Mondja az új angol HBO sorozat, az Ázott kutyák hősnője, aki peep showban dolgozik, írói ambíciói vannak, miközben 10 éves kislányát kéne felnevelnie, csak nincs miből, de őt nem töri le az élet.
„Ez ám a csórópornó a köbön!” – az a mondat azután hangzik el, hogy az Ázott kutyák legelső jelenetében hősnőnket és lányát kilakoltatják lakótelepi bérleményéből mintegy 3000 fontos tartozás miatt, és büszkén végigvonul a gangon. A férfias név ellenére Costello Jones (Daisy May Cooper) nő és már rutinosan kapkodja össze holmiját, látszik, hogy volt már hasonló élménye, a laptop és más értékek például a 10 éves Iris (Fleur Tashjian) táskájába kerülnek, mert egy gyereket nem piszkálhatnak. Aztán jönnek a szokásos körök, némi kölcsön és ideiglenes szállás keresése, ami szintén nem újdonság Costellónak, aki derűsen áll az élet ilyen fordulatai elé, de azért neki is vannak rossz pillanatai.
Szerencsére vannak barátai, a kislány keresztanyja, Gloria (Ronke Adekoluejo) és Iris „majdnem apja” Selby (Jack Farthing) – persze nekik is van saját történetünk. Az előbbit kora reggel a Piccadily Circus egyik nyilvános telefonfülkéjében ébreszti fel egy barátságos öregúr, az utóbbi épp most szabadul a börtönből.
Ahová azért került egy évre, mert félholtra vert valakit,
és ahol nem érezte magát különösebben rosszul. Bár Selby „klasszikus melegként” definiálja magát és igazi életművész, tombol benne valamiféle visszafoghatatlan düh, amiből néha Costellónak is jut, pedig a férfi a barátja, és ha tud, segít neki, Irist pedig láthatóan őszintén szereti, csak kérdés, hogy ez mire elég. Merthogy a 99 napja józan Costello alig keres valamit – finoman szólva sem az a típus, akiért megőrülnek a peep showban, és ki jár még egyáltalán kukkoldába? -, és kérdés, hogy elkészül-e valaha az a könyv, amin oly rég dolgozik, és ha el is készül, jó lesz-e és lesz-e valaki, aki hajlandó kiadni.
Az angol filmgyártásban óriási hagyománya van a munkásosztály és úgy általában, a társadalom peremén létezők életének bemutatásának, amit szokás ún. kitchen sink drama-nak vagy mosogató drámának nevezni. A furcsa elnevezést egy John Bratby nevű brit expresszionista festő ihlette,
aki előszeretettel festett lepusztult mosdókat, mosogatótálak vagy éppen WC kagylókat
munkásosztálybeli családok otthonaiban. A műfaj legismertebb képviselői Ken Loach és Mike Leigh , az HBO nyolc részes vadonatúj sorozata azonban csak a témát kölcsönözte a nagy mesterektől, mert saját hangulata és hangvétele van. Ez egy olyan film, ami a kitaszítottságról szó, mégis folyton mosolyognak benne.
Hősnőnk borzasztó, már-már reménytelen helyzetben van, de soha nem adja fel, és nem azért, mert kétségbeesetten kapaszkodik az utolsó reménysugárban, hanem azért,
mert mindezt csak egy pillanatnyi állapotnak tartja,
egy ideiglenes helyzetnek, akkor pedig minek keseredjen el? Costello kérdései és józan ítélőképessége minimum megkérdőjelezhető, hiszen ő az a típus, aki, ha egy kis pénzhez jut – pontosabban, ha a lánya egy kis pénzhez jut – kaparós sorsjegyeket vesz, hátha szerencséje lesz. Nem lesz, mert nem az a típus, és persze itt rögtön fel is merül a kérdés: jó anyáról van szó? Valószínűleg egyáltalán nem, még ha nyilvánvalóan szereti is Irist, a válasz inkább az, egy nagyon jó gyerekről beszélünk.
Annak majd a sorozat további, hétfőnként felkerülő részeiből kell kiderülni, hogy
mi is pontosan a viszony Costello és Selby között, mi az előtörténetük,
már csak azért is, mert Selby rendkívül izgalmas karakternek ígérkezik, az őt játszó Jack Farthing (Poldark, Spencer), a széria egyetlen ismertebb arca pedig elképesztően tehetséges. Akárcsak az Irist alakító Fleur Tashjian, és persze ott van Daisy May Cooper is, akinek az a hálátlan – vagy éppen nagyon hálás – feladat jutott, hogy egy, valójában egyáltalán nem szerethető, önsorsrontó, sorra pocsék döntéseket hozó nőt tegyen legalább kedvelhetővé. És jól csinálja, amiben persze nagy érdeme van a Richard Laxton és Jennifer Perrott rendezőpárosnak, illetve az executive producerként is ügyködő forgatókönyvírónak, Cash Carraway-nak.
Sokan rebesgetik, hogy az Ázott kutyák – az eredeti címet, a Rain Dogs-ot egy 1985-ös, kultlemeznek számító Tom Waits albumtól kölcsönözték – lehet az HBO meglepetéssikere 2023-ban, és az eddigiek alapján ezen nem is csodálkoznék, pedig nem egy átfogó nagy drámáról van benne szó, hanem apró, de nagyon emberi epizódokról. Viszont iszonyú jól megírt és eljátszott epizódokról.
Értékelés: 8/10
