Tényleg jó a horrorsorozat, ami olyan para, hogy Stephen King is besz*rt tőle

A Lost alkotóitól érkező Kiút tényleg olyan, mintha valaki összegyúrta volna a kultikus szigetes sorozatot A búra alattal. Az HBO Maxon már két évad elérhető, jövőre jön a harmadik. Spoilermentes kritika.

Egy hónappal ezelőtt írtuk meg itt a PORT.hu hasábjain, hogy Stephen King a Twitter-oldalán roppant hatásosan hívta fel a figyelmet arra, milyen ütősre sikeredett a Kiút (eredetileg: From) című horrorsorozat:

Ha horrorrajongó vagy, és még nem nézed a Fromot, akkor kezdj neki! Olyan ijesztő, hogy besz*rsz!

A szériát eredetileg a MGM+, azaz a patinás hollywoodi Metro-Goldwyn-Mayer stúdió streamingrészlege hozta tető alá, és amikor King felhívta rá a sokmilliós követőtábora figyelmét (így botlottunk bele egyébként mi is), már javában a 2. évad vége felé járt a valóban igen-igen para, és szerencsére fenemód izgalmas sztori.

Bár Magyarországon nincs MGM+, szerencsére nemrég az HBO Max kínálatába is felkerült a Kiút mindkét évada, angol hanggal és magyar felirattal.

Az ismert mondás szerint a jó bornak nem kell a cégér – de azért a mai, felgyorsult világunk tartalomdömpingjében nem árt valami ütős reklám, ha egy produktum ki akar tűnni a hatalmas zajból. A Kiút esetében két hívószó is van, ami ráirányíthatja erre a sorozatra a figyelmet. Egyrészt Stephen King van annyira karakán figura, és tiszteli annyira a horror zsánert (hiszen lényegében ennek a műfajnak szentelte az egész életét a borzongatás királyaként), hogy nem nevez besz*rás jónak egy sorozatot, ha az nem az. De maga az MGM+ is biztosra akart menni, ezért öles betűkkel rávésték a széria plakátjára a megfelelő hívószót: a Lost executive producereitől.

 

Forrás: MGM+

 

És ez most tényleg nem csak üres marketingduma. A Kiút stábjában valóban ott van Jack Bender, aki számos Lost-, valamint Maffiózók- és Trónok harca-részt jegyzett direktorként, mielőtt epizódrendezői feladatokat vállalt volna ebben a sorozatban, valamint Jack Pinkner, aki a Lost után itt is forgatókönyvírói és produceri minőségben adagolja a rejtélyeket és hozza rá a frászt a nézőkre.

Ezek után nem csoda, hogy a Kiút tényleg olyan, mintha valaki összegyúrta volna a Lostot A búra alattal...

A történet pont úgy indul, mint egy ráérősen felvezetett, 1000 oldalas Stephen King-regény. Egy isten háta mögötti, álmos amerikai kisváros lakói látszólag élik az egyszerű kis életüket: dolgoznak a tanyán és kinn a földeken, templomba és kocsmába járnak, hogy könnyítsenek a lelkükön. Akad, aki épp szerelembe esett, mások meg most temették el egy rokonukat – az élet már csak ilyen. Csakhogy ebben a festői hegyekkel és erdős lankákkal körbeölelt településen senki sem önszántából éldegél: a lakosok mind máshonnan keveredtek ide, de továbbutazni már nem tudtak, mert ez a kisváros mindenkit foglyul ejt, aki ide belép, és soha többé nem engedi el.

Így jár egyebek között egy lakóautóval kiránduló négytagú család is, akik csapdába esnek a furcsa kisvárosban, ám a túlságosan kíváncsi természetük miatt hamar kiderül, hogy innen nincs kiút. Valamiféle gonosz természetfeletti erő ugyanis folyamatosan azon munkálkodik, hogy senki se találja meg a településről kivezető utat – de a lerobbant házak pincéjén és padlásán se kutakodjon elfeledett titkok után, máskülönben bajba kerülnek a szerettei... Ráadásul ha mindez még nem lenne elég sorscsapás, napnyugta után mindenkinek be kell zárkóznia egy olyan épületbe, amit egy furcsa, mágikus talizmán védelmez,

máskülönben az erdőből előbotorkáló, kedves mamókáknak és rendes fiatalembereknek látszó éji rémek kiszívják a vérüket és a lelküket! 

