Az 1973-as westernklasszikus kocsmai jelenetében bizony nem tea volt azokban a szétlőtt poharakban!
Gyerekkorunk egyik kedvenc pofonosztója, Terence Hill mindig is híres volt arról, hogy
bár a filmjeiben rendszerint hétpróbás zsiványokat alakít, a való életben már-már Don Matteo-i mértékletességet tanúsít az élet minden területén.
Az 1973-as Nevem: Senki volt például az egyetlen olyan filmje, amikor a hitelesség kedvéért valóban alkoholt ivott a forgatás alatt, pedig mi sem áll távolabb tőle.
A filmben Terence Hill alakítja a címbéli Senkit, a vadnyugati szerencsevadászt, akit azzal bíznak meg, hogy végezzen Jack Beauregarddal, a kivénhedt gyorstüzelővel (Henry Fonda), aki gyerekkora óta a legnagyobb példaképe. Ám amikor megtudja Jacktől, hogy ő már csak a nyugalmas öregkorra vágyik, Senki úgy gondolja, hogy a bálványa megérdemel még egy utolsó nagy kalandot, és szervez számára egy felejthetetlen „randevút” a rettegett Vad Bandával... Senki a történet egy pontján egy tipikus vadnyugati szalonban beleáll egy igencsak látványos fogadásba:
egyre kisebb poharakból kell kiszürcsölnie a whiskyt úgy, hogy utána még keresztül is kell lőnie a háta mögé dobott ivóalkalmatosságokat.
Senki a második pohárnál természetesen már egy kicsit önkontrollt vesztve dülöngél, viccesen bandzsít kettős látástól, pukkadozva nevet a poharak egyre kisebb méretein, és közben komikusan csitítgatja a kocsma népét – holott valójában ekkor már ő a csehóban a leghangosabb mulatozó a fülsiketítő pisztolylövéseivel. Tipikusan az viselkedik így, aki már felöntött a garatra, de persze azért még nem ütött be nála a totális filmszakadás, mindössze „bátorra itta magát”.
Ez a jelenet azért különösen szórakoztató, mert Terence Hill itt bizony nem Earl Grey teát ivott: abszolút autentikus volt tőle minden egyes heherészés és grimaszolás...
A korábban tévés újságíróként és dokumentumfilm-rendező, Király Levente, aki egy ideje már szinte csak Terence Hillről és Bud Spencerről ír bestseller könyveket, a Zsugabubus című kötetében többek között Terence Hillnek erről a kis „kilengéséről” is írt. A leginkább a Spencer–Hill-páros barátságáról szóló visszaemlékezések, anekdoták és interjúrészletek gazdag gyűjteményében az alábbi töredelmes vallomást tette a Nevem: Senki főszereplője:
A film egyik jelenetében, mikor whiskyt iszom, vizet kevertünk igazi whiskyvel. Azt akartam, hogy a jelenet valósághű legyen, ezért valóban whiskyt ittam, miközben forgattunk. A fejembe is szállt, ahogy a jelenetben jól látható is.
Zsugabubus – 10 hihetetlen sztori Terence Hillről
Mit gondolt Terence Hill Bud Spencerről, amikor először találkoztak? Hogyan lett belőle színész? Szereti a magyar rajongókat? Király Levente, a Piedone nyomában című film rendezője Bud Spencer után Terence Hillről írt kiváló portrékönyvet Zsugabubus címmel.
Tovább
