Valentin-nap: idén romantikázzunk katasztrofális szerelmespárokkal!

  • PORT.hu

A PORT.hu ajánlata: íme tíz nem épp hagyományos romantikus film, amelynek a főhősei imádják egymást – gyűlölni. Vagy ha azt nem is, valamitől mégis olyan diszfunkcionális a kapcsolatuk, hogy sosem fog működni.

Végzetes vonzerő (1987)

Az elején minden tökéletesen indult: Dan vonzódott Alexhez, Alex vonzódott Danhez, lefeküdtek egymással. Csakhogy Dannek szerető felesége és gyereke van, így számára ez az egész csak egyéjszakás kalandnak volt betervezve – Alex azonban többet akar. A nő megszállottsága pedig csakhamar olyan betegessé válik, hogy már nemcsak a férfi, a feleség és a kislány hétköznapjait akarja pokollá tenni, hanem egyenesen az életükre tör. Szóval mondhatjuk, hogy – belecsapva egyből a közepébe – ez a legkevésbé működőképes kapcsolat a listán szereplő diszfunkcionális viszonyok közül.

Napos oldal (2012)

A szerencsétlen Pat számára, aki egy válás és nyolc hónap diliház után hazaköltözik a szüleihez, a lehető legjobb fordulatot jelenthetné, amikor megismerkedik Tiffanyval, a helyes fiatal lánnyal. Csakhogy Tiffany talán még Patnél is több problémával és érzelmi teherrel küszködik, és úgy alapvetően egyáltalán nem is szimpatikusak egymás számára. Mégis kötnek egy különös egyezséget, aminek a végén rá kell jönniük, hogy talán fontosabbak egymás számára, mint gondolnák. A Napos oldalban hiába szól minden a középpontban álló szerelmespár ellen, minden egyéni és közös diszfunkcionalitásuk ellenére valahogy mégis működik a dolog. Szívmelengető!

A rózsák háborúja (1989)

A smaragd románca és A Nílus gyöngye szerelmespárját alakító Michael Douglas – Kathleen Turner páros itt azt mutatja meg, milyen, amikor egy kapcsolatból már semmi sem maradt, csak a gyűlölet. A Rose-ék, Oliver és Barbara Rose, azaz a rózsák háborúját ábrázoló fekete komédiában minden válófélben lévő kiábrándult szerelmes magára ismerhet (még ha itt kicsit azért el is vannak túlozva a dolgok), miközben a Danny DeVito által hozott rezonőr figura, a sokat látott válóperes ügyvéd tudja csak, mennyire el fognak fajulni a dolgok. Tökéletes választás egy Valentin-napi mozizáshoz!

Las Vegas, végállomás (1995)

Egy súlyosan alkoholista forgatókönyvíró Las Vegasba érkezik, azzal a szent elhatározással, hogy halálra igya magát. Nem sok boldog szerelmes történet kezdődik így, és hát a Las Vegas, végállomásnak sem lesz jó vége – hiába találkozik hősünk álmai nőjével, a prostituált Serával, és hiába akarja a nő mindenképpen megmenteni a férfit saját magától. S hogy a történet még szívbe markolóbb legyen: épp, mikor megkezdődtek a film első munkálatai, az író, John O'Brien, akinek önéletrajzi művén a Las Vegas, végállomás alapul, mindössze 33 éves korában megölte magát – apja szerint így ez a film lett a búcsúlevele.

Férjek és feleségek (1992)

Amikor Woody Allen még tudott írni és rendezni, nemcsak olyan féktelenül vicces, bájos és magával ragadó műveket készített, mint az Amit tudni akarsz a szexről…, a Szentivánéji szexkomédia, a Zelig, illetve az Annie Hall, a Kairó bíbor rózsája vagy épp a Manhattan, hanem ilyen komisz kis darabokat is. A Férjek és feleségek már csak azért is kiábrándító, mert Gabe-nek és Judynak alapvetően semmi bajuk a kapcsolatukkal, az csak akkor kezd el repedezni, amikor barátaik, Jack és Sally szakítanak. Ezt követően egyre több hiba lepleződik le Gabe és Judy viszonyában is, a két ember pedig egyre több időt tölt külön, sőt mások társaságában, hogy aztán végül SPOILER! Jack és Sally együtt maradjanak, és Gabe-ék szakítsanak. Szívás!

