De ha marad Wes Craven elképzelése, akkor nem lehetett volna ennyi folytatás, így a teljhatalmú producer közbelépett.
Nem túl gyakran fordul elő, hogy egy horror happy enddel végződik – Wes Craven viszont eredetileg békés lezárást szeretett volna a Rémálom az Elm utcában című 1984-es kultfilmnek. Szerencsére a producer, aki félt, hogy így nem tud kiépülni egy új franchise, ami versenyre kelhet a Haloweennel és a Péntek 13-mal, elrendelte, hogy az író-rendező forgasson egy másik befejezést.
Ez a „zsarnok”, aki miatt a 2015-ben elhunyy Craven sosem volt maradéktalanul elégedett az Elm utcával, Bob Shaye, a New Line Cinema alapítója volt, aki a '80-as években kifejezetten pártolta a főiskolás filmkészítőket, és az alacsony költségvetésű, de jó ötletekre épülő projekteket. Anyagilag ekkor még nem volt túlságosan jól eleresztve a stúdió, ám szerencsére a Rémálom az Elm utcában 700 000 dolláros büdzséjét (ami idővel kereken 1 millióra hízott) ki tudta fizetni, mert elmondása szerint
a szükséges pénz felét egy jugoszláv fickó adta, aki a barátnőjét akarta filmekben látni.
Shaye szimata jónak bizonyult: a Rémálom az Elm utcában óriási siker lett, 57 millió dollárt kaszált, és egy új franchise alapköve lett – de kevésen múlt, hogy ez ne így legyen. A producer és Wes Craven ugyanis parázs vitába keveredett a film utolsó jelenetével kapcsolatban. Craven eredeti befejezésében a főhősnő, Nancy Thompson (Heather Langenkamp) végleg legyőzte volna a pengekesztyűs Freddy Kruegert (Robert Englund), másnap pedig elment volna a suliba, miközben szikrázóan süt a nap.
Craven békés lezárása azonban szöges ellentétben állt Shaye nagyra törő terveivel, ezért arra utasította a rendezőt, hogy forgassa le a ma már jól ismert befejezést:
Ebben Nancy csatlakozik a barátaihoz, többek között a korábban brutálisan meggyilkolt pasijához (akit a fiatal Johnny Depp alakít). Ám a szép autó, ami gyanúsan olyan színű, mint Freddy csíkos pulóvere, foglyul ejti a fiatalokat, és magától elhajt, Nancy anyját pedig egy pengekesztyűs kéz berántja a házba – az itt használt, szemmel láthatóan gagyi bábu azóta is minden idők egyik legbénább horrorfilmes effektje!
Miközben Wes Craven eredeti szándéka szerint a Rémálom az Elm utcában központi alakja a gyilkost legyőző fiatal lány, Nancy volt, a folytatásokkal egyértelműen Freddy Krueger és a ronda maszk mögött rejtőző Robert Englund lett a fókuszba állítva. Freddy velejéig gonosz személyisége, pojáca viselkedése és a beteg viccei ordító ellentétben álltak a Halloween Michael Myersével és a Péntek 13. Jason Voorheesével, akik „csak” némán mészároltak az összes filmjükben. Robert Englund a pengés kesztyűjével, a szakadt kalapjával és a kutya szájából kirángatott csíkos pulóverével a horror zsáner ikonikus alakja lett – szegény Heather Langenkampot viszont mostanra teljesen elfelejtették... Maga Craven egyébként így emlékezett vissza egy régi interjúban minderre:
Úgy éreztem, hogy a filmnek akkor kell véget érnie, amikor Nancy hátat fordít Freddynek és az erőszaknak – hiszen ez az egyetlen dolog, amivel megölheti őt. Bob viszont azt akarta, hogy Freddy beterelje a kölyköket egy autóba, ami a feje tetejére állított mindent, amit mondani akartam, mert így Freddy aratott diadalt. (...) Megbántam, hogy megváltoztattam a befejezést? Igen, mert ez az egyetlen része a filmnek, ami nem én vagyok.
