Az Adam Brody főszereplésével készült Az ifjú nyomozó igazi csemege a különleges hangvételű krimik rajongóinak. És néhol még vicces is.
A címe alapján Az ifjú nyomozó lehetne akár klasszikus Disney-matiné is, olyan ifjúsági kalandfilm, amelynek a vasárnap délutáni műsorsávban van a helye. És a főszereplő gyerekkoráról akár készülhetett is volna egy ilyen sorozat vagy film, Abe Applebaumnak ugyanis már 12 évesen összejött az élet. A kissrácról korán kiderült, hogy különleges tehetsége van a nyomozáshoz, az iskolatársai megbízásából mindenféle apró-cseprő ügyet megoldott. Szülőhelyén, a kanadai Willowbrook kisvárosában ünnepelt helyi híresség lett belőle, a polgármestertől még saját irodát és asszisztenst is kapott. Már ő maga is elhitte, hogy legalább akkora géniusz, mint Sherlock Holmes, amikor szembejött egy valódi bűnügy. Eltűnt az egyik iskolatársa, és miután a rendőrség semmilyen eredményt nem tudott felmutatni, a helyiek minden bizalmukat a junior sztárnyomozóba vetették. Abe pedig csalódást okozott, a városnak és saját magának is.
Mindezt csak flashbackekből, Abe visszaemlékezései nyomán tudjuk meg. A már nem annyira ifjú nyomozó a történet elején 32 éves, és teljesen kiégett. Még mindig nyomozóként dolgozik, de eltűnt állatok megtalálásának komolyabb ügyeket nem bíznak rá. Se saját lakása, se pénze nincs, esténként kocsmába jár, és néha össze is vereti magát. A szülei nem is titkolják, hogy szégyellik őt, amiért nem vitte még semmire. Már Abe is azon van, hogy feladja a gyerekkori álmát, amikor bekopog hozzá egy gimnazista lány egy igazi megbízással: a barátja gyilkosát szeretné megtalálni.
Evan Morgan filmjéről elsőként a Rian Johnson-féle Beépülve juthat eszünkbe, amelyben egy középiskolás srác (Joseph Gordon-Levitt) próbálja megtalálni eltűnt barátnőjét. Az ifjú nyomozó is példásan üti le azokat a ziccereket, amik a krimi és a noir műfaj középiskolás környezetbe helyezéséből adódnak, de közben humorral enyhíti a feszültséget. Nem térdcsapkodós, blőd poénokat kell elképzelni, hanem olyan mulatságos szituációkat, amik akár a valóságban is előfordulhatnának. A gyanúsított lakásába belopódzó hősünk például kénytelen egy szekrényben elrejtőzni, amikor váratlanul megjönnek a háziak – ilyet már sokszor láthattunk, de itt egy gyerekszobában kell hosszú órákig megbújnia a botcsinálta nyomozónak. Ugyanilyen vicces az is, amikor Abe-nek szembesülnie kell vele, hogy se a drogra rápörgött tinédzserek, se a helyi nehézfiúk nem veszik őt komolyan.
Az író-rendező a film noiros áthallásokra is rájátszik, a főhős narrációja, a háttérben szóló jazzfutamok és a történet egyes elemei is utalnak a műfajra. Fontos a rejtély megoldása is, de egyértelmű, hogy az amúgy ügyesen megírt krimiszál mellett az igazi tét az, hogy sikerül-e Abe-nek a saját, kisiklott életét is megmentenie. Adam Brody ebből a szempontból ideális választás volt a szerepre, nagyon jól áll neki a fásult, de szerethető lúzer figurája, aki megérdemli, hogy jobbra forduljon végre a sorsa. Benne egy kicsit magát is láthatja a néző, hiszen gyerekként ki nem álmodozott volna arról, hogy felnőve nagy dolgokat visz véghez, és büszkék lesznek rá a szülei?
A többség azonban már csak azt veszi észre, hogy hirtelen felnőtt, és beleragadt a sehová nem vezető napi rutinba. Abe is ebben a helyzetben találja magát, de ő kap egy második esélyt a sorstól. Naná, hogy jól esik drukkolni neki.
Az ifjú nyomozó a YouTube-on nézhető meg magyar felirattal.
