Irtózatosan erősen indít a spanyol sorozat, amely középpontjában azok az ezüstérmék állnak, amelyeket Júdás kapott annak idején Jézus elárulásáért, és amelyek egy kisváros életét dúlják fel, de alaposan.
A még 2015-ben indult Preacher volt az a hihetetlenül eredeti sorozat, amiben bármi megtörténhetett. Ott aztán nem fogták vissza magukat az alkotók, amikor a Menny és a Pokol erői összecsaptak a békés kisvárosban egy új prédikátor érkezése után, és egy kis ideig erre emlékeztetett a spanyol 30 ezüst. Igaz, az itteni új pap nem olyan fiatal és jóképű, mint Dominic Cooper, illetve nem Texasban, hanem valahol Segoviában járunk, ami nem csak a város, hanem a tartomány neve is, az eredetiség pedig itt is megvan, csak egy idő után akadnak vele gondok.
Egyébként vicces, hogy a főszereplő Vergara atya (Eduard Fernández) úgy néz ki, mint a hírekben mostanában gyakran szereplő Gödény nevű vírusszkeptikus testépítő, kamupártos gyógyszerész idősebb verziója. A feje borotvált, szakálla dús és fenyegető, teste kigyúrt, egész nap a bokszzsákot püföli, hátát tetoválások borítják, és készen áll a harcra. Ő ugyanis már találkozott a gonosszal, ördögűző volt a Vatikánban, csak az egyik űzés olyan sikeres volt, hogy belehalt a páciens, ezért is küldték az isten háta mögötti spanyol kisvárosba. Csakhogy a sötétség erői itt is utolérik, mivel akarnak tőle valamit. Egy ezüst érmét, egyet a harminc közül, amelyet Júdás kapott Jézus elárulásáért, és ha összejön mind a harminc a gonoszaknak, elszabadul a Pokol. Vagy a Gonosz, vagy valami más, és a keresztény világ a feje tetejére áll.
A 30 ezüst pedig kőkeményen nyit. Először egy átlagos külsejű pasas besétál egy zürichi bankba, lelő mindenkit, aki az útjába kerül, miközben meg sem kottyannak neki a golyók, az alagsori széfből kirobbant egy ezüst érmét, kilyuggatja a közben megérkezett rendőröket, majd a rá váró kocsiba száll. Átadja a bent ülő papnak a pénzérmét, aki ezek után letépi a férfi nyakában lógó amulettet, és a pasas meghal. Ezután ér csak a történet a spanyol kisvárosba, ahol egy vajúdó tehén egy emberi kisbabát hoz világra. Az eset előtt értetlenül áll a csinos állatorvosnő (Megan Montaner) és a város meglepően kigyúrt polgármestere (Miguel Ángel Silvestre), a szkeptikus Vergara atya azonban csalást és szemfényvesztést emleget. Még akkor sem hajlandó elismerni a gonosz jelenlétét, amikor már a legbizarrabb események zavarják meg a városka életét, és amikor azt írom, „legbizarabb”, azt úgy értem, rohadt ijesztő, és pár hajmeresztő dolgot ki is hagytam az ismertetőből.
Az amúgy is furcsa filmjeiről ismert Álex de la Iglesia (Egy őrült szerelem balladája, Bűbáj és kéjelgés, Elszabott frigy) annyira töményen és erősen nyitja a sorozatot, hogy ezt a tempót nem is tudja túl sokáig fenntartani. Egy idő után be is áll egy kicsit a sztori, jönnek ugyan az újabb támadások – és velük párhuzamosan a világ más pontjain az újabb érmék véres begyűjtése, de a kezdeti kreatív sokkot már csak ritkán éljük át. Aztán ahogy az atya végre maga is belátja, hogy nem babra megy a játék, elindul, hogy utánajárjon a dolognak, és a kibontakozó nagy összeesküvés már A Da Vinci-kód (2006) világát idézi simlis püspökökkel, őrült elméletekkel és a krisztusi tanok újraértelmezésével, mert ugye mindig van egy eddig elveszettnek hitt evangélium, egy titokban őrzött kézirat.
A 8 epizódból álló sorozat úgy középtájt bizonyos értelemben kettészakad, és amíg a kisvárosi történet a csinos állatorvoslánnyal és a helyiek furcsaságaival érdekes marad, addig Vergara atya történetszála már egyre valószínűtlenebb dimenzióba csap át. És nem olyan valószínűtlen, de meglepő dimenzióba, amit a legelső epizód hozott, hanem egy meglepő dimenzióba, ami egyrészt többnek akar látszani, mint ami, másrészt nagyon erős utánérzet szaga van. Eduard Fernández (A bőr, amelyben élek, Alatriste kapitány) azért így is elég karizmatikus, érdemes figyelni rá, Megan Montaner (Titkok hídja) pedig nem csak szép, de izgalmas is. Egyedül szegény Miguel Ángel Silvestre karaktere lóg ki a sorból, a sportos, de papucsférj polgármester alakja egy vígjátéksorozatba talán illene, ide nem annyira, ami nem jelenti azt, hogy a 30 ezüstnek ne lenne egy fanyar humora.
Értékelés: 7/10
