A filmtörténet legemlékezetesebb pillanatai a legtöbb esetben nem csak úgy kipattantak készítőik elméjéből, hanem egészen furcsa dolgok ihlették meg őket. És nem a Taylor Swift videóklip a legfurcsább ezen a listán!
Taxisofőr (1976)
Vitathatatlanul Martin Scorsese munkásságának legikonikusabb pillanata az, amikor a labilis idegállapotú vietnámi veterán, Travis Bickle (Robert De Niro) a tükör előtt próbálgatja frissen szerzett fegyverének „súlyát”, és saját tükörképével keménykedik. „Hozzám beszélsz?” – kérdezi, és ezt tartják a filmtörténet egyik legemlékezetesebb rögtönzésének. A szöveg valóban nem szerepelt Paul Schrader forgatókönyvében, és Schrader is úgy emlékszik, hogy De Niro ott helyben rögtönözte, ám a legendás szaxofonos, Clarence Clemons 2009-es memoárjában elárulta, hogy a színész a forgatás alatt mesélt neki a mondat eredetéről. Clemons szerint De Niro magától Bruce Springsteentől kölcsönözte a mondatot, akit egy koncerten hallott – az énekes így kommunikált a közönséggel. Springsteen '70-es évekbeli koncertjeiről készült felvételek megerősítik, hogy tényleg így vezette fel a „Quarter to Three” című számát!
A nyolcadik utas: a Halál (1979)
Az első Alien-film „mellkasrobbantó” jelenete a filmtörténelem egyik legsokkolóbb pillanata, amikor szegény Kane (John Hurt) mellkasából vacsora közben kirobban egy xenomorf – ami mellesleg a stáb be nem avatott részét is sokkolta. Noha a jelenet elképesztően bizarr és túlviláginak tűnik, egyúttal annyira zsigerileg felkavaró, hogy az embernek van egy olyan érzése, hogy ezt valamiféle kézzelfogható tapasztalat ihlette. És pontosan ez történt. Az Alien írója, Dan O'Bannon többször említette, hogy a mellkasi jelenet egyfajta emlékeztetőként szolgált a Crohn-betegséggel, egy gyulladásos bélbetegséggel kapcsolatos tapasztalataival kapcsolatban. O'Bannon az Alien írása közben az akkor még nem diagnosztizált betegségében szenvedett, amit úgy jellemzett: „Mintha valami bugyborékolna benned, ami küzd, hogy kiszabaduljon". O'Bannon 2009-ben pont a Crohn-betegség szövődményeibe halt bele.
Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)
Bármilyen nevetségesen hangzik is, az Elveszett frigyláda ikonikus sziklacsapdáját – a hatalmas kőgolyót, amely majdnem kilapítja Indiana Jonest (Harrison Ford), miután az meglovasít egy aranybálványt – egy teljesen valószínűtlen forrás ihlette. Egy mese, pontosabban egy képregény, a Carl Barks által megalkotott Kacsamesék – ami ekkor még Dagobert bácsi címen futott. Az akciójelenetet egy az egyben emelték át az 1954-es "The Seven Cities of Cibola" című füzetből, ahol a Kasszafúrók (Beagle Boys) pont ugyanígy lopnak el egy aranybálványt, és akaratlanul is működésbe léptetnek egy sziklacsapdát, majd egy óriási kőgolyó elől menekülnek. Bár George Lucas és Steven Spielberg az évek során ezerszer elmondta, hogy az Indiana Jones filmeket a harmincas-negyvenes évek klasszikus kalandsorozatai ihlették, de jelen esetben
megemlíthettek volna egy 50-es évekbeli képregényt is, amelyet legalább egyikük gyerekkorában olvasott.
Star Wars: A Jedi visszatér (1983)
A Jedi visszatérben akkor jön el az igazság pillanata, amikor Leia (Carrie Fisher) végez Jabbával, ráadásul azzal a rabszolgalánccal fojtja meg a huttot, amely addig fogva tartotta. Amikor Lawrence Kasdan író és George Lucas azon tanakodtak, milyen módszerrel végezzenek Jabbával, Lucas javasolta, hogy egyik kedvenc filmje, A keresztapa (1972) előtt tisztelegve tegyék el láb alól az óriási meztelencsigát.
