A Disney+-on látható sorozat, az Egy jó amerikai család valójában egy háromévados true crime széria, a Natalia Grace különös esete dramatizált változata. Mint ilyen, természetesen több ponton is eltér a valóságtól, vagy legalábbis azoktól a vallomásoktól, amik az eredeti, a Maxon megtekinthető sorozatban hangzanak el. De lényegében ugyanazt mutatja be: egy törpenövésű ukrán kislány történetét, akiről az örökbe fogadó szülei azt állították, hogy jócskán hazudik a koráról, és sokkal idősebb annál, mint amit állít.

Egy boldog(nak tűnő), nagy család

A Hulu sorozata egy erős jelenettel indít: Kristine Barnett (Ellen Pompeo) épp frissen megjelent könyve kapcsán tart

önelégült beszédet arról, hogyan lehet valaki tökéletes szülő – mint ő –, majd megjelenik a rendőrség, hogy letartóztassa „gyermek veszélyeztetése” vádjával.

Hoppá, erre azért felkapjuk a fejünket, hogy akkor most mi van?! Már csak azért is, mert Kristine baromira nem szimpatikus a műmosolyával és fontoskodó előadásmódjával. Aztán a sorozat elkezd ugrálni az időben, hogy megismerjük az ügy részleteit. De nem csak az időben ugrál, hanem a nézőpontok közt is, ami nem csoda, hiszen A viszony kreátora, Katie Robbins jegyzi az Egy jó amerikai családot is.

Tegyük fel, hogy nem láttuk az említett true crime szériát, és ha így van, akkor most már nem érdemes azzal kezdeni, mert az Egy jó amerikai család dramaturgiája nagyban épül a történet fordulataira, és folyamatosan ellát olyan információkkal, amiknek birtokában a néző megkérdőjelezi, hogy épp kinek higgyen. A humanitárius és önfeláldozó anyának? A gyenge akaratú, de bolondos apának? Vagy magának az örökbefogadott kislánynak, aki vagy hazudott a koráról vagy nem? A sorozat ugyanakkor több ponton eltér a valóságtól – hisz mint tudjuk, az sosem olyan érdekes, hogy film készüljön belőle –, és épp azért alaposan bevédi magát: minden epizód előtt egy hosszú inzert jelenik meg arról, hogy nem dokumentarista céllal készült.

A sorozat nyilvánosan vagy a bírósági eljárások során elhangzott állításokat mutat be. Az eltérő nézőpontból eredő konfliktusokat eltúlozva jeleníti meg. Nem áll szándékában azt sugallni, hogy bemutatja a teljes igazságot. A sorozat készítői dramaturgiai okokból néhány szereplőt, eseményt és párbeszédet megváltoztattak vagy hozzáadtak.

A történet onnan indul, hogy a Barnett-család boldogan él, de a szülők úgy érzik, hogy három fiuk mellé kéne egy kislány. A nagyon vágyott örökbefogadás azonban meghiúsul. Aztán felcsillan a remény, jön a telefon az ügynökségtől, hogy van egy hétéves, törpenövésű kislány, Natalia (Imogen Faith Reid), akit örökbe lehetne fogadni, de ketyeg az óra, mert épp lemondtak róla a korábbi örökbefogadók, és ha 24 órán belül nem találnak neki családot, nevelőotthonba kerül. Kristine férje, a kissé teszetosza, de látszólag csupa szív Michael (Mark Duplass) nagyon vágyik egy kislányra, és a meghiúsult örökbefogadás óta teljesen maga alatt van. Szóval találkoznak az ukrán származású Nataliával, és együtt mennek haza. Csakhogy ez nem egy meghitt családtörténet.

Kritikánk a true crime-ról

Végre kiderül, hogy az ukrán törpe ártatlan kislány vagy felnőtt szélhámos

Az HBO Maxon látható Natalia Grace különös esete az elmúlt évek leghajmeresztőbb dokusorozata.

Lássuk!

Fikció kontra valóság, kontra fikció

Kristine nap mint nap bizonyítja, hogy igazi megmentő típus, aki hamarabb vette észre a legidősebb fián, Jacobon az autizmus jelelit, mint az orvosok, így sikerült időben megfelelően kezelni. De a férjét is állítólag ő mentette meg, mert nélküle sehol sem lenne az életben.

