A sikeres énekesből lett színész színes, remek humorú egyéniségét általában az öltözőben hagyja, és most is egy brutális, artikulálatlan karaktert hoz, akit egy tinilánnyal hoz össze a sors - vagy valami más.
Az 1960-as évek elejét uraló brit újhullám nyomán született meg az ún. „kitchen sink”, vagyis konyhai mosogató dráma műfaja, amely elsősorban a munkásosztály és a társadalom peremén élők sorsával foglalkozott, de úgy általában is közvetített egyfajta keserűséget és borongós melankóliát az amúgy is többnyire szürke és esős Angliából. Nem könnyű ezeket a filmeket nézni, annyi szent, és Nathalie Biancheri játékfilmes bemutatkozása sem adja azt az önfeledt élményt, de nem is a rendezőre voltam kíváncsi, hanem a férfi főszereplőre.
Harrison Cosmo Krikoryan Jarvis, röviden Cosmo Jarvist a legtöbben zenészként ismerték meg, az angol független szcéna ismert és felkapott alakja volt, majd, miután nagyrészt ő rendezte saját, mindig nagyon eredeti klipjeit, és kicsit belekóstolt a filmezésbe, úgy döntött, hogy inkább színész lesz. És itt is felkapták, ő volt a nagy sikerű Lady Macbeth (2016) férfi főhőse, ő volt A bőrömben (2018) egyik főszereplője, de kisebb szerepeket is bevállalt - A Hunter Killer küldetésben (2018) az egyik névtelen radarkezelő volt Gerard Butler tengeralattjáróján. És szép lassan kialakult, mi az, amit játszani szeret: rendkívül egyszerű, masszív, de sérült férfiakat, szöges ellentétben saját, művelt, remek humorú egyéniségével. A HBO GO-n most debütáló Laurie éjszakáiban (2019) is pont egy ilyen figurát játszik, egy Pete nevű szobafestőt, aki egyedül él igénytelen tengerparti garzonjában, és képtelen másokkal normális viszonyt kialakítani. Bár vannak női, nem tud vagy nem akar mit kezdeni velük, de minden megváltozik, amikor egy futóedzésen meglátja Laurie-t (Lauren Coe). A 16 éves, nagyszájú lány egyedül él édesanyjával, akivel a távoli Dublinból költöztek vissza a tengerparti yorkshire-i iparvárosba, és nem nagyon vannak barátai.
A harmincas, műveletlen Pete és Laurie elképesztő módon különböznek egymástól, és mégis nagyon hamar egyfajta kötelék alakul ki közöttük, amibe bőven belefér az is, hogy a lány elsőre sorozatgyilkosnak nézze a férfit, vagy legalábbis ezzel viccelődjön. A kérdés nyilván az, mi lesz ennek a vége, hol omlik a nyakunkba a dráma, a lázadó tini vagy az érzéseit és indulatait nyilvánvalóan nehezen kezelő férfi kerül valamilyen bajba, ami pont elég feszültséget kelt ahhoz, hogy a sokáig viszonylag eseménytelen filmet magabiztosan előrevigye. A többit viszi Cosmo Jarvis, aki ezt a nehezen megszerethető, korlátolt karaktert elképesztően hitelesen kelti életre. Ami elképesztően nehéz színészi feladat, hiszen egy kicsit több érzelemtől karikatúra, kicsit kevesebbtől érdektelen lesz, és ugyebár értenünk is kell, mit miért csinál, és nem árt az se, ha kicsit megkedveljük.
Biztosan sokan kitalálják előre a film nagy csavarját, mert kapunk hozzá elég előjelet és kapaszkodót, de ugyebár nem egy tekervényes krimiről van szó, hanem egy lélektani drámáról és egy furcsa barátság történetéről. Aminek nagyon szép és nagyon érzékeny pontjai vannak, ezekért pedig a női főszereplő, az ilyen fiatalon is átütő tehetségű Lauren Coe felel.
Értékelés: 7/10
