Az idei nyár szívmelengető slágere Az ezüst jégkorcsolya, amelyben egy szentpétervári zsebtolvaj és egy boldogtalan grófkisasszony habarodik egymásba. Nincs is ennél jobb ebben a gatyarohasztó hőségben!
A Netflix egy ideje már minden kétséget kizáróan a legnagyobb XXI. századi globális szórakoztatóipari cégek egyike, ugyanakkor évek óta tudatosan karolja fel egy-egy nemzet olyan produktumait, amelyek nemcsak a saját nézőik számára lehetnek izgalmasak, hanem akár a nemzetközi porondon is képesek állni a sarat a hollywoodi alkotásokkal szemben. Igaz, tavaly „a lengyel Szürke 50 árnyalata”, a 365 nap azzal szerzett magának kétes hírnevet, hogy romantikus dolognak tüntette fel az emberrablást és a Stockholm-szindrómát. „A dán Walking Dead”, A gyilkos eső viszont már egyáltalán nem volt rossz, a belgák saját gyártású posztapokaliptikus sorozata, az Into the Night is szépen felmondta a kötelező toposzokat, és a thaiföldi Az elszigeteltek is jól működött, mint Lost-pótlék.
Idén ezt a sormintát vitte tovább „a német Mad Max”, vagyis az Európa a jövőben című tévésorozat, ami szintén nem volt rossz, június közepétől pedig már elérhető a Netflixen „az oroszok Karácsonyi éneke” Az ezüst jégkorcsolya is. Ezen utóbbi film tényleg olyan, mintha egy békebeli Charles Dickens-regény helyszíne nem a gyárkémények füstjétől szürke London lenne, hanem a jégbe fagyott Szentpétervár, ahol egy korcsolyás zsebtolvaj és egy ábrándos grófkisasszony egymásba szeretnek, és hiába választja el őket az áthidalhatatlan társadalmi szakadék és a pandúrok sorfala, a végén, mint a mesében, egymáséi lesznek. Márpedig ebben a rekkenő hőségben mi sem kellemesebb a szívnek, mint a befagyott Néva jegén kibontakozó, szép szerelmi történet – így aztán egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, hogy jelen sorok írásakor Az ezüst jégkorcsolya is bekerült abba a TOP10-be, ami a magyar Netflix-nézők tartalomfogyasztási szokásai alapján állít fel egy folyamatosan frissülő rangsort.
Az ezüst jégkorcsolyáról túlzás nélkül kijelenthető, hogy az orosz filmgyártás ékszerdoboza – abból a fajtából, ami nemcsak zenél, de még egy kis balerina is táncol benne, ha felnyitjuk! Tavaly októberben ez volt a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmje, decemberben pedig alighanem kasszát robbantottak vele az orosz mozik. De nincs is ezen mit csodálkozni, mivel a történet helyszíne az orosz Birodalom Moszkva előtti hivatalos fővárosa, a Velence és Amszterdam mintájára felépített, csodaszép lagúna-utcákkal szabdalt Szentpétervár. Az időpont pedig 1900 vége, amikor a franciául társalgó orosz arisztokrácia még bizakodva tekintett a jövőbe, és bár a babonás felső tízezer szemében egy asztaltáncoltató, okkult kuruzsló előadása és egy frissen vásárolt autómobil még ugyanolyan boszorkányos dolognak tűnt, a gázlámpákat már kezdte felváltani a villanyvilágítás, és Mengyelejev révén (akinek ebben a történetben is fontos szerep jut) a cári birodalom is bekapcsolódott Európa tudományos vérkeringésébe.
Ez a korszak alighanem az orosz filmkészítők számára is ugyanúgy az első világháború előtti, „utolsó boldog békeidőket” jelenti, mint nekünk, magyaroknak az Osztrák-Magyar Monarchia. És ahogy mi is megcsináltuk szórakoztató presztízsfilmnek a magunk Kincsemét, úgy az oroszok is forgattak maguknak egy élőszereplős Jégvarázst, amiből nem hiányozhat sem az ezerszobás kastélyban búslakodó hercegnő, sem a szablyával feszítő, kackiás bajszú gróf.