Így kölcsönöztek abból a jelenetből, ahol brutális módon végeznek a maffiózó Luca Brasival (Lenny Montana)
– aki fizimiskájában is emlékeztet Jabbára. Mindkét haláljelenetben nem csak maga a halálmód hasonló, de a kamera elhelyezése is, amely elsősorban az áldozat kidülledt szemére fókuszál. Mivel Lucas és a Keresztapa rendezője, Francis Ford Coppola ekkor már évek óta közeli barátok voltak, a véletlen egybeesés kizártnak tekinthető.
Charlie és a csokigyár (2005)
Tim Burton saját verziója az ismert meséről ugyan nem annyira timburtonös, mint korábbi munkái, de azért sikerült belecsempésznie saját stílusát és saját életének bizonyos elemeit is. A történethez Burton és írótársa, John August egy olyan karaktert találtak ki, aki Roald Dahl regényében nem szerepel: ez Willy Wonka apja, Dr. Wilbur Wonka (a legendás Christopher Lee). A sztori nagy része Willyről (Johnny Depp) szól, aki látszólag megbékélt zord, domináló apja emlékével, és a film vége felé Charlie egy csomó bekeretezett újságkivágást talál Dr. Wonka otthonának falán, jelezve, hogy a szigorú apa mégiscsak büszke volt fia sikereire.
A jelenetet Burton életének egy nagyon személyes mozzanata ihlette. A rendezőnek viharos viszonya volt saját szüleivel, akikkel sokáig nem is állt szóba, és
amikor 2002-ben meglátogatta haldokló édesanyját annak otthonában, a falon ott volt minden filmjének bekeretezett posztere, ami szíven ütötte.
A Wall Street farkasa (2013)
Martin Scorsese zseniális filmje a kapzsiságról, a korrupcióról és a hedonizmusról szólt, és persze kiemelt szerepet kaptak benne a különböző drogok. A film egyik emlékezetes jelenete, amikor a Leonardo DiCaprio által alakított Belfort túladagolja magát a Quaaludes nevű szerrel, és centiről centire vonszolja magát előre a földön, mivel szinte teljesen mozgásképtelen. A dolog tényleg megtörtént Belforttal, és volt olyan jófej, hogy – kettesben – az egészet újrajátszotta a színész kedvéért, miközben DiCaprio filmezte. Volt azonban egy másik inspirációforrás Leo számára, egy 2009-es, The Drunkest Guy Ever címen futó vírusvideó egy kecskeszakállas pasasról, aki egy kisboltban próbál a hűtőből kivenni sört, majd elesik, és egyszerűen képtelen felállni.
Viharsziget (2010)
Ismét Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio, de egy másik filmben, amely egy jókora csavarra épül. Merthogy a Viharszigetre érkező Teddy Daniels (DiCaprio) valójában nem egy nyomozó, hanem egy ápolt, akinek egy rendkívüli traumát kell feldolgoznia. Ennek központi eleme az a jelenet, amelyben Teddy látomást lát halott feleségéről, Doloresről (Michelle Williams), aki aztán hamuvá válik a karjában – hiszen a nő egy tűzben halt meg. A rendkívül erős, hatásos jelenetet nem csak a drámai hatás erősíti, hanem a művészeti áthallás is: a pózt és a látványt Scorsese a legismertebb szecessziós festő, Gustav Klimt legismertebb festménye, A csók után komponálta meg, és ennek fényében nyilván nem véletlen, hogy Doloresen pont egy élénk sárga, virágmintás ruha van.
Thor: Szerelem és mennydörgés (2022)
Vannak, akik szerint idegesítők, vannak, akik szerint nagyon szórakoztatók voltak, de tény, hogy a két ordító mágikus kecske, Fogcsiszoló és Fogcsikorgató – merthogy nevük is van! - volt az új Thor film két legemlékezetesebb új karaktere. Taika Waititi azonban nem teljesen egyedül találta ki ezt a poént – kapott némi segítséget a produkciós csapatától, akik megmutatták neki Taylor Swift 2012-es slágeréből, az "I Knew You Were Trouble" című számának legendás vírusremixét. Waititi később elárulta: „Nem terveztük, hogy a kecskék sikoltozzanak. Az állatok mindig is ott voltak, mert szerepelnek a képregényekben, de nem tudtuk, hogyan hangzanak majd. Aztán valaki az utómunkálatokban megtalálta ezt a mémet egy Taylor Swift-dalról, amiben sikoltozó kecskék vannak. Nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Szóval hallom a kecskék sikoltását, és egyszerűen úgy éreztem, hogy ez fantasztikus. Sokan azt hiszik, hogy én sikoltozok, pedig nem!"
Íme, a kérdéses Swift szám kecskével spékelve:
