkerülve ezáltal a mozi szigorúbb besorolását. Többnyire gonoszul vigyorog, netán meghúz egy zacskóba rejtett whiskysüveget. Vagy ha éppen jóságos karakter, a „neeeeeeee!” felkiáltással próbálja a főgenyát jobb belátásra bírni.

 

4. Tökös szöveg kivégzés előtt

Viszlát a pokolban, rohadék, hasta la vista, baby, yippee-ki-yay, mother*cker, vagy épp: nem vagyok az anyád! – tök mindegy, hogy a főhős ellenlábasa maszkos hobbisebész, a Skynet által kifejlesztett amalgám fogtömés, toronyházfoglaló terrorista vagy pigmenthiányos japán szellemgyerek, bizony, kijár neki valami szállóige, mielőtt a főhős jóvoltából kileheli a lelkét.



3. Produkció a tükör előtt

A mentálisan sérült karaktereknek állandóan szüksége van némi önigazolásra, az sem baj, ha ez önmaguktól érkezik, sőt, többnyire a lehető legjobb opció. Legyen az illető taxisofőr, akibe mindenki beletörli a lábát, vagy éppen tenyérbemászó bankár a Wall Streetről, aki sutyiban prostikat és hajléktalanokat öl.



2. Az ámokfutó megáll egy csésze teára

A főgenya általában egy szofisztikált stílusú modorkirály,

aki addig-addig traktálja a főhőst hót’ indokolatlanul világuralmi terveivel,

amíg valaki a segítségére siet. Alternatív opcióként kiszabadítja magát a székből, ahová korábban a főgenya jobbkeze kötözte le ahelyett, hogy azonnal kinyírta volna.

1. A kattant hősnő

Nemcsak gyönyörű, de okos is. És alázatos. Továbbá a végletekig szerencsétlen, aki garantáltan átesik az útjába kerülő dolgokon. 90-es évekbeli prototípusa: Sandra Bullock, Meg Ryan, Kate Hudson.

Forrás: Intercom

 

Via Listverse