A Netflix új francia krimije, a Megállás nélkül elképesztő helyzetekbe sodorja főhősét, egy cserbenhagyásos gázolást elkövető korrupt zsarut, akinek rengeteg problémát kell megoldania.
Thomas Blin hadnagy (Franck Gastambide) éjszaka egyedül vezet egy vidéki úton, de nem ott jár a feje. Késésben van anyja virrasztásáról, ahol türelmetlen kislánya várja, míg a rendőrörsre bármikor betoppanhatnak a belső ellenőrzés emberei, bizonyítékok után kutatva. És sajnos vannak bizonyítékok, Blin néha eltesz egy kis pénzt, és nem figyel oda, de most nem ez a gondja: a sötét úton ugyanis hirtelen elcsap valakit, és jobb ötlet híján a testet begyömöszöli a csomagtartóba, majd irány a ravatalozó. És jön az őrült ötlet, mi lenne, ha úgy szabadulna meg a testtől, ha azt betenné a koporsóba, egyet fizet, kettőt kap alapon, mert az reggel úgyis megy a föld alá, az egész pedig már ki van fizetve.
Ám hiába a remek koporsós ötlet, az elképesztő igyekezet és az utolsó pillanatban való szinte hihetetlen megvalósítás, sorra jönnek az újabb nehézségek, mint
az áldozat váratlanul megszólaló mobilja, egy térfigyelő kamera, majd egy ismeretlen telefonáló, aki azt állítja, látta a balesetet, és zsarolni kezdi a hadnagyot.
Akinek nagyon fel kell kötnie a gatyáját, főleg azután, hogy az ismeretlen személyesen is megjelenik, hogy követeléseit behajtsa rajta. És innentől a Megállás nélkül hozza azt, amit a cím megígért, végighajszolja hősét az egyik lehetetlen helyzettől a másikig, miközben egyre mélyebbre süllyed a saját maga által elindított szarlavinában. Lehet innen kiút?
Nyilván lehet, hiszen megszoktuk, hogy a főhős a végén valahogy leküzdi az összes föléje tornyosuló akadályt, ha máshogy nem, akkor egy frappáns huszárvágással, a francia zsarufilmekben pedig elég ritkán végeznek pont a főhőssel. Apropó francia zsarufilm, az elmúlt egy-két évben üdítően jó felhozatala volt/van a műfajnak, különösen a Netflixen, ahol ez a film is kijött. A Gazfickók városa (2020), a Fűrészpor és vér (2020), a Rablók: A sorozat (2021) vagy a Marseille északi része (2021) után feljegyezhetjük a Megállás nélkült is feljegyezhetjük az erős hangulatú, remek karakterekkel dolgozó, karcos és majdnem tökéletes francia rendőrsztorik közé. Azért csak majdnem tökéletes, mert az operatőrből rendezővé avanzsált Régis Blondeau ugyan remek és meglepő ötletekkel operál, de ezeket sokszor egymásra dobálja, elnagyolja vagy elsieti – ha nem is mindegyiket, mert a koporsós rész tényleg zseniális. Más fordulatokat viszont a rendező vagy egy órán át készít elő, hogy aztán ne durranjanak akkorát, mint amekkorát egy rutinosabb rendezőnél durranhattak volna, de
a humora az vitathatatlanul jó.
Netflix filmnek azért ez így sem rossz – értsd viszonylag hamar, viszonylag alacsony költségvetéssel, viszonylag kevés ismert színésszel, de jó látványvilággal és alapötlettel összedobott munka -, még akkor is, ha közben egy 2015-ös, Hard Day című dél-koreai film remake-jéről van szó. Franck Gastambide (A belleville-i zsaru, Ámokfutás) remek választás volt a főszerepre. Ő nem olyan „karcos”, mint a fent felsorolt munkák főhősei, ami nem is baj, hiszen a film humora ezt nem is teszi feltétlen szükségessé. Gastambide kihoz mindent ebből a valójában elég vázlatosan megírt karakterből, akinek motivációja sem mindig világos, és ez itt pont elég. Az némiképp spoileres az alkotóktól - így most tőlünk is, ha valaki érzékeny az ilyesmire -, hogy a stáblistán másodikként ott szerepel a régi motoros karakterszínész, Simon Abkarian (A bűn serege) neve, így rögtön kapisgálhatjuk, milyen szerepe lesz itt, de még így is bőven okoz majd meglepetést.
Értékelés: 7/10