Ez már nem is gondoskodás, ez Isten-komplexus, és amikor Nataliával nem tud mit kezdeni, taktikát vált: a kezdeti figyelmesség és szeretet gyanakvásba és ellenszenvbe csap át.

Bizonyos jelek alapján ugyanis azt állítja, hogy a lány nem hétéves, hanem jóval idősebb annál. A sorozatban előszeretettel hivatkoznak a 2009-es horrorfilmre, Az árvára, amelyben egy felnőtt nő tett úgy, mintha kislány lenne (bocs, ha nem láttad még, a sorozatban is szépen elspoilerezik). A filmet szintén valós események ihlették, a 33 éves Barbora Skrlova esete, aki 13 éves kisfiúnak adta ki magát, de ennél is fontosabb, hogy a fikciós mű beemelése egy másik fikciós műbe olyan gesztus, amivel az utóbbi hitelesebbé, valósághűbbé válik. Ezen felül nagyon jól példázza, hogy miként hat a valóság a művészetre, és ugyanez visszafelé: a szomszéd barátnő úgy beszél Az árva című filmről, hogy nahát, abban is pont ilyen dolgok voltak, és ezt mintegy bizonyítéknak tekintik arra, hogy Natalia hazudik az életkoráról.

Az Egy jó amerikai család első négy részében megismerhetjük az örökbefogadó szülőket, és

mintha részben tényleg Az árvát látnánk újra, kissé más variációban, aztán bumm: a nyolcrészes széria felétől belép Natalia nézőpontja is, és ami addig egy thriller-horror volt, az hirtelen krimi-drámába csap át.

Abban, hogy ezek a részek kifejezetten hatásosak, nagy szerepe van Imogen Faith Reid játékának, aki dermesztő könnyedséggel vált az agresszív szörnyeteg és a megtört kislány karaktere között, valamint bármikor képes fiatal vagy épp idős lenni, ami végképp elbizonytalanítja a nézőt. A sorozat azonban nem is róla mond időszerű dolgokat, hanem egy virális és káros jelenségről, az influenszer anyákról.

A szamaritánus meztelen

Az Egy jó amerikai család valódi főszereplője Kristine, aki mindent megtesz azért, hogy fenntartsa a címbeli állapot látszatát. Érdekes, hogy a Natalia Grace különös esete című dokumentumsorozatban viszont épp a karakter alapjául szolgáló anya nem nyilatkozik. Így igazából róla tudni a legkevesebbet, és ezt kihasználva elég bizarr figurát kerekítettek belőle. Kristine lett az elrettentő példa: a feleség és anya, akin bemutatják, miként lesz valaki tébolyig menően képmutató, hogy fenntartsa a látszatát annak, hogy minden rendben megy az életében, és nem csak a családját tartja össze, de önfeláldozó módon bárkin segít, ha kell.

Ő az, aki boldog pillanatokkal tölti tele az Instagram-profilját, de igazából az egész élete olyan, amikor mások is látják, mintha a közösségi médiában szerepelne.

Az Egy jó amerikai család elsődleges célja, hogy erről az álszentségről rántsa le a leplet, és epizódról epizódra derül ki, hogy Kristine hogyan uralkodik a családján, miként manipulálja őket. Kezdetben azt látjuk, hogy nem tűr ellentmondást, majd jönnek a passzív-agresszív érzelmi zsarolások, és végül az is kiderül, a fizikai és lelki terrortól sem riad vissza. Nem nagy megfejtés, persze, de intő jel, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy szinte minden mosoly és jóindulat mögött ott tenyészik a borzalom.

Persze ennél azért több van ebben a sorozatban, és számos állítása nem ilyen egyértelmű, mivel mindig csavar egyet azon, amit gondoltunk, vagy amilyennek minősítettünk egy szereplőt. Így azzal is ügyesen játszik, hogy akkor most Natalia egy hazug csaló vagy egy elveszett kislány? Miközben ezen gondolkodunk, végigkísérhetjük, miként esik szét egy hazugság, amit valaha úgy hívtak: boldog család.