Született gyilkosok (1994)

Oliver Stone filmjében rengeteg érzelem van, csak sajnos ez a rengeteg érzelem, ami nagyon jól jött, amikor ki kellett szabadítani a másikat abból a szenvedésből, amit addig az életének hívott, később pusztítóvá vált, és az egész világ ellen irányult. Mickey és Mallory Knox, ez a modern kori Bonnie és Clyde elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki az útjába kerül – csak a szerelmük örök. Ettől még azonban persze kettősük nem lesz kevésbé diszfunkcionális: hiszen aki nem tudja elképzelni a szerelmet gyilkolás nélkül, nem nevezhető éppen a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat letéteményesének.

A szabadság útjai (2008)

A szabadság útjai női főszerepét alakító Kate Winslet lehetne akár a diszfunkcionális kapcsolatok királynője is – olyan filmjeivel, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása, az Apró titkok vagy A felolvasó. És hát A szabadság útjai férfi főszereplőjével, Leonardo DiCaprióval közös korábbi filmjének, a Titanicnak sem volt éppen vidám a vége. Ez a későbbi, egy ötvenes évekbeli házaspárt bemutató közös filmjük is fullasztó, csak más értelemben – erről az a Sam Mendes gondoskodik, aki szintén tud egyet s mást a tönkrement családokról (lásd: Amerikai szépség), és aki a mű forgatása idején még egy párt alkotott Winslettel, majd két évvel később elváltak.

Keserű méz (1992)

Talán ennek a Roman Polanski által rendezett filmnek a főhősei alkotják a leginkább diszfunkcionális párost mind közül. Oscar és Mimi egyszer talán szerették egymást, de mára már csak a gyűlölet maradt, és valamilyen bizarr módon ez tartja össze, ez láncolja egymáshoz őket mindennél erősebben. Óriási balszerencséjükre egy romantikus hajóúton egy másik, egy igazi szerelmespár épp velük gabalyodik össze – többféle értelemben is. Résztvevő, érintett közönséggel pedig Oscarék számára még jobban működik ez a beteges játszma...

Aludj csak, én álmodom (1995)

Sandra Bullock egyik legjobb korai romantikus mozija úgy lett ízig-vérig karácsonyi romkom, hogy a középpontjában álló szerelmespár férfi tagja még csak nem is tud a nő létezéséről. A chicagói közlekedési vállalat jegypénztárosaként dolgozó Lucy ugyanis plátói érzelmeket táplál a jóképű üzletember, Peter irányába, akit csak a fülkéjéből kukkol – egészen addig, amíg meg nem menti az életét. S mivel a férfi kómába esik, semmi sem állja útját annak a félreértésnek, miszerint Lucy Peter menyasszonya. A főhősnő ráadásul csakhamar még meg is csalja kómában fekvő kamuvőlegényét, hiszen beleszeret annak öccsébe, Jackbe. Nem túl ígéretes kezdés, de a hollywoodi forgatókönyvírók még egy ilyen minden ízében működésképtelennek tűnő kapcsolatból is tudnak örök szerelmet varázsolni.

Blue Valentine (2010)

Amikor nemcsak az idő jár el a két szerelmes felett, hanem a két szerelmes is elmegy egymás mellett, egyre távolabb. Akik az elején még hasonlítottak egymásra, később egyre inkább különböznek, mert hiába menekülnek ugyanaz elől egymáshoz, ha utána az egyikük nem fejlődik, a másikuk viszont továbblépne. Az utolsó esélyről pedig, amit még egymásnak adnak, talán már ők maguk sem hiszik, hogy van értelme. Szívfájdító, keserédes, mégis romantikus – elsősorban azért, mert a veszekedések, a diszfunkcionalitás megjelenítése mellett ott vannak a kezdeti szerelmes pillanatok is.


(via Fandango)

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.