Nagyon úgy fest, hogy Jennifer Lopez minden évben előrukkol valami közös kollaborációval a Netflix csapatával, amitől aztán hetekre felbolydul az internet népe, és ami miatt megint a jelenlegi legnépszerűbb (egyúttal viszont a leghullámzóbb minőségű tartalmakat kínáló) streaming szolgáltatóról szól minden. Ám amíg a 2023-as Anya egy meglepően jól sikerült akciófilm lett, amelyben az énekesnő egy lányát óvó bérgyilkost alakított, a május 24-én debütáló Atlas egy iszonyatosan gyenge sci-fi lett.

Sosem láttál még akciófilmet ilyen nézőpontból

Meglepően jól sikerült a Niki Caro rendezésében, Jennifer Lopez főszereplésével készült akciófilm.. Kritika a Netflixen látható Anyáról.

Tovább

Pedig ez a robotlázadásos-lövöldözős sztori akár jól is elsülhetett volna. A futurisztikus történet középpontjában egy Atlas nevű, briliáns agyú, de rettenetesen mufurc adatelemző áll (őt alakítja J-Lo, és természetesen rá utal a cím is), aki olyan szenvedélyesen gyűlöli a mesterséges intelligenciát, hogy még a kávégéppel is folyton csak veszekszik. Mégis, amikor ő lesz az utolsó reménysége az emberiségnek, hogy elkapjanak egy távoli bolygóra menekült, öntudatra ébredt robotvezért, Atlas csak egyetlen módon mentheti meg az ismert univerzumot a gonosz MI rémtetteitől:

ha képes maximálisan megbízni az agyával összekötött „jó MI-ben”, aki az idegen planétán elengedhetetlenül szükséges robotpáncélját vezérli.

Az Atlas sajnos pont az, ami ebből a tartalomismertetőből is látszik: egy rosszul összedrótozott sci-fi kliséhalom, amelynek minden jelenete olyan klasszikusokból lett lenyúlva, mint a replikánsok begyűjtéséről szóló Szárnyas fejvadász, az óriásrobotos Pacific Rim, a halálosan veszélyes idegen bolygót bemutató A bolygó neve: Halál, vagy a Mátrix- és a Terminátor-filmek, ahol a gépek hadserege akarja kiirtani az emberiséget. Az ordító hasonlóságok ellenére az Atlas hasít a Netflixen – olyannyira, hogy jelen sorok írásakor ez a streaming platform legnépszerűbb filmje.

Ez a kirobbanó népszerűség persze aligha véletlen: manapság a csapból is a mesterséges intelligencia folyik. Az öntudatra ébredő, majd a teremtője ellen forduló, végül az embert feleslegessé tevő gép az 1984-es Terminátorban még csak egy sci-fi lázálom volt. Manapság viszont aktuálisabb kérdés mint valaha – gondoljunk csak azokra a riogatásokra, miszerint a ChatGPT, a Midjourney elveszik az emberek munkáját, hiszen a széles körben hozzáférhető, öntanuló szöveg- és képalkotó algoritmusok sokszor már most is simán felveszik a versenyt a közepes tehetségű írókkal és rajzolókkal...  

A sci-fi egyebek között azért hálás műfaj, mert a jövőbe helyezett történetekkel igazából mindig a korszellemre, vagyis a jelenünk égető problémáira reflektál, azokra próbálja nyíltan vagy burkoltan, de mindenképpen szórakoztatóan felhívni a néző figyelmét.

Jennifer Lopez új sci-fije azonban olyannyira nem tud okosan hozzányúlni a mesterséges intelligencia témájához, hogy néha már úgy tűnik, a forgatókönyvet nem hús-vér ember, hanem MI írta!

Ítélet: 3/10

Kiknek ajánljuk? Kizárólag Jennifer Lopez rajongóinak és a B-kategóriás sci-fik szerelmeseinek. Mindenki más inkább csak akkor próbáljon vele szerencsét, ha tényleg nem tud magával mit kezdeni két órán keresztül (mert mondjuk vonaton vagy kórházi váróteremben ül), viszont az okostelefonján tud Netflixezni.