Alaszkában, kirívóan magas az őslakos nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények száma, és még ennél is magasabb az eltűnt lányok aránya. Az ügynek Hilary Swank ered a nyomába a Disney+ sorozatában.
Az amerikai őslakos nőkkel szemben elkövetett bűncselekmények száma kiugróan magas, a gyilkosságok, nemi erőszak, emberrablás száma az országos átlag sokszorosa, az eltűnések száma is ijesztően sok. Vegyük ehhez hozzá azt is, hogy az esetek zöme el sem jut a rendőrségig, és ha mégis, esélyes, hogy ott nem foglalkoznak vele érdemben. Több film is foglalkozott már ezzel a tragikus helyzettel, mint például a brutálisan véres Wind River - Gyilkos nyomon (2017 ) vagy a meglehetősen sötét Harc az ismeretlennel (2021), most pedig itt van a Disney+ új sorozata, az Alaska Daily, ami teljesen más szögből közelíti meg a problémát. Elsősorban azért, mert, ahogy az a címből is sejthető, Alaszkában játszódik.
Hősnőnk Eileen Fitzgerald (Hilary Swank) nagymenő oknyomozó újságíró egy nagymenő New York-i lapnál, ám elköveti azt a hibát, hogy lehoz egy olyan cikket, amely megbízhatatlan forrásra támaszkodik. A sztori stimmel, de szétszedik a forrás miatt, és abban a világban élünk, ahol nem lehet hibázni – ez a motívum aztán később is előkerül. Eileen munka nélkül marad, igaz, könyvként akarja megírni az ügyet, amibe belebukott, és ekkor jelentkezik régi főnöke (Jeff Perry), aki állást és egy nagy sztorit ajánl neki az Alaska Daily nevű lapnál Anchorage-ban.
A sztori természetesen az eltűnt és/vagy meggyilkolt őslakos ügye,
de Eileen csalódottan veszi tudomásul, hogy kap egy partnert, az őslakos Rosalind 'Roz' Friendly-t (Grace Dove), aki nyilván érzelmileg, sőt, áttételesen személyesen is érintett az ügyben.
Merthogy Eileen vérprofi, aki tudja, mit és hogyan szerezzen meg, mik a törvényi keretek, kit kell megkeresni, mikor kell fenyegetőzni és mikor kell barátkozni és nem érdekli semmi más, csak a sztori, kerül amibe kerül, és nem azért, mert rossz ember, így van összerakva: neki mindig a munka az első.
Roz másként működik, ahogy itt mindenki más.
lassabb, kevésbé hatékony, inkább van tekintettel másokra, hiszen ő itt él, és persze neheztel a rámenős, szerinte gátlástalan New York-i vendégre. Kiszámítható, hogy ők ketten majd összebarátkoznak és rájönnek, remekül ki tudják egészíteni egymást, de meglepő módon nem a kettősük a sorozat erőssége, hanem maga az oknyomozó újságírás. Ami nyilvánvalóan a sorozatot rendező Tom McCarthy vesszőparipája – lásd. a Stillwater vagy az Oscar-díjat is nyert Spotlight - Egy nyomozás részletei.
Érthető, hogy McCarthy miért vonzódik ennyire ehhez a műfajhoz, amely a hatalmon lévők ellenőrzésének és elszámoltathatóságának egyik legfőbb kulcsa, és ami a trollok, az őrült összeesküvés hívők és a Trump-féle „alternatív tények” világában egyre inkább háttérbe szorul. És ami – ahogy az innen is kiderül -, rendkívül hálátlan, pepecs munka. Csakhogy a rendező úgy érezte, nem elég az eltűnt őslakos lányok ügye,
ő a teljes szerkesztőségi munkát be akarta mutatni,
a helyi korrupciós ügyektől az éves vásári forgatagig, ami szerintem felesleges volt. Értem az elképzelést, de egyrészt nem elég izgalmas az első címlapsztoriját író, és annak erkölcsi vetületein rágódó kolléganő dilemmája vagy a népszerű helyi étkezde bezárásának hátterének firtatása, másrészt elvesz az ezerszer fontosabb alapsztoritól, ami önmagában sokkal jobban működne. Gyanítom, hogy a rendezőt beszippantotta a hely, és kicsit a Miért éppen Alaszka? (1990 ) hangulatát akarta megidőzni, szerethető karakterekkel, apró, de az ottaniak számára fontos problémákkal – de nem biztos, hogy ez jó ötlet volt.
Merthogy az alapsztori nyilvánvalóan jó, és ahogy a két hősnő egyre mélyebbre ás – ha azt a a fentiek miatt az indokoltnál lassabban is teszi -, egyre sötétebb dolgok derülnek ki. No nem valami őrült sorozatgyilkosra kell gondolni – a hat részből eddig négy van fent, így még akár az is lehet -, hanem intézményes rasszizmusra, hozzá nem értésre, hanyagságra és nemtörődömségre, amiről jó eséllyel szó sem lenne, ha az áldozatok fehér lányok lennének.
Így vagy öngyilkosságként könyvelnek el mindent, vagy egyszerűen nem zárják le az ügyet, és akkor nem kell semmivel elszámolniuk.
Ebből lehet dolgozni, és amikor a sorozat csak és kizárólag erre koncentrál, akkor remek, abból sokkal többet is ki lehetett volna hozni, mert a szerepben jócskán elmerülő, a karakteréhez hasonlóan intenzív és nem mindig szerethető, de nagyszerű Hilary Swank és Grace Dove párosa nagyon jól működik. Mellesleg Dove volt Leonardo DiCaprio csak emlékképekben előkerülő indián felesége A visszatérőben (2015).
Értékelés: 6/10
