Veszélyes dolog az örökbefogadás, hiszen az otthonunkba engedett, ártatlannak tűnő kislányról / kisfiúról bármikor kiderülhet, hogy valójában ördögien gonosz pszichopata, aki titkokban a család likvidálását tervezi – legalábbis ez derül ki Az árva című horrorfilmből. Jaume Collet-Serra rendezése 2009-ben került mozikba, a sztorija pedig egy év múlva a valóságban is elkezdett lejátszódni – már ha hihetünk az Indiana államban élő Barnett házaspárnak, aki 2010-ben örökbefogadott egy ukrán születésű, törpenövésű hatéves kislányt.

A kis Natalia múltjáról semmit sem tudtak, de már az baljós előjelnek tűnt, hogy előttük egy másik család hirtelen visszalépett az örökbefogadástól. A kislány a korához képest gyanúsan jól beszélt angolul, ráadásul ukrán származása ellenére akcentus nélkül. Az első meglepetés akkor jött, amikor a feleség, Kristine a fürdetéskor észrevette, hogy Nataliának komoly fanszőrzete van, nem sokkal később pedig kiderült, hogy már menstruál, csak eddig titokban tartotta. Barnették arra kezdtek gyanakodni, hogy a kislány sokkal idősebb annál, mint ami a hivatalos dokumentumokon áll, és két évvel az örökbefogadás után kérvényezték a bíróságon, hogy módosítsák Natalia születési évét. A bíró úgy döntött, a háziorvos szakvéleményére alapozva, hogy mivel a lány az elmúlt két évben semmit nem nőtt, ezért legalább két évvel már elmúlt 18 éves, az új születési dátuma így 2003 helyett 1989 lett.

Natalia a jelek szerint nem viselte jól, hogy hazugsággal vádolják, mert egyre ijesztőbben kezdett viselkedni.

Barnettéknek sikerült beutaltatniuk őt egy pszichiátriára, onnan azonban közel egy évvel később hazaküldték, mert kikezdett a férfi betegekkel és ápolókkal. A házaspár végül az találta ki, hogy bérelnek a lánynak egy házat, ők pedig Kanadába költöznek. Hat évvel később, 2019 szeptemberében a hatóságok vádat emeltek Barnették ellen, arra hivatkozva, hogy elhanyagolták az általuk örökbefogadott személyt.

Mindez a Natalia Grace különös esete című dokusorozat első pár részéből derül ki, és ha csak ennyi lenne a sztori, már akkor is el lehetne kezdeni írni a játékfilmes adaptáció forgatókönyvét. A sorozat készítői azonban nem bontják ki az igazság minden szeletét, sőt,

ugyanolyan ügyesen verik át a nézőket, mint ahogy azt állítólag a magát gyereknek hazudó szociopata ukrán törpenövésű lány teszi a Barnett családdal.

És igazuk is van, mert így tökéletes a széria dramaturgiája, pláne, ha nézőként semmit sem tudunk az ügyről. Az első három rész tényleg olyan, mintha egy true crime doksi és egy horror szerelemgyerekét látnánk. Miközben Michael Barnett azt ecseteli, hogy mennyire rettegésben élt a család, baljós zene szól, Nataliát pedig csak nem kevésbé ijesztő mobiltelefonos felvételeken látjuk, ahogy nyugtalanítóan mosolyog vagy némán mered a kamerába. A következő epizódokból aztán szép lassan kiderül, hogy itt csak az egyik fél narratíváját követhetjük. Miután megvádolták őket az örökbefogadott lányuk elhanyagolásával, Barnették olyan sikeresen vitték át a köztudatba a magát gyereknek álcázó szociopata törpe sztoriját, hogy igazi, globális médiaszenzáció lett az ügyből. Cikkek százezrei és az esetet meglovagló, Barnették verzióját tényként közlő YouTube-videók sokasága született.

Az eredetileg az Investigation Discoveryre készült (és az HBO Max mellett ott is vetített) sorozat alkotói viszont nem fogadják el ezt a megfejtést, és

úgy tárják fel az eset elképesztő fordulatait, ahogy azt egy csavaros krimiben illik.

A módszerük nagyon egyszerű: engedik Michael Barnettet beszélni. A férfivel még 2019-ben interjúztak először (az ügy főszereplői közül egyedül ő, illetve a fia, az Asperger-szindrómás Jacob állt a kamerák elé), akkor még azzal nyitott, hogy Natalia érkezése előtt tökéletes élete volt, de neki köszönhetően mára se családja (a felesége elvált tőle), se állása, se vagyona nincs. 2022-ben újra interjút ad a stábnak, és ekkorra már teljesen más verzióval áll elő. Amilyen élményszerűen ecsetelte korábban Natalia rémtetteit, most ugyanolyan határozottan állítja, hogy Kristine a gonosz, ő az, aki verte és kínozta a fogadott lányát, és ő vette rá arra is, hogy „vallja be” a szomszédoknak, hogy meg akarja ölni a családját.

A sorozatban megszólalnak mások is, egy bírósági szakértő kommentálja az ügy fordulatait, hallhatjuk a szemtanúk beszámolóit, a Covid idején Zoomon lezajlott ügyészi meghallgatásokat, és láthatjuk azt is, ahogy a szakértők felkutatják Ukrajnában Natalia igazi anyját. A show-t azonban egyértelműen Michael lopja el, olyan átszellemülten ripacskodik a kamerának, hogy egy mexikói szappanoperából se lógna ki. És miközben hol a padlót veri az öklével, hol sírva fakad ötpercenként, a néző eltöprenghet azon, hogy vajon 2019-ben hazudott úgy, mint a vízfolyás, vagy 2022-ben, vagy mindkét alkalommal. A stáb kamerái szerencsére ott vannak akkor is, amikor a jogi csapatával megbeszéli a taktikát (hogy honnan van pénze három, hónapokon át főállásban dolgozó ügyvédre, az nem derül ki), így képet kaphatunk az amerikai jogrendszer abszurditásairól is.

A Natalia Grace különös esete a hivatalos szinopszis szerint azt ígéri, hogy kivizsgálja, „Natalia Barnett valóban egy kizsákmányolt ukrán törpe kisgyerek-e, vagy egy veszélyes felnőtt, aki gyereknek álcázza magát”, de ennél sokkal többet tesz:

A széria a fő ígéretét is betartja. Aki végignézi, az 99 százalékos biztonsággal válaszolni tud majd a feltett kérdésre, még ha maradnak is tisztázatlan momentumok. Megfejtést ezekre valószínűleg a folytatás fog adni, készül ugyanis a Natalia Grace különös esete: Natalia megszólal, amiben az ügy főszereplője is elmondja a saját verzióját. (És persze már dolgoznak a fikciós sorozatverzión is.)