Március 18-án, csütörtökön érkezik az HBO GO-ra Zack Snyder négyórás régi-új filmje, az újravágott Az Igazság Ligája, amelyet a kritikusok már megnézhettek. Összességében pozitív a visszhang, a Rotten Tomatoeson például 76 százalékon áll a film, de akadnak azért fanyalgó hangok is. Lássuk, mit írtak pontosan az amerikai kollégák!

A The Hollywood Reporter kritikusa, John DeFore úgy látja, hogy Snyder verziója a sokkal koherensebb sztorinak és hangulatnak, illetve a jobb fényképezésnek és vizuális trükköknek köszönhetően jelentős előrelépés az eredetihez képest. Szerinte ugyanakkor a „film lelkülete ugyanolyan maradt” és a 242 perces játékidő miatt szinte lehetetlen végigülni. És bár a Synder-rajongók valószínűleg pont ilyen filmre számítottak, a nem beavatott nézők számára ez a verzió is ugyanolyan élvezhetetlen lesz, mint az eredeti volt.

A Slate munkatársa, Karen Han viszont úgy látja, hogy Snyder könnyen felismerhető rendezői stílusa és esztétikája komoly különbséget jelent a két film között. A szerző szerint Snyder érzelmileg elmélyítette a karaktereket, különös tekintettel a Ray Fisher által alakított Cyborgra. „A négyórás játékidő feleslegesen sok is lehetne, de így legalább láthatjuk ezeket a karaktereket akkor is, amikor nem szuperhősként lépnek fel, és így sokkal emberibbnek tűnnek” – írja, hozzátéve, hogy

Az Igazság Ligája a többet és többet elvét követi, úgy, ahogyan azt a legtöbb film nem merné, és egy teljes mozimentes év után nem tudok nem a hatása alá kerülni egy olyan filmnek, amely ennyire elkötelezi magát egy vízió mellett, és amitől még inkább kedvem lenne visszatérni a multiplexekbe.”

Amon Warmann az Empire magazintól is osztja ezt a véleményt, és ugyan szerinte a szuperlassításairól ismert direktor néha túltolja a stílusát, de többnyire azért az akciójelenetek szolgálatába állítja a trükkjeit. De azt sem hallgatja el, hogy a hét fejezetből álló, négyórás filmben nincs minden újonnan hozzáadott részletnek létjogosultsága. Túl hosszú például a felvezetés, és akik nincsenek otthon a DC univerzumában, azok nem biztos, hogy érteni fogják, mi is történik pontosan az új jelenetekben.

A The Los Angeles Times kritikusa, Justin Chang is pozitívumnak tartja, hogy több idő jut a karakterekre, akiket Synder érezhetően meg akar szerettetni a nézőkkel. Chang külön meg is említi Jesse Eisenberg Lex Luthorát, Willem Dafoe Vulkóját és J.K. Simmons Gordon felügyelőjét, akik csak pillanatokra tűnnek fel, mégis emlékezetesek. Ezzel együtt úgy látja, hogy Synder verziója „nem egy szükségszerű revitalizálása a formulának, hanem egy fajsúlyos múzeumtúra a szuperhősfilmek ismerős toposzai és koncepciói közt (…)

A Flashhez hasonlóan a rendező is le akarja lassítani az időt, hogy minden egyes gesztust szétszedhessen, és így a nézőnek is átadhassa a rögeszméit. Azt akarja, hogy örökké tartson a film. A küldetés teljesítve.”

Matt Zoller Seitz a rogerebert.com-on megjelent írásában úgy látja, hogy Az Igazság Ligája egy olyan vállalati termék, ami mintha egy lázálomban fogant volna meg, hasonlóan a Superman visszatérhez. A legnagyobb különbséget abban látja, hogy míg Joss Whedon eredetije inkább Bruce Wayne-re / Batmanre és Diana hercegnőre / Wonder Womanre  fókuszált, addig Snyder verziója, hasonlóan a Bosszúállókhoz, a hősalakulatot úgy mutatja be, mint erős akaratú, kifejlett személyiségű egyének gyülekezetét, akiknek már a közös akciózás előtt is volt életük és megoldandó problémáik, és akik kénytelenek megtanulni együtt dolgozni.

Matt Goldberg a Collidertől felteszi a költői kérdést: „Nem sokkal jobb a rendező eredeti vízióját látni, szemben azzal, amit a stúdió összedobott, csak azért, hogy tudja tartani a határidőt?” Synder verziója szerinte

visszaadja a film szívét, és a karakterek motivációi nyomán egy olyan teljes kép áll össze, amely hitről, becsületről és áldozathozatalról mesél.”

A The Guardian szerzője, Peter Bradshaw szerint a Synder-vágat „furán szórakoztató” és a négyórás játékideje ellenére a „drámai és teológiai őrültsége akkor érvényesül csak igazán, ha egyszerre fogadod be”, de ezzel együtt sem tudja a Bosszúállók színességét és bravúrosságát megközelíteni. A végkövetkeztetése az, hogy

Snyder filmje kimerítő, de képes mégis lekötni. Igazságot szolgáltat.”