Édesvizi nép vagyunk, a hullámok között legfeljebb attól kell tartanunk, hogy valaki mellettünk pisilt bele a vízbe, de egy jó horror dolga az, hogy bármit elhitessen velünk.
Kinek ajánljuk? Akik jártak már a mexikói tengerparton vagy nagyon szeretnének menni, a cápás műfaj kedvelőinek és akiknek nagyon bejön Blake Lively.
Kicsit belerágtam magam a témába: cápás filmből a nagy klasszikusokon kívül volt már háromfejű, embertestű, homokban vagy tornádóval közlekedő, a velencei csatornákban ólálkodó, mesterséges intelligenciával rendelkező és ezernyi egyéb szörnyeteg. Nehéz a témában újat mondani, de a rendszerint Liam Neesonnal dolgozó spanyol Jaume Collet-Serranak (Ismeretlen férfi, Non-stop, Éjszakai hajsza) sikerült. Íme az ő alapvetése: a bikinis csaj az első, akit felzabálnak a cápák, akár többet is egyszerre, de mi van, ha kivételesen pont a bikinis csaj marad életben, sőt, az egész film róla szól!
A bikinis csajok a filmipar alulértékelt szakmunkásai, többnyire biodíszletként szolgálnak, a háttérben vonulnak el, bulikban rázzák magukat, ragadozók zabálják fel őket, de eddig semmi elismerésben nem részesültek! Pedig nekik is vannak álmaik, van családjuk és szeretnek szörfölni, mint az az amerikai lány, aki egy csendes, eldugott mexikói tengerpartra érkezik, hogy a hullámokat szelje és elfeledje gondjait. Aztán intő jelként először egy bálna bűzös teteme bukkan fel a csodás türkiz színű öbölben, majd egy bazinagy cápa harapja combon, ő pedig kétségbeesetten keres menedéket egy parányi szirten, ami nem sokkal nagyobb, mint a bikinije. A part úgy kétszáz méterre van, de a ragadozó folyamatosan szemmel tartja, és közeleg a dagály!
A film csupán két kérdést vet fel. képes-e a rendező ezt a rendkívül egyszerű alaphelyzetet másfél óráig elnyújtani és még csavarni is rajta, illetve elég jó színésznő-e a csinos Blake Lively (A pletykafészek, Adaline varázslatos élete) ahhoz, hogy egyedül elvigye kisportolt hátán A zátony történetét. A válasz mindkét esetben egy kissé határozatlan MAJDNEM. A film korhatár besorolása például garantálja, hogy, bár esnek áldozatok, mi semmi durvát ne lássunk, és én nem is akarok igazán brutális dolgokat látni, de ez már kapásból levon az izgalmi faktorból. Azt viszont meg kell hagyni, hogy Collet-Serra remekül ért ahhoz, hogy beépítse a környezetet a történetbe. A tényleg mesés öböl „hangulatváltozásai” mindig meghatározzák azt, mi történik a következő pár percben, gond nélkül, de stílusosan képes megkínozni hősnőjét, és mindig a kellő pillanatban kerül elő valaki a parton, hogy lendületet kapjon az éppen leülni készülő sztori.
Mert egy ilyen sztorinak nem szabad leülnie: ha az addig kemény és talpraesett főhősnő lelkizni kezd, akkor mi feszengünk a székünkben, és itt jön a válasz a második kérdésre! Blake Lively, akinek ekkor még érintetlen testén oly szívesen időzik el a kamera a film első tíz percében, nem különösebben jó színésznő, de van olyan rutinos, hogy megoldja azt a keveset, amit elvárnak tőle, és van olyan sportos, hogy elhiggyük neki, hogy bírja azt a rengeteg gyűrődést, amit itt ki kell állnia. Azt túlzás lenne állítani, hogy drukkolunk neki, de kíváncsiak vagyunk, miként mászik ki a tengeri kelepcéből – és nem akarok szpojlerezni, de nagyon váratlan módon. Aranyos nyári mozi ez, ami hol izgalmas, hol érzelgős – az utóbbi részt elhagyhatták volna.
Értékelés: 6/10