 

 

Az élet tehát elég embert próbáló errefelé, és nemcsak a testet, de a lelket is komoly erőpróbának veti alá. Aki a szörnyekről tudomást sem véve továbbra is úgy próbálja csinálni a dolgait, mint annak előtte, igen könnyen becsavarodhat, és ha nem acélozza meg a szívét, saját maga engedi be a házába a hóhérját – a régen látott rokonai képében mosolygó szörnyetegeket. Aki viszont túlságosan kíváncsi, az nem fog ugyan hamar megöregedni, de igen gyorsan távozhat az élők sorából, főleg ha a helyi anomáliákat kutatva hallucinálni kezd, vagy ide-oda hányódik térben és időben...

Annak érdekében, hogy a kisvárosi élet az extrém nehezítő körülmények ellenére is a rendes kerékvágásban csordogáljon, és ne kelljen senkit idejekorán eltemetni, a sorozat főszereplője, a jég hátán is megélő, katonaviselt Boyd seriff szigorú szabályokat hozott, és tűzzel-vassal ragaszkodik hozzájuk. De a seriff az az ember is, aki élen jár a misztikus titkok utáni kutatásban, és a sok természetfeletti jelenséget hideg vaslogikával egymás mellé rendezve keresi a városkából kivezető utat – ha pedig nagyon elkanászodnának a helyiek, ide értve a régi-új lakosoktól és az éji rémekig mindenkit, akkor a pisztolyával szerez érvényt a törvénynek.

 

Forrás: HBO Max

 

Boyd seriffnek ráadásul megvannak a maga démonai is, akikkel nap mint nap meg kell küzdenie. Nem elég, hogy a mai napig nem tette túl magát egy tragikus családi veszteségen, az is fájdítja a szívét, hogy a fia, Ellis (Corteon Moore) már nem a kisvárosban próbál meg boldogulni, hanem abban a szakadár hippi közösségben, akik a hegyek közti kényszeres rabságot sokkal kevésbé szigorú szabályok szerint szeretnék megélni...  A kívülről határozott és kőkemény, de belül folyamatos kétségek közt őrlődő seriff egyszerre zsarnoki és hősies figuráját a Rómeó és Júliából és a Mátrix-filmekből ismert Harold Perrineau alakítja egészen kiválóan – talán nem véletlen, hogy már a stáb korábbi misztikus sorozatában, a Lostban is egy hasonló karaktert alakított: azt a Michael Dawsont, aki a fiával együtt érkezett a rejtélyekkel teli szigetre...

Mindjárt 60, de feleannyinak néz ki a Mátrix és a Lost sztárja

59 éves lett Harold Perrineau, a Rómeó és Júlia Mercutiója, a Mátrix-folytatások Linkje és a kultikus Lost tévésorozat Michaele. Összeszedtünk róla néhány érdekességet.

Tovább

 

A seriff persze csak egy a Kiút mesterien kidolgozott karakterei közül. A forgatókönyvírók úgy rángatnak végig részről részre mindenkit az emberi sorstragédiákon, a múltbéli ballépések felidézésén és a szörnyek elől való nyaktörő meneküléseken, hogy a néző az egyik részben még mindenkinél jobban kedvelnek, a másikban viszont már egy életre meggyűlölnek egy-egy szereplőt.

Spoilerezésbe nem is nagyon mennénk most bele, legyen elég annyi, hogy még a második évad végére sem találják meg hőseink a címbéli kiutat. A nagy múltú szórakoztatóipari szaklap, a Variety meg is írta nemrég: a nagy sikerre való tekintettel 2024-ben jönnek az újabb epizódok, ami mindenképpen pozitív fejlemény, mivel a Kiút nemcsak Stephen King szerint bitang jó, de jelen sorok írójának is nagyon bejött. És hogy mennyire? Van egy mondás, miszerint akkor jó egy könyv, ha annyira belefeledkezel, hogy fennmaradsz a villamoson...

Nos, én kétszer is úgy jártam a Kiúttal, hogy miközben okostelefonon néztem a buszon, elfelejtettem leszállni annál a megállónál, ahol eredetileg akartam!

 

Végső verdikt: 9/10

Kiknek ajánljuk? A Stephen King-regények és a Lost tévésorozat fanatikus rajongóinak, és persze azoknak is, akik kíváncsiak, mit lehet még manapság kihozni a „kísértetiesen különös dolgok történnek egy álmos amerikai kisvárosban, ahol összesereglett egy rakás idegen, és együtt kell boldogulniuk, ha meg akarják élni a másnapot”-toposzból.