Március 4-én került fel a Netflix kínálatába a Pieces of Her című sorozat, amely nálunk Magyarországon Azt hittem, ismerlek címmel érhető el azoknak, akiknek kedve szottyanna ledarálni egy 8 x 50 perces krimit. Mert arra bizony készüljön fel mindenki, hogy Toni Collette thrillere már az első epizóddal azonnal berántja az embert, és a minimum három idősíkban játszódó epizódok rendre akkora cliffhangerekkel érnek véget, hogy megszűnik az idő múlása, és azonnal látni akarjuk a következő részt is, hiába van másnap munka vagy iskola!

Nem csoda, hogy ez a sorozat idehaza is hetek óta kirobbanthatatlan a Netflix TOP10-es listájából.

No persze abban nincs semmi meglepő, hogy a dramaturgiai csavarok ennyire jól működnek, elvégre ez a Netflix-sorozat is egy bestseller regény alapján készült – ahogy könyvadaptáció volt az elmúlt években jó néhány másik nagy durranás is a streaming platformon, a Vajáktól és az Enola Holmestól kezdve A fiú, akit Karácsonynak hívnakon át Az éjféli égboltig. A szerző a külföldön már régóta elismert krimiíró, a húsznál is több kötetnél járó Karin Slaughter, akit valamiért csak most fedezett fel magának a mozgóképes tartalomgyártás. Magyarul viszont pár éve már kezdték el kiadogatni a műveit: a 2018-as Azt hittem, ismerlek 2019-ben jött ki a Júlia- és Romana-füzetekre, valamint krimikre specializálódott Harper Collins Magyarország gondozásában.

A történet főszereplője Andy, a 30 éves amerikai lány (a sorozatban Bella Heathcote), aki a nagyvárosi életet feladva visszaköltözik az édesanyjához, Laurához (őt alakítja Toni Collette) egy apró tengerparti településre, Belle Isle-be, hogy segítsen a rákkal operált asszony felépülésében. Laura azonban világ életében önálló, erős és talpraesett nő volt, aki nagyon nehezen éli meg, hogy most már nem ő óvja a széltől is a szeretett lányát, hanem az időközben felnőtt Andy próbál segíteni neki. Az egyre mélyülő anya-lánya konfliktust azonban nem jut idő kibeszélni, mert egy végzetes napon Laura után nyúl a múlt: az asszony vet véget ugyanis egy éttermi lövöldöző véres ámokfutásának, és az interneten futótűzként terjedő videó láttán nagyon úgy fest, hogy valószínűleg nem az adrenalin hozta elő belőle a harcos anyatigrist, hanem korábban is fogott már fegyvert a kezében... 

Andy egész életében azt hitte, hogy mindent tud az anyjáról. Laura egy isten háta mögötti, álmos tengerparti városka veteránkórházának terapeutája, a helyi közösség dolgos tartóoszlopa, aki az egész életét arra tette fel, hogy a lányának nyugodt élete legyen. Csakhogy Andyt éjjelente a ködbe vesző, zavaros múlt kísérti, és nem igazán érti, miért van olyan kevés gyerekkori emléke, vagy hogy miért nem találja helyét a világban még 30 évesen sem, amikor a 911-es segélyhívóközpont egyenruhás diszpécsere. Az éttermi lövöldözés pedig fenekestül felforgatja az életét: a hiénaként viselkedő média mindent tudni akar a hősként ünnepelt anyjáról, ő viszont ettől csak egyre idegesebb lesz, és furcsa, korábban elnyomott reflexek szerint kezdi élni az életét. Andy gyanakodni kezd, hogy teljesen átlagos anyja valójában egyáltalán nem az, akinek gondolta, ezért a saját szakállára szaglászni kezd.

