Bár a Nyerd meg az életed még címében sem különbözik a legtöbb halálos játék filmtől és sorozattól, de a legtöbbnél ezerszer menőbb és okosabb!
Adott egy rakás versenyző, de a legvégére csak egy marad életben, hogy túlélve a halálos csapdákat, szövetségeken és árulásokon túl hazavigye a nagy díjat. Elég ismerős formula, nem csoda, hogy sokan használták már, hol az extrém erőszakot emelve ki, mint a Battle Royale-ban, hol tinirománcot erőltetve rá, mint az Éhezők viadala filmekben, de a felállás legérdekesebb aspektusa nyilván az,
miként viselkedik egy átlagember egy olyan játékban, ahol elsősorban a saját túlélése a tét minden fordulóban
– a nyeremény nyilván csak a végén jön. Ezt maxolja ki igazán a koreai Nyerd meg az életed.
Seong Gi-hun (Jung-Jae Lee) egy igazi lúzer. Hatalmas adóssága van, nyakában loholnak a behajtók, elvált, ezért újra anyjánál lakik, akik folyamatosan pumpol, szerencsejáték függő, így a kislánya szülinapjára szánt pénzt is eljátssza. Nem csoda, hogy amikor egy ismeretlen férfi lehívja egy játékba, ahol egyszerű feladatok teljesítésével rengeteg pénzt lehet nyerni, kapva kap az alkalmon. Fel is szedik késő éjszaka egy kisbusszal, másnap reggel pedig egy különös létesítményben tér magához, egyen melegítőben, magenta színű egyenruhát és különleges maszkot viselő örök felügyelete alatt. Szerencsére van ismerős, a gyerekkori barát Sang-Woo (Hae-soo Park), a csődbe ment befektetési bankár, illetve az a zsebtolvaj lány (Hoyeon Jung, a sorozat legjobbja), aki pont az előzőnap vitte el a pénzét. És hamarosan megkezdődik az első játék, egy gyerekjáték, akár az összes többi. Három szabály van csak: a játékos nem szállhat ki, ha nem játszik, kiesik, ha a többség úgy akarja, a játék leállítható, igaz, akkor senki nem kap pénzt, ami minden játék végén a kiesők részével nő.
A dolog egyszerű, van egy hatalmas, ijesztő játékbaba, ami fogót játszik: ha a fal felé fordul, lehet mozogni, ha visszafordul, mozdulatlanná kell dermedni, és öt perc van átérni a terem másik végébe. El is indul a játék, és az elsőt, aki rosszkor mozdul meg, simán lepuffantják, majd sorra mindenkit, aki a kitört pánikban menekülni próbál. Azok, akik valahogy mégis végigcsinálják a menetet - az eredeti 456 játékos kevesebb, mint fele - érthető módon meg vannak rendülve, és a többség arra szavaz, hogy abbahagyják az egészet. És legnagyobb meglepetésükre simán hazaengedik őket – ahol ugyanazok a problémák várják őket, amik elől a játékba menekültek. Így aztán szinte mindenki visszatér a titokzatos játékba, és megkezdődik a következő kör. A megalkuvó, gyáva Seong Gi-hun pedig szép lassan kezd régi önmagára találni.
És minden kör egyre brutálisabb lesz, pedig csak gyerekjátékokról van szó – van, ami nálunk is ismert, van, ami Korea-specifikus -, de a kialakuló szövetségek, a folyton változó erőviszonyok mindent veszélyesebbé tesznek, különösen egy gátlástalan gengszter jelenléte miatt. És ebben még mindig nincs semmi új vagy rendkívül, a Nyerd meg az életed ebben tesz túl a „versenytársain”, hogy profibb és menőbb. Ezek a képek talán nem adják vissza, de
a 9 részből álló Netflix sorozat egész egyszerűen pazarul néz ki, minden kockája elképesztő módon ki van találva,
és akkor még nem beszéltünk a hihetetlen díszletekről és kosztümökről, amihez nagyszerű ruha is passzol. Csakhogy Dong-hyuk Hwang (Nagyanyó kisasszony) rendezése nem merül ki az üres külsőségekben, karakterei tényleg hús-vér emberek, ami önmagában is nagy fegyvertény egy olyan szériában, amelynek az alaptörténete a fantasy határvonalán mozog, és akkor még nem említettem a létesítménybe beszivárgó, a testvérét kereső zsarut és a szervkereskedőket a szervezeten belül - és arra is rá kéne jönni, kik és miért működtetik ezt a játékot.
A lényeg azonban tényleg a karaktereken van, és a sorozat elképesztő ügyességgel mozgatja őket, ráadásul nem egydimenziós figurákról van szó, hanem rendesen utánamennek minden fontos szereplőnek, megismerjük múltjukat, azt, mi vezérli őket és mindent, ami tudni érdemes. Ezzel persze a készítők nem találták fel a spanyolviaszkot – ezt így is érdemes csinálni, és így is csinálják.
Végtelenül profin és azzal a bizarr távol-keleti látásmóddal,
amibe egy jókora adag erőszak és némi túlzás is bőven belefér.
Értékelés: 9/10
