Van olyan, hogy a nézők imádják azokat a vígjátékokat, amiket a kritikusok jól lehúznak, és az ízlésbeli különbség tökéletesen lemérhető a Rotten Tomatoes nevű oldal összesítésein, ahol mindkét oldal ítélete számszerűsítve van.
Buliszerviz (2002) - Kritikusok: 18% - Közönség: 73%
A finnyás kritikusok bizony kibuktak Ryan Reynolds vígjátékán, ahol mindenféle testnedvek csorogtak olyan helyeken is, ahol soha nem szabadna csorogniuk, a közönség azonban imádta a túlkoros egyetemista bulicézár kalandjait. Ahol ő Van Wilder, aki csak azért bukik meg minden évben, hogy tovább csajozhasson és bulizzon, és aki örök harcban áll a tesztoszterontól fűtött, buta sportolókkal.
Az obszcén poénok kiütötték a biztosítékot a filmkritikusoknál
– a közönségnek viszont pont ez jött be, és persze Reynolds alakítása, aki cseppet sem fogta vissza magát. Meg is hozta számára a film az áttörést, innentől vált keresett színésszé - és olyan sikeres lett, hogy a folytatást már nélküle kellett megcsinálni.
Ne játssz a tűzzel (2019) - Kritikusok: 24% – Közönség: 77%
Ki tudja, miért, de a hollywoodi producerek és a közönség egy része ellenállhatatlan kombinációnak tartja az izomembereket és a kisgyerekeket. Hogy micsoda frenetikus kontraszt a 100 kilós kigyúrt pacák és a sok sivítozó kölök, és mennyire vicces, hogy az a fickó, akit eddig a falon is átgyalogoló, a rosszfiúkat puszta kézzel miszlikbe szabdaló akcióhősként ismerünk, nem tud mit kezdeni pár pisissel. Most már John Cenának sem kell szégyenkeznie, mert végre
a pankrátorból lett színész is bevállalta a cukiságbeöntést,
és igyekezett jó képet vágni hozzá. Egy erdőtüzekre specializálódott elit tűzoltócsapat parancsnokaként jópofizik gondjaira bízott, a tűzoltóállomást leamortizáló gyerekekkel, ami a kritikusoknak egyáltalán nem jött be – a közönségnek viszont nagyon. És újra igazolódik az örök igazság: a legegyszerűbb viccekre van a legnagyobb kereslet.
Nagyfiúk (2010) – Kritikusok: 11% - Közönség: 62%
Adam Sandler karrierje egy rejtély, hiszen korai munkáit leszámítva 10-ből kilenc filmjét rendszeresen a földbe döngölik a kritikusok, ő mégis virul, és újabb és újabb vígjátékokat csinál, csak azért is. Az azóta folytatást is kapott Nagyfiúk ráadásul abban is „bűnös”, hogy Sandler összes gáz haverja főszerepet kapott benne, vagyis ő, Kevin James, David Spade, Chris Rock és Rob Schneider együtt marhulnak, gyakorlatilag önmagukat alakítva, és
ők külön-külön is iszonyú fárasztóak, együtt meg pláne.
A film ugyanis régi barátokról szól, akik harminc évvel a középiskola befejezése után újra találkoznak egy temetésen. Kihasználják az alkalmat, és együtt töltik a hétvégét a feleségeik és gyerekeik társaságában, és a korosodó apákban felélednek a régi emlékek. A kritikusok szerint az egész arról szólt, hogy Sandlerék jól érezzék magukat a forgatáson, maga a film pedig csak egy ürügy volt, a közönség viszont együtt röhögött a szereplőkkel.
Különösen veszélyes bűnözők (2021) - Kritikusok: 36% - Közönség: 92%
A kritikusok és a nézők sokszor látványosan nem ugyanazt gondolják egy filmről. Hiába húzta le ugyanis majdnem mindenki Gal Gadot, Ryan Reynolds és Dwayne „The Rock” Johnson közös kalandmatinéját, 277 millió órányi megtekintéssel a Netflix legnézettebb produkciója lett – és amúgy a legdrágább is. A Netflix szerint a sikerhez bőven
elég, ha összeterelnek három A-listás sztárt egy látványos bohóckodásra
– és igazuk lett. Az a fanatikus Dwayne Johnson-, Gal Gadot- és Ryan Reynolds- (valamint James Bond-, Austin Powers-, Lara Croft- és Indiana Jones-) rajongó viszont, aki kétórányi vicces, de másnapra elfelejthető agyrágógumira vágyik egy nehéz munkanap utáni estén, elégedett lehet, a kritikusok viszont hiányolták az igazi, kézzelfogható tartalmat a marhulás mögött. A Netflix egyébként két folytatásban gondolkodik!