Hamar kiderül, hogy Laura Oliver régen egészen másvalaki volt, ám a sötét múltja miatt közel 30 évig rejtőzködni kényszerült, abban bízva, hogy az üldözői sosem találnak rá... Csakhogy most utolérték, és már semmi sem maradhat a régi. A Belle Isle-i rendőrség válaszokat akar, Laura azonban senkinek nem beszél, még a saját lánya és annak nevelőapja (Omari Hardwick) előtt is súlyos titkokat rejteget. Andy így egyedül próbálja meg felgöngyölíteni a múlt eseményeit, miközben egy olyan súlyos titokra lel, amelynek a szálai egészen a '80-as évek földalatti radikális baloldali mozgalmaihoz vezetnek, a jelenben pedig kihathatnak akár a választásokra készülő Egyesült Államok leendő alelnökének személyére is (utóbbi karaktert a Gyűrűk Ura Faramirja, David Wenham alakítja igen meggyőzően)… Ennyit talán még spoilerezés nélkül el lehet árulni a sorozat alapkonfliktusáról.

A széria eleinte elképesztően izgalmasan lebegteti, hogy ki is valójában Laura. A maffia nyugalomba vonult bérgyilkosa? Vagy épp ellenkezőleg: háborús veterán, esetleg egy nem teljesen törvényes keretek között tevékenykedő, leszerelt CIA-ügynök?

Később persze kiderül, ki és miért adott először fegyvert Laura kezébe. Addig viszont a lányának jó néhány elrejtett fényképen, átolvasott régi újságcikken, ellopott kocsin és nyaktörő menekülésen kell túllendülnie. Csakhogy miközben szegény Andy egyre rutinosabb magánnyomozóvá válik, úgy törik apró darabokra az anyjáról kialakított idilli kép, ráadásul egyre-másra tűnnek fel olyan alakok mellette, akiről sokáig a néző sem tudja eldönteni, hogy barát-e vagy ellenség. 

Ezzel párhuzamosan persze Laura sötét múltja folyamatosan tisztul ki a szemünk előtt, köszönhetően a modern kori üldözéseknél és meneküléseknél nem kevésbé izgalmas, '80-as és '90-es években játszódó eseménysorozatnak. Ezekben Toni Collette helyett már Jessica Barden alakítja a fiatal Laurát, és a torokszorító jelenetek sorában az olyan örökigazságok bizonyosodnak be, mint hogy a szerelem vak, egy szülő szó szerint bármit képes megtenni a gyerekéért, vagy hogy a csillogó amerikai felső tízezer is a velejéig rothadt.

Bár a 8. epizód végére összeáll a kép, és a helyére kerül minden mozaikdarab, marad azért még néhány levegőben hagyott kérdés, ami miatt jogosan lehet hiányérzete a nézőnek...

Mivel az Azt hittem, ismerlek alkotói között ott van a Hatalmas kis hazugságok egyik producere, Bruna Papandrea is, egyáltalán nem lennék meglepve, ha majd csak egy második évadban kapnánk választ egy-két elvarratlan szálra. Csakhogy ebben épp az a nagy buktató, hogy a Hatalmas kis hazugságok is azért volt jó sorozat, mert egy bestseller volt az alapja, onnantól kezdve viszont, hogy a showrunnerek könyves mankó nélkül voltak kénytelenek továbbgörgetni egy sikeres történetet, meg is ásták a franchsie sírját (hasonlóan a Trónok harca-évadok meredek színvonaleséséhez). A Netflix helyében én inkább a kommentelőkre bíznám az Azt hittem, ismerlek összes rejtélyének kibogozását, és üstöllést nekikezdenék adaptálni inkább az összes többi Karin Slaughter-regényt!

Ítélet: 7/10

Kiknek ajánljuk? Karin Slaughter-rajongóknak, a csavaros krimik és az izgalmas politikai thrillerek szerelmeseinek, no és persze mindazoknak, akik szerint a Netflix évek óta csak közepesen semmilyen vagy kifejezetten ócska produkciókat gyárt szakmányban.