Okja

Rögtön egy kakukktojással kezdünk. Blockbusternek általában azokat a filmeket hívjuk, amelyek nagy bevételt termelnek a mozipénztáraknál, vagy legalábbis ebben reménykedik a forgalmazójuk. Az Okja azonban nem került mozikba, mert a Netflix gyártásában készült, a Cannes-i díszbemutatón ezért ki is fütyülte a közönség. Bong Joon-ho kalandfilmjének érdemeiből ez azonban semmit nem von le, a kiváló dél-koreai direktor (aki azóta Oscart nyert az Élősködőkkel), nem kispályázott, vagyis nem tévé-, hanem igazi mozifilmben gondolkodott.

A történet szerint egy óriáscég új megoldással áll elő a bolygó élelmezési problémáinak megoldására. Génmanipulációval kifejlesztenek egy óriási szupermalacot, de mielőtt megkezdődhetne a tömeges tenyésztés, néhány példányt a világ különböző pontjain élő farmerek gondjaira bíznak, és messziről figyelik a növekedésüket. Az Okja névre hallgató jószág Dél-Koreába kerül, és összebarátkozik a gazdája unokájával. A kislány nehezen viseli, amikor megjelennek a cég emberei, hogy az óriásröfit New Yorkba szállítsák, ezért elhatározza, hogy kiszabadítja.

Bong filmje úgy indul, mint egy cukiskodó Disney-matiné, később igazi akcióorgiába csap át, végül azonban teljesen rááll a környezetvédelmi vonalra, és a nagyüzemi húsfeldolgozást és a génmódosítást veszi célkeresztbe, olyan színészek közreműködésével, mint Jake Gyllenhaal vagy Tilda Swinton.

Super 8

J.J. Abrams le se tagadhatná, hogy Spielberg-rajongó, ifjúsági scifi-matinéját akár a mester is készíthette volna, és részben ő is készítette, hiszen produceri minőségben fel is került a stáblistára. Az idő 1979, a helyszín egy amerikai kisváros, ahol néhány kiskamasz az éj leple alatt amatőr zombifilmet forgat egy vasútállomáson. Egy tehervonat látványos balesetet szenved a szemük láttára, és egy titokzatos, természetfeletti erő elszabadul. Furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történnek a városban, és ismeretlen kormányügynökök érkeznek.  

Az alkotók, J.J. Abramsszel az élen, gátlástalanul felültek a nosztalgiavonatra, olyan klasszikus ifjúsági filmeket idéznek meg, mint az E.T., az Állj mellém! vagy a Kincsvadászok. A Super 8 a 2011-es bemutatójakor nem robbantott kasszát, egy kicsit talán meg is előzte a korát, mert a Stranger Things ugyanebből a receptből később egy sokkal sikeresebb koktélt kotyvasztott. Éppen ezért érdemes adni neki még egy esélyt.

A leleményes Hugo

Martin Scorsesevel kapcsolatban két dolgot biztos nem feltételeztek volna még a legnagyobb rajongói sem: hogy készít egy bájos gyerekfilmet, és hogy felül a 3D-hullámra. A leleményes Hugóval mindkettőt megtette, de nem bánjuk. A térhatást odahaza persze nem tudjuk élvezni, de nélküle is páratlan látványosság ez az ifjúsági kalandfilm, amely 1931-ben, a párizsi Gare Montparnasse pályaudvaron játszódik. Itt él a kis Hugó, aki apja halála után iszákos nagybátyja gondozásába kerül, és titokban a pályaudvar óráit kezdi javítgatni. Szabadidejében egyetlen örökségét, a különös gépembert próbálja működésbe hozni, mivel meggyőződése, hogy az apja üzenetét hordozza. Amikor alkatrészt lop hozzá a pályaudvar játékboltjából, a tulaj lefüleli. Az árus lányának, Isabelle-nek azonban megesik rajta a szíve rajta, és elhatározza, hogy segít neki. Hogy, hogy nem, a kislány nyakában pont olyan szív alakú kulcs lóg, amellyel működésbe hozható a gépezetet.

A leleményes Hugo tele van filmes utalásokkal, de persze nem ezért, hanem az óriási szíve és a parádés szereposztás (többek közt: Chloë Grace Moretz, Sacha Baron Cohen, Jude Law, Christopher Lee) miatt szeretjük. Szerette az Akadémia is, 11 kategóriában jelölték Oscarra, ebből ötöt haza is vitt.