A csúf igazság (2009) – Kritikusok: 14% - Közönség: 60%
A pasi szerint minden nőt el lehet csábítani. A nő szerint minden nőnek megvan a maga szabad akarata meg józan esze, és mivel az egyik egy reggeli tévéműsor műsorvezetője, a másik meg a producere, fogadást kötnek. A férfi vállalja, hogy bebizonyítja, a módszerei hiba nélkül, mindig működnek, azaz azt csábít el, akit akar. Ha pedig ez kevés volna, azt is vállalja, hogy a nő tanácsadója lesz, és biztos benne, hogy a módszerei működni fognak nála is. Robert Luketic ugyan olyan filmjeivel, mint a Doktor Szöszi, a Nyerj egy randit Tad Hamiltonnal! vagy az Anyád napja, a műfaj nagy szakértőjének számít, de ebben a filmjében nem elég, hogy rendkívül ellenszenvesek a Gerard Butler és Katherine Heigl által alakított főhősök,
még kifejezetten necces, a szexuális zaklatás határát súroló jelenetek is vannak.
Némileg meglepő módon ez a közönséget kicsit sem zavarta, ők úgy érezték, hogy Butler és Heigl párosa remekül működik.
Diszkópatkányok (1998) – Kritikusok: 11% - közönség: 69%
Az idióta Butabi testvérek először a számtalan népszerű amerikai komikust kitermelő Saturday Night Live-ban bukkantak fel The Roxbury Guys néven - rövid szkeccsekben őrjöngtek, próbáltak kőkeményen csajozni, természetesen sikertelenül. A film védjegyéve vált autós fejrázás állandó része volt ezeknek a jeleneteknek, és a két belőtt hajú hülye mellett több híresség is megfordult az epizódokban, így logikus volt egy egészestés verzió elkészítése. Csakhogy a kritikusok nem álltak még készen Will Ferrell humorára, és őszintén szólva Chris Kattan túl bizarr ahhoz, hogy igazán szerethető legyen, és
úgy érezték, hogy a cselekmény egy része semmi más célt nem szolgált, mint azt, hogy kijöjjön a játékidő.
A közönség valahogy levágta, hogy ezek a karakterek DIREKT idióták, a zene DIREKT rossz, és történetnek DIREKT nincs mondanivalója, és az évek során a Diszkópatkányok egyfajta kultfilm lett. Azóta az is kiderült, hogy a forgatókönyvbe Jim Carrey is beledolgozott, és nem is kérte, hogy ezért feltüntessék a nevét.
Édes kis semmiség (2002) - Kritikusok: 26% - Közönség: 65%.
Christina (Cameron Diaz) és barátnői (Christina Applegate és Selma Blair) három szexi szingli, akik imádják az éjszakai életet. A város egyik legmenőbb szórakozóhelyén Christina váratlanul megismerkedik a tökéletes férfival (Thomas Jane). Miután hősnőnk megtudja, hogy a kiszemelt úriember elhagyta a várost, ő és a csajok autóba pattannak, hogy felkutassák – és persze jönnek sorra a pikáns kalandok.
Csakhogy a kritikusok szerint a film összekeverte a pikánst az obszcénnel
- szegény Selma Blair "beragadása" tényleg jókora túlzás volt - , túlságosan is telepakolták a történetet oda nem illő szexuális töltetű poénokkal, illetve a három lány barátsága nem igazán volt hihető. A közönség a jelek szerint pont ezekre a malac viccekre volt a vevő, és szinte mindegy volt nekik, hogy a három kikapós csaj barátsága hiteles vagy sem.
Mindenütt nő (2002) - Kritikusok: 38% - Közönség: 78%.
A kedves, de nem túl eredeti romkom hőse egy irtó divatos New York-i divattervező (Reese Witherspoon), aki egy vonzó és nagyon gazdag agglegényhez (Patrick Dempsey) készül hozzámenni. Csakhogy van egy kis gond: ehhez hősnőnknek gyorsan el kéne válni a férjétől, akiről a legtöbben azt sem tudják, hogy létezik. Vagyis diszkréten kéne a dolgot „odahaza”, a távoli Alabamában intézni, de a férj (Josh Lucas) minden, csak nem diszkrét.
A filmet kritika érte abszolút kiszámíthatósága miatt
és azért, mert erőltetett a nyers, de őszinte vidék és a talmi csillogást jelentő nagyváros ütköztetése benne, de a nézők szerették, nyilván elsősorban Witherspoon miatt - akkor ugyanis ő volt a romkomok koronázatlan királynője -, illetve a filmbeli szerelmi háromszög miatt.
