A Kopók című dél-koreai sorozat a védtelenekre vadászó, de most nagyobb halakat is kinéző uzsorások világába visz el minket, akikkel két fiatal bokszoló néz szembe, majd hamar nagyon eldurvulnak a dolgok.
Bevallom, az új Netflix sorozat elsőre nem csigázott fel: a Kopók alaptörténete nagyjából annyival foglalható össze, hogy két fiatal bokszoló szembeszáll egy uzsorásokból álló bandával. Merthogy ez kicsit naivnak, mondhatni együgyűnek hangzott, de gondoltam, belenézek, merthogy dél-koreai sorozatról van szó, ahol ritkán szoktak hibázni, és hamar meggyőztek. Ami nem jelenti azt, hogy az alapsztori ne lenne TÉNYLEG kissé naiv, de ami mögötte van, az kőkemény.
Egy kis háttérinfó: az egykori "ázsiai kistigrisek", Dél-Korea, Szingapúr Tajvan és az akkor még önálló Hongkong hatalmas sikertörténetek voltak. Ezek az országok fél emberöltő alatt lettek elszegényedett, félfeudális társadalmakból ipari nagyhatalmak a 60-as évek végére. Dél-Korea több évtizedes japán megszállás, az elképesztően véres koreai háború és az azt követő katonai diktatúra ellenére lett a technológia fejlődés egyik fellegvára. Ennek persze ára volt. Az ún. csebolok, vagyis családi alapítású dél-koreai óriásvállalatok, amelyek szorosan összefonódnak az állam politikai-gazdasági intézményeivel – ilyen például a Samsung vagy a Hyundai
– egyszerre voltak a fejlődés motorjai és egy torz társadalmi modell okozói.
Amelyben a nagyok és hatalmasak mindent megengedhetnek maguknak, míg az átlagemberek közül sokan vergődnek adósságcsapdában. Ilyen pénzügyileg kiszolgáltatott helyzetben lévő áldozatokra vadásznak a Kopók rosszemberei, és ez arrafelé komoly üzletág.
Hősünk, Kim Geon-woo (Woo Do-Hwan) istenadta tehetség, aki nem a pénzért vagy a dicsőségért bokszol, hanem azért, mert a szíve ezt diktálja. Tisztán harcol és tiszteli ellenfeleit, és így barátkozik össze a nála dörzsöltebb, lazább Hong Woo-jinnel (Sang-yi Lee), akivel utolsó mérkőzését vívja, mielőtt beüt a Covid. Mindkét srác tengerészgyalogos volt, imádják a koreai barbecue-t, így hamar a legjobb barátok lesznek, és amikor Geon-woo édesanyjának kávézóját egy uzsorás emberei szétverik, nekiállnak igazságot szolgáltatni. Csakhogy Kim Myung-gil (Park Sung-woong) nem közönséges uzsorás, számára
a Covid által sebezhetővé tett kisboltosok kifosztása csak az első lépés,
a nagyobb célpont egy fiatal csebol, akit megzsarolva először bevásárolná magát az üzletrészébe, majd kiszorítaná onnan. Hőseink és a pénzes cápa első találkozása rosszul végződik: Geon-woo ugyan túléli a harcot, de mély vágás csúfítja el az arcát. Ekkor lép be a játékba a jó útra tért egykori pénzkölcsönző, Choi „elnök” (Joon-ho Huh) a fiúk oldalán, és az eddig is durva viadal még kegyetlenebbé válik.
Onnan lehet tudni, hogy innen más a játék, amikor Choi egyik „késes” embere leteríti az egyik gazfickót, akit Geon-woo édesanyjának elrablására küldtek, majd szép módszeresen átvágja mindkét Achilles-inát. Ez már elég érzékletesen mutatja be azt a küzdelmet, amelyben folyton változnak az erőviszonyok, hiszen a megzsarolt csebol sem hagyja magát, de az uzsorásoknak is megvannak a maga szövetségesei, köztük korrupt zsarukkal. Az összesen nyolc, közel egyórás epizódból álló sorozat nem csak kőkemény, de
mindig történik benne valami, ami teljesen más irányba viszi el a cselekményt,
és ebben a felállásban kissé meglepő módon éppen a két főszereplő a legkevésbé izgalmas játékos – vagy ha másként fogalmazunk, pont a fiatalok azok, akik a legkevesebbet adják hozzá a sorozathoz. Kim Geon-woo töretlen becsületessége például inkább úgy hat, mintha nem lenne a karakterénél jellemfejlődés, mint azt, hogy a srác ragaszkodik az elveihez – pedig már két epizód alatt is annyi mindenen esik át, ami bárkit megváltoztatna. Az öreg rókák, a veterán bűnözők azok, akik, igazán viszik a műsort a hátukon függetlenül attól, éppen melyik oldalon állnak.
A kegyetlen uzsorást játszó Park Sung-woongnak (A belém bújt briganti) van egy olyan félmosolya és kicsit álmos tekintete, amitől életre kel ez a figura, aki miden szálat mozgat, vagy legalábbis mozgatni próbál, aki végig hideg fejjel gondolja át a lépéseit, de egyik pillanatról a másikra változik át őrjöngő vademberré. És aki csak egy behemót izomkolosszusban tud megbízni, aki a kezdetek óta vele van – aki szintén nem egydimenziós alak. Persze ne várjunk minden részletében aprólékosan kidolgozott hőseposzt, de
a Kopók remek bepillantást ad egy különös, mégis már-már hétköznapi világba,
ahol az uzsoráscégek feltörekvő startup vállalkozásként gondolnak magukra, ahol saját „értékesítő csapatuk” van, és ahol a Covidra óriási üzleti lehetőségként tekintenek.
Vannak azért furcsaságok is. Choi mester vagány, viperával harcoló nevelt lánya az első hat részen át főszereplőnek számított, de az őt alakító színésznő, Kim Sae-ron ittasan balesetet okozott – vagyis legalábbis köze volt egy ilyen balesethez-, így a sorozat készítői az utolsó két epizódból már kiírták a karaktert. Érződik is, hogy ott sok mindent át kellett írni, hogy kiegyenesítsék a történetszálakat, kicsit egyenetlen lett a záróepizód is, de nem annyira, hogy ez bántó legyen.
Értékelés: 8/10
