2020-ban az elsőfilmes Emerald Fennell elég erősen indította rendezői pályafutását: feminista bosszúfilmje, az Ígéretes fiatal nő 5 Oscar-jelölésig jutott, a legjobb film, a legjobb színésznő, a legjobb vágás, a legjobb rendező és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában – és az utóbbit  Fennell el is nyerte.

Ezek után természetesen nagy várakozás övezte a folytatást, a film rajongói és a kritikusok is kíváncsian várták, tudja-e überelni a rendezőnő ezt a nyitást. Az először az augusztusi Telluride Filmfesztiválon bemutatott Saltburn pénteken került fel a Prime Videóra, és azóta is a toplista első helyén tanyázik, ráadásul sorra születnek róla a kritikák és a mémek, úgyhogy az már most kijelenthető, hogy Fennell második filmje sem fulladt érdektelenségbe.

De lássuk, miről szól a történet: 2006-ban indul a film, főhőse Oliver Quick ösztöndíjas diák, aki nehezen illeszkedik be az Oxfordi Egyetem gazdag és arisztokrata családokból származó tanulói közé. Összebarátkozik Felix Cattonnal, egy jómódú és népszerű diákkal, aki megértően hallgatja Oliver történeteit a kábítószerekkel és a mentális problémákkal küzdő szüleiről. Amikor Oliver apja hirtelen meghal, Felix meghívja, hogy töltse a 2007-es nyarat a családja birtokán, Saltburnben, ahol aztán meglehetősen botrányos dolgok történnek. A két főszereplő Barry Keoghan és Jacob Elordi, mellette olyan színészek tűnnek még fel, mint  Rosamund Pike, Richard E. Grant, Archie Madekwe és Carey Mulligan.

Fennell elmondta, hogy írás közben az volt a célja, hogy szimpátiát keltsen az ellenszenves emberek iránt, mondván, nagyon érdekes dinamika jöhet létre, ha megszeretjük azokat a figurákat, akiket amúgy ki nem állhatunk, és megérthetjük, hogy miért olyan vonzó a közegük, a kézzelfogható kegyetlenség, igazságtalanság és furcsaság ellenére is. Régóta szerette volna elkészíteni a vidéki házban játszódó filmek és könyvek saját változatát, és azért tette a cselekményt 2006-ba, hogy mentesítse mindenféle nosztalgikus-romantikus csillogástól.

A film középpontjában a mértéktelenség és a megszállottság áll, a rendező pedig ehhez részben a saját tapasztalataiból merített, mert ő is átélte „a megszállott szerelem őrült szorítását... de nyilvánvalóan nem mentem el olyan messzire, mint néhány ember a filmben.”

A Rotten Tomatoes kritikagyűjtő weboldalán 72%-on áll a film, míg Metacritic 53 kritika alapján 100-ból 61 pontot adott neki.

Nicholas Barber, aki a BBC-nek értékelte a filmet, élvezte a "felháborító, kacagtató poénokat", de úgy vélte, hogy "Fennell hajlamos elrontani" a cselekmény fordulatait. Arra a következtetésre jutott, hogy "ha inkább egy bugyuta ponyva-fantáziaként tekintünk rá, mintsem átható szatíraként, akkor a Saltburn mámorosan élvezetes". Az Empire kritikusa, Sophie Butcher szerint "a Saltburn istenien néz ki. Fennell szeme rendkívüli, és Linus Sandgren operatőrrel együtt kifogástalanul rögzíti a helyszínek nagyszerű szépségét", viszont az esetlennek mondott párbeszédek csalódást okoztak neki.

Sok kritikus a színészeket, közülük is Barry Keoghant emeli ki, például az Observer szerzője, aki szerint Keoghan alakításának erejét nem lehet eléggé dicsérni, és a Wall Street Journal írója is ezen a véleményen van, mondván, a színésznek

hihetetlen képessége van arra, hogy még a háttérbe húzódva is ravasznak és fondorlatosnak tűnjön, és az ő alakítása a film kulcsa.”  

Többek szerint a Saltburn nem olyan okos, mint amilyennek látszik, mert „termékeny talaja lehetne a szatírának, de ehhez szikére lenne szükség, Fennell pedig tompa baltát használ” (Ty Burr). Louisa Moore szerint „ez a határokat feszegető, modern gótikus thriller inkább azért jött létre, hogy sokkoljon, mintsem hogy egy teljesen kidolgozott történetet meséljen el”, míg az IndieWire szerzője, David Ehrlich az Ígéretes fiatal nőnek is odaszúr, mondván „izgalmas, amikor valaki egy nyers tehetségtől és félszeg ötletektől hemzsegő filmet készít - az már kevésbé, ha egymás után kettőt is.”

A közösségi médiában viszont a legtöbben nem a film dramaturgiai hiányosságait elemzik, hanem a sokkoló pillanatokat próbálják feldolgozni, azt a költői kérdést téve fel, hogy „mi a túrót láttam?”

Mások csak örülnek, hogy a film sztárját, Jacob Elordit hiányos öltözetben csodálhatták meg.

A Letterboxdon úgy összegezte a Saltburnt az egyik néző, hogy

ez egy film arról, hogy Jacob Elordi egyszerűen olyan kurva dögös, hogy a puszta létezése is elég ahhoz, hogy valaki szó szerint megőrüljön.”

A leggyakoribb jelző, amit az X-en (korábban Twitter) használnak a posztolók a filmmel kapcsolatban, az az őrült. Egyikük szerint a Saltburn „valószínűleg az egyik legőrültebb film, amit valaha láttam, és egyértelműen az év egyik legjobb filmje. Barry Keoghan mesteri alakítást nyújt a többi szereplővel együtt, a történet őrületes, a színészi játék, az operatőri munka és a vágás mind csúcskategóra. Kötelező.”

via: Wikipedia, RottenTomatoes, Wikipedia, X