Akárhogy is fáj, a '90-es évek A-kategóriás hollywoodi mozisztárjai sorra lépnek be a nyugdíjas korba. Így aztán ha valaki továbbra is a figyelem középpontjában akar maradni, akkor három dolgot tehet:

1. Elszegődik valamelyik szuperhősös blockbusterbe mellékszereplőnek, mint ahogy azt Michael Douglas teszi a sokadik Hangya-folytatásban.
2. Mit sem törődve azzal, hogy múlik az idő, hatvanon túl is úgy tesz, mintha duzzadó izmú akcióhős lenne. Sorra forgatja egymás után a csapnivalóbbnál csapnivalóbb filmeket, ahogy azt Schwarzenegger tette a Terminátor-folytatásokkal, Van Damme a B-kategóriás vackaival vagy szegény Bruce Willis, aki tényleg szó szerint mindent bevállalt, mielőtt kiderült volna róla a nagy nyilvánosság előtt, hogy afáziában szenved, és fel kell hagynia a színészmesterséggel.
3. És van, aki átvált a tévére vagy a streamre, és felcsap sorozatszínésznek, mint ahogy azt Kevin Costner tette, amikor 2018-ban vágott bele a Paramount Network Yellowstone című neo-western szériába, amik akkora siker lett, hogy jelenleg már az 5. évadánál tart, Costnert kapott érte egy Golden Globe-ot, és már két előzménysorozat is készült hozzá 1883, illetve 1923 címmel.

Sylvester Stallone egy ideje már a második csoport oszlopos tagja volt: a Rambo V - Utolsó vérből kiveszett minden tűz és ötlet, a Szamaritánus című szuperhősfilmje pedig csak egy erőtlen pofon lett.

Aztán összeállt a Yellowstone (és kapcsolt részei) atyjával, Taylor Sheridannal, gründoltak egy maffiasorozatot Tulsa King címmel, ahol Stallone épp élete alakítását nyújtja, a kritikusok pedig a mennybe menesztik érte, akárcsak Kevin Costnert.

A jó öreg Sly ugyanis 76 évesen a kiöregedett John Rambo helyett egy kiöregedett New York-i gengsztert alakít, aki annak idején elvitte a balhét főnöke helyet egy gyilkossági ügyben, ezért 25 évre lecsukták. A család, amelynek a Keresztapája már nem is hősünk régi cimborája, hanem annak a fia, félig érdemei elismeréseként, félig száműzetésként Tulsába küldi a frissen szabadult Dwight Manfredit, hogy ott új életet kezdjen, de azért a kötelességét se feledje, és egy saját bűnszervezetet kiépítve az alvilági üzelmek átvételével adjon haza egy kis pénzt a New York-iaknak. Persze ez egyáltalán nem megy könnyen, ráadásul hősünknek nemcsak a tulsai hatóságokkal, de a rivális alvilági figurákkal is meggyűlik a baja. Ráadásul beszélnie kellene a lányával is, aki időközben megházasodott...

Várjunk csak! Stallone egy vaskos beszólásokat pufogtató maffiavezér, aki új életet akar kezdeni, van egy felnőtt lánya, a néző pedig kiválóan szórakozik a bűncézár kálváriáján?

Nem olyan ez, mintha Stallone újraforgatta volna a nagy sikerű 1991-es krimikomédiáját, az Oscart?

De bizony, elég sok a hasonlóság, ezért össze is szedtünk néhány dolgot, amiből ez egyértelműen kiderül.

1. Provolone és Manfredi sem tud szót érteni a lányával

„Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!” – a magyar köznyelvbe mára már szervesen beépült ez a gyakran idézgetett, kultikus mondat, ami akkor hangzik el, amikor Provolone szinte utolsóként a családban megtudja, hogy Oscar, a sofőr csapja a szelet a lányának. Ráadásul hamarosan gyermekáldás is várható...

Manfredi és a lánya között hasonlóan viharos a viszony, mivel az öreg maffiózó annak idején megtiltotta a gyermekének, hogy meglátogassa őt a börtönben, mert nem akart neki szomorúságot okozni, amiért így kell látnia az apját. Sajnos azonban ennek Manfredi többszörösen megfizette az árát: Tina évtizedek óta nem hajlandó szóba állni vele, még akkor sem, amikor nagy nehezen végre kideríti a telefonszámát...