Az ezüst jégkorcsolya ízig-vérig kosztümös-romantikus történelmi dráma, ami egyenesen a gázlámpákkal kivilágított, szentpétervári karácsonyi forgatagba repíti a nézőt, hogy egy boldogtalan grófkisasszony és egy becsületes zsebtolvaj szerelmének beteljesüléséért izgulhasson. Mesénk főhőse a kékvérű Alice (Sonya Priss), aki titokban Marx Tőkéjét olvassa, él-hal a kémiai kísérletekért, és a békát sem megcsókolni akarja, hogy álmai hercegévé változzon, hanem inkább a tudomány nevében felboncolja. Morózus apja, Nikolaj Nikolajevics (Aleksey Guskov), aki a hadsereg magas rangú vezetője, és a cári birodalom sziklakemény támasza, épp ahhoz a jóvágású tiszthez, Arkadij grófhoz (Kirill Zaytsev) kívánja hozzáadni Alice-t, aki épp azon dolgozik, hogy az igazságszolgáltatás végre hatékonyan vehesse fel a harcot az egyre szemtelenebb korcsolyás tolvajbanda ellen.
A történet másik főszereplője, a mesebeli szegénylegény (aki majd természetesen a gonoszt legyőzve elnyeri a végén a hercegnő szívét), egy Matvej nevű kifutófiú (Fedor Fedotov). Ám hiába ő a leggyorsabb lábú futár, miután a munkaadója kirúgja, félig kényszerből, félig kíváncsiságból beáll a korcsolyás zsebmetszők közé. A zsiványok vezére, Alex (Yuriy Borisov) azonnal felfedezi benne az őstehetséget, és miután a befagyott Néván rendezett vásári forgatagban annyi arany zsebórát, ezüstmedált és pénzzel tömött tárcát lopnak el a gazdag előkelőségektől, hogy alig győzik elkölteni, elhatározzák, hogy emelik a téteket, és egy korcsolyás bálon megkopasztják a cári udvarral smúzoló, legfelsőbb köröket is.
Természetesen a nincstelen Matvej első látásra belehabarodik a sok udvari pompa közt látványosan unatkozó, az orosz arisztokrácia maradi tökfejeitől hidegrázást kapó Alice-ba. Bár a fiú apja, aki csak egy egyszerű lámpagyújtogató, óva inti Matvejt a gazdagok kifosztásától, az ifjak szívében tomboló érzelmeknek lehetetlenség megálljt parancsolni, így végzetszerű, hogy szembe kerülnek a tradíciókkal és a törvényekkel...
Az ezüst jégkorcsolya tehát pont olyan film, mintha valaki orosz környezetben, hajó nélkül mesélné újra James Cameron Titanicját, összegyúrva Robert Downey Jr. Sherlock Holmes-filmjeivel. A grandiózus díszletek, a korhű jelmezek és a fülbemászó zene megkapóan szépen mutatja be a nagyon gazdagok és nagyon szegények közti társadalmi különbségeket – no és persze azt is, hogy a temérdek pénz önmagában még nem tesz boldoggá senkit. A korcsolyás táncjelenetek szemet gyönyörködtetőek, a belassítva-felgyorsítva megmutatott vásári rablások pedig annyira profin kivitelezettek és szórakoztatóak, hogy ezeket látva Guy Ritchie is biztosan elégedetten csettintene, ha van Netflixe! Soha rosszabb orosz romantikus filmet, ez a legjobb ellenszere a mostani rekkenő hőségnek!
Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki szereti Andersen és Charles Dicknens keserédes történeteit, él-hal az első világháború előtti századfordulós hangulatért, valamint kedveli a Jégvarázst és a Sherlock Holmes-novellák csínytevő utcagyerekeit.
