Az elmúlt években megszokhattuk már, hogy a Netflix véres horrorfilmek és bugyuta horrorvígjátékok egész áradatával indít egész pályás letámadást az előfizetők szabadideje ellen, különösen a halloween környéki időszakban. Volt, hogy a dolog piszok jól sült el, mint 2021-ben, amikor a streaming platform A Félelem utcája-trilógiával szerelmes levelet írt a Sikoly- és a Péntek 13-filmekhez, de volt, hogy óriási blama lett a vége, mint Adam Sandler 2020-as halloweeni vígjátéka, vagy a 2022-es év nagy durranásának szánt zombifilmje, az Old People esetében.

Hurrá, a Netflix visszahozta a 90-es évek tinihorrorjait!

És milyen jól tette. Akiknek bejött anno a Sikoly vagy a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, azok A félelem utcája-trilógiával is nyugodtan tegyenek egy próbát, nem fogják megbánni!

Tovább

Az idei kötelező október 31-i borzongatást a Netflix a Time Cut című tinihorrorral tudta le (idehaza Idővágás címmel található meg a kínálatában), amiről már az előzetese alapján ordított, hogy

ez bizony a Sikoly- és a Vissza a jövőbe-filmek vaníliás turmixa lesz, némi könnyed geek nosztalgiázással nyakon öntve,

mert a Stranger Things új évada még messze van, de így addig sem maradunk titokzatos gyilkos elől menekülő kisvárosi tinik nélkül.

Olyan rossz, hogy az már jó?

A Time Cut ugyanis tényleg arra a zseniálisan blőd alaphelyzetre épít, hogy egy időutazó tini meg akarja állítani a maszkos sorozatgyilkost, aki 20 évvel korábban megölte a nővérét. És a film legnagyobb erőssége, hogy ez a pofonegyszerű recept tényleg működik, mert egy ilyen váratlan dramaturgiai fordulat miatt máris meg tudjuk különböztetni az Idővágást a Sikolytól, a Péntek 13-tól és a többi kaszabolós horrortól. Ráadásul az alkotók így kedvükre nosztalgiázhatnak azon, mennyire megváltozott a világ a betárcsázós internet és a szív alakú napszemüvegek fénykora, 2003 óta. Ide kerül ugyanis vissza egy furmányos masinának köszönhetően a történet főhőse, Lucy a lázadó kamaszlány (Madison Bailey), akinek a jelenében mindenki fásult és szomorú, mert anno egy maszkos sorozatgyilkos megölt négy tinédzsert, köztük Lucy nővérét, a suli kedvencének számító Summert (Antonia Gentry).

De vajon meg lehet-e változtatni a múltat anélkül, hogy megsemmisülne a téridő-kontinuum? Érvényesülhet-e a szerény, geek Lucy a bombázó nővére árnyékában, akit a maga korában egy egész város bálványozott, ő viszont csak fotókon láthatta?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ a film, és viszonylag szórakoztató formában meg is találja – így aztán egyáltalán nem csoda, hogy a Time Cut az október 30-i premierje óta kirobbanthatatlan a Netflix TOP10-es listájának első helyéről.

Sajnos óriási bajok vannak ezzel a filmmel

Az erős kezdés után satufékkel torpan meg a Time Cut. Minden szempontból hiányérzete támad a nézőnek, egy jól megkomponált jelenetre jön három arcpirítóan rossz filmes megoldás. Egy darabig én magam is jegyzeteltem ezeket, de aztán elengedtem a dolgot, annyira felbosszantott a sok kihagyott ziccer.

A slasher filmek kötelező maszkos sorozatgyilkosa megállíthatatlanul vegzálja a fiatal főhősöket, és hol egy Rambo-késsel, hol egy kifent kaszával(!), hol egy ketté tört Amerikai pszichó DVD-vel(!!!) szúrja-vágja őket, ahol éri. Ezekből viszont semmit sem látunk, mert itt egyetlen csepp vér sem csordul ki a PG13-as korhatár miatt!

Lucy időutazását egy vállrándítással tényként elfogadja mindenki. Az iskolában sosem kell magyarázkodnia amiatt, hogy ki fia borja ő tulajdonképpen, és a saját szülei (akik valamiért pont ugyanúgy néznek ki 2003-ban is, mint 2023-ban!) sem kérdezik meg tőle, hogy ugyan miért lóg folyton náluk, és miért alszik Summerrel egy ágyban(!)... Lucy ráadásul mindvégig halogatja a nagy vallomást a szüleinek, hogy ő és Summer valójában testvérek – az embernek az az érzése, hogy ez az egész időutazósdi kizárólag csak azért lett beleerőltetve a filmbe, hogy a 2000-es évek iránti nosztalgia jegyében folyton a Wheatus vagy Avril Lavigne korabeli slágerei szólhassanak minden egyes jelenetben!

Oké, az utóbbiak tényleg erősítik a jóleső retró életérzést, és mivel a Time Cutban is fontos szerepe van annak, hogy Avril Lavigne-ékhoz hasonlóan egy csapat tinédzser a plázában rohangál ide-oda, erős a gyanúm, hogy ez az egész projekt úgy lett pitchelve a Netflix döntéshozóinak, hogy „újraforgatjuk a Complicated videóklipjét, csak lesz benne időutazó csaj és maszkos gyilkos is”.

De ha bátrabban nyúlnak a véres slasher klisékhez, cinkosabban összekacsintva tolják az arcunkba a 2000-es évek nosztalgiát és egy fokkal komolyabban veszik az időutazás paradoxonát, ez lehetett volna az év horrorfilmje!

Így viszont sajnos pár év múlva már senki sem fog emlékezni a Time Cutra. Csak egy fakó emlék lesz, mint a meggyilkolt Summer napszítta fotója az iskolai vitrinben, a porosodó sportrelikviák mellett...

Értékelés: 5/10

Kiknek ajánljuk? A régi szép 2000-es évek után nosztalgiázóknak, és azoknak, akiknek a borongós őszi estékre jöhet bármilyen gagyi kaszabolós horrorfilm – minél bénább, annál jobb!