Koreai – természetesen dél-koreai – filmekkel és sorozatokkal elég jól el lehet lenni, és streaming szolgáltatóknak köszönhetően nálunk is meglehetősen sok érhető el a félszigetország egyébként amúgy is masszív mozgóképes terméséből. Legutóbb a Sweet Home című szörnyeteges, posztapokaliptikus túlélősorozatról cikkeztünk, most egy másik műfajra ugrunk rá, a gonosz lelkekre vadászós, iskolai zaklatásos, sorozatgyilkosos politikai korrupciós, tésztafőzős sorozatra. Igen, A démonvadászat mestersége nagyon sok mindent hoz egy tető alá, de elsőre eléggé megijedtünk tőle. Merthogy iszonyatosan gagyi intrója van, és ha valaki nem hiszi, itt járhat utána.

Egy esős éjszakával kezdünk, amikor ismeretlenek végeznek egy rendőrtiszttel egy háztetőn, miközben egy teherautó rohan egy másik nyomozó kocsijába, végezve vele és feleségével, megnyomorítva kisfiuk lábát. Ugrunk hét évet, és megismerjük a magukat Szembenállóknak nevező csoportot, akik nappal egy tésztázó alkalmazottai, éjszaka démonvadászok, akik különleges képességeik segítségével harcolnak az emberi lelkekre vadászó, gonosz szellemek ellen. Csakhogy egy különösen erős megszállott végez az egyikőjükkel, akinek kiszabadult szelleme az azóta gimnazistává cseperedett rossz lábú fiúba (Byeong-gyu Jo) költözik. Ami szokatlan, mert a korábbi szellemek mind kómában lévő emberekbe költöztek, majd lettek Szembenállók, mint a tetőről leesett nyomozó (Joon-sang Yoo), aki ezek szerint meg sem halt, a csinos, de harcias lány (Kim Se-Jeong a Gugudan nevű K-pop bandából) vagy a barátságos idősebb hölgy.

És igen, az egész őrülten gagyinak tűnt első blikkre, és teljesen kesze-kuszának, de a látszat csal. Egyrészt azért, mert a rendező, Seon-Dong Yu, aki a Jang Yi által jegyzett, Amazing Rumor című rendkívül népszerű webtoonból, vagyis digitális képregényből dolgozott, elég hamar összefésüli a különböző szálakat és műfajokat, majd ahogy haladunk előre, sző bele újabb mellékszálakat – van belőlük bőven! -, és épít fel egy nagyon is valósnak tűnő, de kitalált, Jingjun nevű várost, amely életének minden aspektusát behálózza a bűn. Nem csak a szökött gonosz lelkek gaztettei, hanem az iskolai bántalmazás, a családon belüli erőszak, a rendőri és politikai korrupció, magának a városnak a fejlődése, ami megosztja a piros tréningruhás Szembenállókat, hiszen nekik csak a szökött lelkek túlvilágra való visszaküldésére van felhatalmazásuk, de mégis muszáj valamit tenniük az ellen, ami az orruk előtt folyik – meg ugye van itt személyes érintettség jócskán.

És igen, ez egy elég sötét kép, különösen a bevezető idétlenségéhez és a promóciós képek vidámságához képest, de A démonvadászat mesterségének – az angol cím, The Uncanny Counter sem jobb! – megvan a maga humora, és ami még fontosabb, nagy szíve van. Mert a sorozat láthatóan nagyon szereti saját hőseit, a bicebócából lett szuperhős srácot – az első szuperképessége a jó séró lesz! -, az emlékeit elveszítő, a múltját újra összerakó rendőrt, és a kőkemény, de nagyon sérült lányt. Ez a sorozat lényege, nem a bűn hálója vagy a gonoszok összeverése és a szellemek visszazavarása, még akkor sem, ha az akció időnként tényleg remek, és vannak remekül kitalált gonoszok mind a megszállottak, mind a hétköznapi bűnösök között. Van persze, ami nekünk szokatlan, beleértve a képi világot, a humor bizonyos megnyilvánulásait, és persze azt, hogy képtelenség megjegyezni a hosszabb koreai neveket, és van, ami kevésbé sikerült. Például minden, ami a túlvilágon játszódik.

Ebben a hófehér közegben, ahol minden szereplő természetesen hófehér ruhát hord, és amit valamiért Jungnak hívnak – tényleg ez a túlvilág neve, kedves pszichológusok! -, semmi sem természetes, és nem azért, mert másvilági, hanem mert élettelen, műanyag, gyenge és olcsó. Ezt nehéz megszokni, és gyakran járunk itt, de nem túl gyakran ahhoz, hogy elrontsa a szórakozásunkat, és sokáig szórakozhatunk, mert a Netflixre az első évad mind a 16, egyenként egy órás epizódja felkerült, vagyis jöhet a habzsi-dőzsi azoknak, akik szeretik a koreai furcsaságokat. Mi szeretjük!

Értékelés: 8/10