Elöljáróban meg kell vallanom, hogy engem kilóra meg lehet venni olyan hívószavakkal, mint: London, gyilkosság, rejtély és kísértetvadászat. A Netflix új sorozata, a Lockwood és Tsa. mindezt hozza, egy alternatív Angliában, kamaszokkal a középpontban. 

Nagyon kell sasolni, hogy mindent értsünk, mert a széria úgy ejt bele a világába, hogy menet közben magyarázza el, mi a stájsz. Aki képben akar lenni, annak a főcímet se érdemes átugrani, mert csurig van újságcikkekkel, grafikonokkal és életképekkel, amik egyperces gyorstalpaló keretében mutatják be, miféle miliőbe is csöppenünk. Annyit tudunk, hogy valami “problémának” nevezett jelenség gázolt végig a világon (vagy csak Anglián?), aminek következtében

megszaporodtak a halálesetek, és kísértetek járnak az élők közt,

ráadásul a szellemek érintése halálos. Okos húzás, hogy ez mindenre hatással van: a kijárási tilalom bakfitty, hiszen a részvények is bedőltek, és gazdasági válság tombol. Az is kiderül, hogy az ötven éve tartó “problémára” az egyetlen megoldást a fiatalok jelentik, akik látják a kísérteteket, sőt, olykor még kommunikálni is képesek velük. Így hát szakmányban képzik ki őket szellemvadásznak, az nem számít, hogy mennyire félelmetes és halálos szakma ez. Szóval

megint az ifjúságra hárul, hogy megmentse a felnőtteket, és ismét túl korán kell felnőniük a fiataloknak. 

Innentől viszont in medias res kell boldogulnunk a háttérrel, és a történet közben elejtett infókból összeeszkábálni a világot, ami olyan, mintha a 19. századot megküldték volna néhány 20. századi elemmel (túlzásba persze nem estek, internet és mobiltelefon még nincs, így az információkért könyvtárban kell kutakodni). A főszereplők tekintetében nincs nagy meglepetés: a Lockwood és Tsa. nevű ügynökséget követjük, amiben három tinédzser vállal különféle paranormális eseteket. A kísértetek likvidálása nyomozással is jár, és ez a szál az erősebb, ugyanis legyőzni minden esetben ugyanúgy lehet őket: az ember hadonászik egy kicsit az acélpengével, aztán rádob az entitás forrására (pl. maga a hulla) egy acélhálót, oszt pá! Ha túl nagy a gebasz, be lehet vetni az úgynevezett görögtüzet is, ami egy brutális bomba. 

A három főszereplő lehetne kissé árnyaltabb, ugyanis eléggé le vannak osztva a szerepek:

• az árván maradt Anthony Lockwood (Cameron Chapman) afféle zárkózott, öntörvényű Sherlock-imitáció;
• George Karim (Ali Hadji-Heshmati) a szemüveges csodabogár, aki a könyveket bújja, minden infót tud, mégis úgy érzi, lenézik;
• Lucy Carlyle (Ruby Stokes) pedig a lány, aki elszökött otthonról, és persze ritka tehetség, de már a szexualitása is éledezik, így több fiú is pályázik rá.

Hogy mégis sikerül kihozni valami érdekeset ebből, az két dolognak köszönhető: egyfelől szerethetők a karakterek, érdemes értük izgulni, másfelől alapvetően izgalmasak az ügyek, amik (ez így lehet, inkább három) egy ugyancsak érdekes világot építenek fel tégláról téglára.

Mióta 2020-ban a Netflix lezárta (ritka eset, de tényleg nem elkaszálta!) a Sabrina hátborzongató kalandjai című sorozatát, folyamatosan keresik az utódját: egy markáns világgal és szereplőkkel bíró tini-horror szériát, amit úgy tűnik, tavaly meg is találtak Wednesday személyében. Minden bizonnyal a Lockwood szinte párhuzamosan készült az Addams-lány sorozatával, és nem sokban marad el tőle, igaz, nincsenek olyan ikonikus karakterei (még). A streamszolgáltató régóta küzd a misztikus ifjúsági horrorokkal, több olyan sorozata is indult az utóbbi években, amit elég hamar elkaszált. Gondolom, szinte már senki nem emlékszik a Sherlock Holmes informátor utcagyerekeit középpontba állító, természetfelettivel megspékelt A Baker Street-i vagányokra. Úgy fújta le a Netflix a második évadot, hogy az első szinte be sem indult. Joe Hill (igen, ő Stephen King tehetségesebb fia, aki a Fekete telefon eredeti novelláját is írta) képregénye alapján készült a Locke & Key – Kulcs a zárját, ami elég jól rajtolt, ám a második és harmadik évadot már hangos fanyalgás övezte. A Végzet: A Winx Saga két évad után múlt ki, de már az elsőben se igazán látszott, milyen irányt akar venni a bentlakásos varázs-suli története. Mike Flanagan sorozata, Az éjféli klub viszont kifejezetten érdekes volt és szívszorító: egy rákbeteg fiataloknak otthont adó hospice sötét titkainak jár utána egy csapat kamasz, akik mellesleg éjfélkor összegyűlnek, és horrortörténeteket mesélnek egymásnak. A széria csupán egy évadot élt meg, valószínűleg a felkavaró téma nem volt igazán népszerű.

Érdekes választás a Netflix részéről a Lockwood és Tsa., ami nem meglepő módon könyvadaptáció. Jonathan Stroud összesen hat regényt írt, az utolsó 2017-ben jelent meg,

a széria első szezonja pedig az első két könyv sztoriját vette alapul.

Ha lesz folytatás, és ilyen tempóban halad a sorozat, akkor valószínűleg még két szezonra számíthatunk. Az első kötet Magyarországon is megjelent 2013-ban, de végül nem követte a többi, és a moly.hu értékelései alapján az olvasók se voltak elájulva tőle.

A Lockwood és Tsa. sikere nagyban múlik azon, hogy tud-e virális lenni, hiszen a Wednesday-t is elsősorban az internetet elárasztó táncjelenet-mimézisek dobták meg. A Lockwoodban ott szendereg a lehetőség, hiszen az ötletes varázstárgyak (mint a kegyetlenül készült csontkristály) akár hosszú távon is elvihetik a show-t.