Számkivetett

Hihetetlen, de már húszéves Robert Zemeckis filmje, amelyben Tom Hanks egy lakatlan szigeten intim kapcsolatban kerül egy röplabdával. A Számkivetett sztorija egyenesebb, mint egy szög: a Hanks által alakított topmenedzser egy repülőgép-katasztrófát követően egy lakatlan szigeten köt ki, ahol Robinson Crusoe után szabadon önellátásra kell berendezkednie. A Számkivetettben nincsenek nagy meglepetések és óriási fordulatok, mégis megunhatatlan, nem kis részben Hanksnek köszönhetően, aki egyedül is elviszi a hátán a filmet. És most, ezekben a házikaranténos időkben talán mi is jobban tudunk azonosulni a főhős helyzetével.  

Gravitáció

Alfonso Cuarón akciófilmje is egyfajta Robinson Crusoe-történet, csak a szárazföld helyett az űrben játszódik, és pont ennyivel látványosabb is. A Gravitációt nem éppen otthoni fogyasztásra tervezték, de mégis működik 3D és nagy vászon nélkül is, mert amennyire látványfilm, annyira személyes dráma is. Főszereplője a Sandra Bullock által alakított orvosmérnök, aki társával, a veterán Matt Kowalskyval (George Clooney) éppen az űrbázist bütyköli, amikor egy meteorzápor elszakítja őket az űrsiklótól. Az összeköttetésük megszakad a Földdel, az oxigénük fogytán, esélyük a túlélésre zéró.

Sandra Bullock űrkalandja azért is ideális program egy közös családi vagy baráti mozizáshoz, mert a vetítés után jól össze lehet azon vitatkozni, hogy sci-finek számít-e egyáltalán.

Forrest Gump

A blockbuster kifejezésről inkább egy látványos akciófilm vagy sztárokkal telezsúfolt komédia jut eszünkbe, nem pedig egy csekély értelmű georgiai fiatalember élettörténete 141 percben. Robert Zemeckis klasszikusa azonban az elvárásokra rácáfolva kasszát robbantott, és 683 millió dolláros bevételével az 1994-es év második legnagyobb sikere lett Az oroszlánkirály mögött. Ekkora ovációra még a Paramount stúdió vezetői sem számítottak, máskülönben aligha mentek volna bele, hogy a rendező és Tom Hanks a profitból való részesedésért cserébe egyes jelenetek leforgatását saját zsebből finanszírozzák. Döntésükkel legalább 130 millió dollárt buktak, de valószínűleg nem nagyon bánták, mert cserébe hat Oscar-szoborral vigasztalódhattak. A legjobb film, rendezés, adaptált forgatókönyv, vizuális effektus és vágás díjai mellett Tom Hanks alakítását is megkoronázták, megérdemelten.

De ami a legfontosabb: a XX. század minden lényeges eseményét személyesen átélő Forrest Gump története a bemutató óta eltelt 26 évben semmit nem kopott. Aki nem hiszi, járjon utána nyugodtan.

Kaliforniai álom

A bejglimérgezés tüneteit mivel mással lehetne enyhíteni, mint egy könnyed, zenés románccal? Na jó, Damien Chazelle filmje azért nem tipikus álomgyári musical, vannak benne komorabb momentumok is, de létezhet annál hollywoodibb pillanat, mint amikor Ryan Gosling és Emma Stone a naplementés Los Angeles-i panoráma előtt táncra perdül?

A történet szerint Stone feltörekvő, fiatal színésznőt, Gosling pedig egy tehetséges jazz-zongoristát alakít. A lány meghallgatásról meghallgatásra jár, a srác pedig szenvedélyesen küzd azért, hogy a klasszikus jazzt újra divatba hozza. Szó szerint egymásba botlanak egy zsúfolt autópálya közepén. Először a lázas szerelem időszaka következik, majd a ráébredés arra, hogy az útjuk talán másfelé fogja vezetni őket.

Ha a története nem is, maga a film tündérmesei lezárást kapott: 14 kategóriában jelölték Oscarra, amiből hatot be is gyűjtött, a mozipénztáraknál pedig 446 millió dollárt termelt.