Simon Stålenhag, svéd író-rajzoló-zenész és a retro future stílus apostola még 2014-ben készített egy olyan művészeti albumot Mesék a Hurokból címmel, amelyben a svéd kormány már a '60-as években felépítette a világ legnagyobb részecskegyorsítóját, ahol különféle obskúrus metafizikai kísérletekbe kezdtek. Stålenhag albumának képein és rövid, naplóbejegyzés-szerű történeteiben

a főhősök kisvárosi tinédzserek, akik egy olyan alternatív '80-as években élnek, ahol a világ legtermészetesebb dolga, hogy az öreg Volvók mellett robotok rozsdásodnak az udvaron, és furcsa tornyok meg kábelkötegek törik meg az idilli tájat. 

Stålenhag könyve 2020-ban magyarul is megjelent az Agave kiadó gondozásában, az Amazon pedig még ugyanebben az évben be is mutatta a különös retro future album alapján készült nyolcrészes minisorozatát, ami itthon Történetek a Hurokból címen található meg a streamingplatform kínálatában. Bár a széria egyik legfontosabb főszereplője nem kisebb sztár, mint Jonathan Pryce (ő alakítja a címbéli Hurok nevű kutatóközpont igazgatóját), az elgondolkodtató finálé rendezője pedig a True Detective 4. évadával most ismét reflektorfénybe kerülő Jodie Foster volt, mi itt, a PORT.hu-nál valamiféle fekete lyukba kerültünk, ahol másképp telik az idő, mert Stålenhag könyve és az abból készült Amazon-sorozat is simán elment mellettünk 2020-ban, holott kifejezetten szeretjük az agyalós, elmélyülést igénylő, csavaros végkifejletű sci-fiket.

Még 8 alulértékelt sci-fi, sokkoló csavarral

Az Időhurok, az Expedíció és a Pandorum sztorija is akkorát üt, hogy belesajdul az ember összes agytekervénye. VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!

Tovább

Bár Jodie Fosterék sorozata átrakta a történetet Svédországból az Egyesült Államokba, de minden fontos látványelemet átvett Stålenhag albumából, ügyesen összegyúrva a Stephen King-i toposzokat a skandináv művészfilmek melankóliájával.

Adott tehát egy tipikus, Isten háta mögötti tengerparti kisváros, ahol mindenki éli a maga szürke kis életét. A gyerekek jól tanulnak vagy épp verekednek, a felnőttek keményen güriznek vagy épp félrelépnek – minden pontosan ugyanolyan, mint az Azban vagy a Stranger Thingsben, annyi különbséggel, hogy itt senkit sem zavarnak a település melletti kísérleti laboratórium kísértetiesen zümmögő tornyai vagy az erdőn-mezőn mindenhol megtalálható, furcsa roncsok. A felnőttek többsége valamilyen módon a Hurokban dolgozik (vagy ha nem, hát azoknak árulja az ételt meg a porszívót, akik ott robotolnak), a fiatalok pedig arról álmodoznak, hogy vezető kutatók lesznek a laborban – aki viszont nem tanul jól, az bizony csak kapcsolótáblákat fog hegeszteni és robotalkatrészeket fog cígölni egész életében.

Egyszerre áldás és átok tehát a Hurok folyosólabirintusa mélyén tárolt, különös, fekete (anti)anyag, de itt nincs semmiféle B-filmes gonosz tudós, aki hidegháborús fegyverként, vagy a világuralom zálogaként tekintene erre a szerkezetre. Jonathan Pryce karaktere inkább a Westworld Anthony Hopkinsával rokon, bár sokkal szelídebb és emberségesebb nála: a tudomány szolgálatába akarja állítani a fekete anyagot, hogy egy szebb jövőt építsen fel.

Ám a kutatásai során olyan metafizikai dimenziókba téved, amiknek a megértése és uralása meghaladja egy földi halandó képességeit, így az időutazás, a testcsere és a többi sci-fi klisé itt az élet része lesz.

A Történetek a Hurokból zseniális húzása, hogy a feje tetejére állítja a Stephen King-történeteket. Egy újabb gonosz erők elleni, áldozatokkal járó, elkeseredett harc helyett inkább azt mutatja mutatja meg, mi történik az izgalmas természetfeletti kalandokba keveredő szereplőkkel a könyv becsukása vagy a stáblista legördülése után.

A Mesék a Hurokból világában mindenki tudja, hogy a különös események és megmagyarázhatatlan dolgok hátterében nem démoni erők vagy titkos kormánykísérletek állnak, hanem a szomszédban éjjel-nappal duruzsoló Hurok mindennek az oka. A nagy kérdés az, hogy ki mihez kezd ezeknek a tudományos-természetfeletti információknak a birtokában a maga mikrokörnyezetében...

Mintha csak azt néznénk, mi történik Derry-ben, miután másodszorra is megszabadultak Pennywise-tól, vagy mi lesz Hawkins lakóival, miután legyőzték Vecnát meg a Tótágas világ többi csúf rémségét.

Értékesebb ember lesz-e valaki azáltal, hogy megtapasztalt nem evilági dolgokat is? Vagy belerokkan a látottakba, és örökre elveszíti őt a közösség? Rendbe hozható-e egy párkapcsolat, ha egy kütyüvel gombnyomásra megállítható az idő? A jellemfejlődésünket szolgálja-e vagy épp ellenkezőleg, végzetes hiba, ha találkozunk a jövőbeli énünkkel és elbeszélgetünk vele a gyereknevelésről? Ha ebben a dimenzióban nem találunk rá életünk párjára, egy alternatív valóságban vajon beteljesülhet a nagy szerelem? Humánusabb lehet-e egy robot a fásult és elgépiesedett embereknél? Számos ilyen magánéleti és egzisztenciális kérdéssel foglalkozik a Mesék a Hurokból, miközben az egy-egy különálló „mese” a 8. epizód végére összerendeződik valamiféle egységes egésszé, miután kiderül, hogy az egyes szereplők sorsa összefügg egymással – hiszen végső soron mindennek a Hurok az oka.

Jodie Foster és Jonathan Pryce természetfeletti kisvárosi történetei gyönyörűen fényképezett jelenetekben, kiváló szereplőgárdával mesélik el, milyen lett volna, ha a '80-as évek Amerikájában másfelé halad a történelem és a tudományos kutatás szekere. Ha valaki szereti a Stephen King-adaptációkat, és az olyan álmos kisvárosokban játszódó misztikus sorozatokat, mint a Twin Peaks, a Stranger Things vagy a Kiút, és kíváncsi arra, hogyan lehet az ezekben látottaktól fifikásan eltérni, jelenleg keresve sem találhat jobbat a Történetek a Hurokból-nál!

Ítélet: 9/10

Tényleg jó a horrorsorozat, ami olyan para, hogy Stephen King is besz*rt tőle

A Lost alkotóitól érkező Kiút tényleg olyan, mintha valaki összegyúrta volna a kultikus szigetes sorozatot A búra alattal. Az HBO Maxon már két évad elérhető, jövőre jön a harmadik. Spoilermentes kritika.

Tovább

A Történetek a Hurokból az Amazon Prime kínálatában tekinthető meg.