A Halál cukikban Uma Thurman magyar akcentusa a legnagyobb horror - kritika

Szórakoztató hentelés lett a Prime Video akciófilmje, amelyben balerinák küzdenek az életükért egy magyar erdőségben.

Vajon Timothée Chalamet akkor is megkérdőjelezi a balett (és az opera) létjogosultságát, ha tudja, hogy a balett felvértezi arra is a 45 kilós táncoslányokat, hogy rossz arcú magyar férfiakat amortizáljanak le egy Budapest környéki kúriában? A Prime Videón debütált Halál cukikból legalábbis az derül ki, hogy nem érdemes alábecsülni a kívülről ártalmatlannak tűnő növendékeket, mert extrém a fájdalomtűrő képességük és a hajlékonyságuk, valamint a szálkás izomzatuk is lehet hatékony fegyver.

Vicky Jewson rendezése persze nem egy dokumentumfilm, ami abból is látszik, hogy a történet egy olyan Magyarországon játszódik, ahol Yuri, Osip, Amir, Pasha, Vlad, Zolly és Artyom néven futnak a helyiek, és mind orosz akcentussal beszélnek angolul. A sztori szerint öt tehetséges balerina Londonból egy rangos budapesti táncversenyre tart, de a buszuk lerobban egy erdő közepén, és egy útszéli fogadóban húzzák meg magukat. Mint kiderül, az Uma Thurman által alakított tulaj, Devora egész véletlenül maga is exbalerina, és a kastélyszerű ódon házat is úgy rendezte be, mintha saját, elkaszált táncoskarrierjének bizarr múzeuma lenne. A fogadóban nincsenek egyedül, ott mulatozik többek közt egy helyi maffiózó fia is a sleppjével, és előbb csak erőszakoskodik a lányokkal, majd agyon is lövi a balerinák kísérőtanárát. Véres fogócska kezdődik a ház falai közt, miközben Devora a saját bosszúját tervezgeti.

Forrás: Prime Video

 

A Halál cukik nincs túlbonyolítva, a sablonokból és sztereotípiákból összehegesztett sztorija az Alkonyattól pirkadatig formuláját használja, csak itt nem vérszívókkal, hanem súlyos kelet-európai arcokkal kell felvenni a küzdelmet az objektumban rekedt kívülállóknak. Akár vérig is sértődhetnénk, hogy húsz évvel a Motel után a messziről jött nyugati filmesek még mindig olyan horrorkulisszának mutatják be Európának ezt a részét, mint a hillbillyket az amerikai filmek (Lásd: Gyilkos túra, Sziklák szeme, A texasi láncfűrészes mészárlás), de van mentő körülmény, mégpedig az, hogy szándékosan játszanak rá a klisékre. Hasonlóan a Csapatleépítéshez, amelyben szintén a vidéki Magyarországon járják meg a poklok poklát brit turisták, a Halál cukik is bátran él a túltolásos humor eszközeivel. Akik gonoszok, azok nagyon gonoszok, akik furák – mint Thurman karaktere –, azok nagyon furák. Annyira sajnos nem tapicskol a vérben a film, mint a Csapatleépítés, de akadnak azért kreatív hentelések itt is bőven. Papíron agyament ötletnek hangozhat öt filigrán táncoslányt összeereszteni több tucat marcona férfivel, de egyrészt ez a szcenárió sem hiteltelenebb annál, mint amikor Keanau Reeves egyetlen pisztollyal követ el kisebb népirtásokat a John Wick-franchise-ban, másrészt

kifejezetten szellemes a vérbalett koreográfiája.

Többé-kevésbé sikerül azt a csapdát is elkerülnie a női alkotópárosnak (Vicky Jewson rendező, Kate Freund író), hogy az emancipációs üzenetet túlságosan is a néző arcába tolják, éltetik természetesen a girl powert, de nem veszik magukat túl komolyan.

Csákvári Krisztián és Uma Thurman (Forrás: Prime Video)

 

Különösebb panaszunk a castingra sem lehet, Maddie Zieglerhez nemcsak a táncos múltja, de a kisugárzása miatt is passzol a női Rambo-szerep, és Iris Apatow-t leszámítva a társulat többi tagjának is markáns a jelenléte, Uma Thurman pedig utoljára a Batman és Robinban csinált magából ilyen szórakoztató karikatúrát – csak a magyartanulásra kellett volna még egy kicsit több energiát fordítania. A hazai kontingensből Nagypál Gábornak és Csákvári Krisztiánnak jutott szöveges szerep, előbbi egy profi eltakarítót / kínzásspecialistát, utóbbi Thurman énekes fiát alakítja, és egyikük jobb, mint a másik.

Uma Thurman és Nagypál Gábor (Forrás: Prime Video)

 

Ha a Halál cukik nem az MGM, illetve a Prime Video, hanem a Netflix gyártása lenne, akkor itt következne az a rész, amiben leszögezzük, hogy

a kivitelezés maximálisan korrekt, de nincs semmi olyan plusz a produkcióban, ami miatt egy hónapnál tovább lehetne emlékezni rá.

Valóban, Jewson filmje ebből a szempontból akár a Netflixre is készülhetett volna, mert sem az ambíciói, sem a kivitelezése nem predesztinálja az A-kategóriára. Más kérdés, hogy ami működik benne, az nem ennek ellenére, hanem éppen ezért működik.