Zsúfolt repülőtér egy olyan napon, amikor mindenki siet, mondjuk karácsonykor, a biztonságiak túlterhelve, és pont ilyenkor csap le egy rafinált bűnöző, aki mesteri manipulátor. Azt sejtem, hogy mindez egy rövid ötletelésből jött össze, amolyan cselekményvázlat, amit aztán gyorsan el is adtak a Netflixnek, és csak aztán kezdtek el dolgozni a részleteken. Az is egy ötletbörze volt, nyilván, valakinek eszébe jutott, hogy logikus lenne, ha a jófiú repülésbiztonsági ember lenne, de nem olyan, mint a többi, hanem egy olyan srác, aki igazából rendőr szeretne lenni, és hogy legyen veszítenivalója, a felesége legyen terhes.

Azt, hogy a rosszfiú mit is akar pontosan, valószínűleg egészen a forgatás kezdetéig nem találták még ki,

a lényeg úgyis az, hogy Hősünk és a Titokzatos Idegen kapcsolatba kerüljön, az utóbbi diktáljon, az előbbi pedig próbáljon kibújni a ráerőltetett szabályok alól.  Az, hogy mi a tét, mi van a címbéli Kézipoggyászban, ehhez képest valójában mellékes, még úgy is, hogy azt a nyitójelenetben mintegy mellékesen már el is árulják.

Mit kell tudnunk Hősünkről? Azt, hogy a neve Ethan Kopek (Taron Egerton), a repülésbiztonság igen alacsony szintjén dolgozik, de mivel a csaja (Sofia Carson) várandós, nagyobb felelősséggel és több pénzzel járó beosztást kér. Így kerül egy biztonsági kapuhoz pont karácsony estéjén: ő lesz az a srác, aki a szkenneren keresztül azt nézi, mi van a csomagban, és pont ezért kell a Titokzatos Idegennek, aki egy „fülesen” keresztül kezdi el zsarolni.

Egy csomagot kell felengednie ellenőrzés nélkül egy induló repülőgépre, kockáztatva az utasok életét – de ha nemet mond, az ő élete, a barátnője élete, sőt, a reptéren tartózkodó összes ember élete is veszélybe kerül.

Az illető ráadásul nincs egyedül, és a biztonsági kamerákra csatlakozva Hősünk minden lépését figyeli – nem véletlen, mert Ethan ezer trükkel próbálkozik, hogy riassza a hatóságokat vagy megakadályozza, hogy a bőrönd feljusson a gépre. Eközben egy nyomozónő (Danielle Deadwyler) is megneszeli, hogy készül valami a reptéren, de az Idegennek, aki mindig több lépésben gondolkodik, erre is van egy vészmegoldása.

Én nem mondom azt, hogy az alapötlet rossz – azt viszont nehéz elhinni, hogy az ötletet szállító T.J. Fixman egy igazi forgatókönyvíró, annyira kamuszagú a név -, és azt sem állítom, hogy egy karácsonyra időzített Netflix akcióthrillertől sokat kell várni. Mindent a helyén kell kezelni, pláne, ha tudjuk, a filmet az a spanyol Jaume Collet-Serra rendezte, aki elsősorban Liam Neesonnal forgatott akciófilmjeiről ismert, mint például a Non-stop, Éjszakai hajsza és a kevésbé sikerült The Commuter - Nincs kiszállás. Collet-Serrának nincsenek nagyratörő ambíciói – talán ezért is van, hogy az ambíció szó oly sokszor kerül elő a történet során -, csak szórakoztatni akar viszonylag kompakt, mérsékelten látványos, de könnyen átlátható és végig tempós akciófilmjeivel.

A tempóval pedig tényleg nincs probléma: eltöltünk ugyan pár percet Ethannel és a csajával, hogy kicsit megismerjük őket, felállítják a „bábukat” a táblára, aztán elindul a reggeli műszak, és beindul az akció. Abban pedig nincs hiba, még úgy is, hogy a dolog nem túl bonyolult: Ethan utasításokat kap, amiket kénytelen követni, de közben mindenfélével próbálkozik, amire rögtön jön a megtorlás, de a srác egyre közelebb jut ahhoz, hogy végül túljárjon a zsaroló eszén.

Ez egy régi, bevált recept, amivel, ha jól alkalmazzák, nehéz hibázni.

A film hibázik is meg nem is. Jókor lépnek be új szereplők, mint a nyomozónő, akinek szintén túl kell járnia valaki eszén, jókor lép be a zsaroló jobb keze is a képbe, de aztán amikor igazán fel akarják pörgetni az akciót, kiderül, hogy igazából nincs mit pörgetni, a film pont akkor volt jó és élvezhető, amikor még a feszültség felépítésén dolgoztak. Amikor Hősünk még csak egy riadt átlagember volt, aki egy rendkívüli helyzetből akarja kihámozni magát, nem pedig a fizika törvényeit meghazudtoló szuperhős, aki több kunsztot tud, mint Tom Cruise egy átlagos Mission: Impossible film forgatásán.

Ha nem csapják össze a végét, egész pofás kis film lett volna ez a Kézipoggyász – az angol cím, a Carry-on kicsit jobban hangzik, mint a magyar -, Taron Egerton pedig pont az ilyen szerepekben jó, a leleményes átlagembert játszva. Remek húzás, hogy az általában szimpatikus karaktereket játszó Jason Bateman (Az ítélet: család) lett a gonosz, aki úgy éli meg az egészet, hogy ez egy munka, amit a lehető legjobban kell elvégezni,

kár, hogy az összecsapott végső magyarázat arra, miért is kell ezt a munkát elvégezni, abszolút röhejes.

És ha valakit még ki kell emelni, az mindenképpen Sofia Carson, aki annyira rossz, hogy az már bántó. A film egyik legviccesebb és egyben legrosszabb jelenete, amikor egy mesterlövész lézerirányzéka táncol a karaktere arcán, de ő csak értetlenül áll. 

Értékelés: 7/10