2. Provolone és Manfredi is evés közben beszéli meg a családi ügyeket

Az Oscar egyik legviccesebb, teraszon eszegetős jelenetében Provolone könyvelője, Anthony Rossano (Vincent Spano) fizetésemelésért kuncsorog a maffiavezérnél, hogy jobb parti lehessen a menyasszonyául kiszemelt lány és annak apja szemében – csakhogy az utóbbi nem más, mint maga Provolone! Ekkor zajlik le az alábbi, mókás párbeszéd:

Manfredi egy családi halálesetet követően egy elegáns helyen ül halotti tort, csupa rég nem látott családtaggal körbevéve. Sajnos azonban a társalgás menete itt is nem várt fordulatot vesz, miután hősünk lánya továbbra sem hajlandó szóba állni a börtönviselt apjával...

3. Provolone és Manfredi is él-hal az eleganciáért és a divatért

„Ez nem egy egyszerű öltöny, ez egy Finucci!” A táncos lábú, zongorarajongó Finucci testvérek (Martin Ferrero és Harry Shearer) messze földön híresek a kifinomult érzékkel elkészített zakóikról. Igaz, a lánykérésre készülő könyvelő, Anthony azt hiszi róluk, veszett hírű bérgyilkosok – sokadszorra is megunhatatlan jelenete ez az Oscarnak!

A stílus és az elegancia Dwight Manfredi esetében is kéz a kézben jár. Nem véletlen, hogy mostanra már mémmé vált az a Tulsa King-jelenet, amelyben hősünk először lép be száműzetése helyszínén egy hozzá hasonló vén csatalovak által látogatott csehóba, ahol rögtön megtalálja a közös hangot a helyi cowboyokkal, miután megmutatják egymásnak a vagány cipőiket:

4. Mindkét gengszter „tisztességes csirkefogó”

Provolone úr ugyebár azért akar új életet kezdeni és tisztességes üzletemberré válni sok évnyi gengszterkedés után, mert az apja ezt kéri tőle a halálos ágyán. Hősünk fel is fogad egy beszédtechnika tanárt, dr. Thornton Poole-t, a különc nyelvészprofesszort (Tim Curry), hogy tanítsa meg őt a felső tízezer választékos beszédére, és egy táskányi pénzt ígér neki a fáradozásaiért (és persze azért, hogy feleségül vegye a lányát).

Manfredinek ahhoz, hogy új életet kezdhessen, és például hitelkártyával fizethessen, meg kell újítania a személyi azonosítójaként szolgáló jogsiját, mivel az a börtönévei alatt, 1998-ban(!) lejárt. Bár kölyökkora óta kisujjában van a vezetés minden csínja-bínja, a KRESZ-tanfolyamot ő sem ússza meg, ám amikor a vizsganapra kerül sor, egy neki szánt pisztolygolyót majdnem a vezetésoktatója kap be... Szegény flótás az ezután következő nyaktörő menekülés során megsérül és kórházba kerül, Manfredi viszont egy vaskos borítékkal igyekszik kárpótolni az oktatót az átélt borzalmakért (és egy kis szívességre is megkéri, hogy a zsarukat megkerülve segítsen neki beazonosítani a rendszáma alapján a merénylőt).

5. Provolone és Manfredi is a szavak és a pofonok mestere

A vér nem válik vízzé, így még egy új életet kezdő gengszterfőnök esetében is előfordul, hogy felélednek a régi reflexek, és egy-egy baráti hangvételű diskurzus közben esetleg fojtogatni kezdi a beszélgetőpartnerét (a fogdmegje zakójából meg egy akkora stukker kerül elő hirtelen, ami felér egy kisebb fajta ágyúval).

Manfredinek kezdetben nincsenek megbízható emberei Tulsában, pedig az ilyesmi nem jönne rosszul, ha valaki a kezébe akarja venni a környék alvilági üzelmeinek irányítását. Ám miután újdonsült sofőrjével (aki nem más, mint az első útjába eső taxis) „bekopogtat” egy legálisan üzemeltetett marihuána shopba, egy betört orr és némi erélyes fellépés után máris lesz egy kötegnyi zöldhasúja és néhány, megbízhatóan a keze alá dolgozó új embere...