A világháborút és a holokausztot a farkasok közt túlélő Misha Defonseca tucatnyi nyelvre lefordított története egyszerűen elképesztő, főleg azért, mert egy szó sem igaz belőle, ahogy az új Netflix dokumentumfilmjéből is kiderül.
A második világháború mai szemmel felmérhetetlen pokol és egyben kataklizma volt, amely mindenkit megváltoztatott, akit csak érintett, és bizony a fél világot érintette, vagy még annál is több embert. És amikor véget ért a világégés, sokan éltek a lehetőséggel, hogy új életet kezdjenek, akár kényszerből, mint a Latin-Amerikába menekülő háborús bűnösök, akár azért, mert nem volt hová visszatérniük, mint a Palesztinába kivándorló zsidó túlélők, és persze ott voltak az opportunisták. Nálunk például több ezer emberről derült ki, hogy ellenálló volt – Magyarországon gyakorlatilag nem létezett szervezett ellenállás -, noha közülük sokan nemrég még a nyilaskeresztes párt tagjai voltak, és ott voltak azok is, akik hősnek adták ki magukat – lásd a nemrég vetített Apró meséket. Misha Defonseca története nagyon hasonló, de sokban más is.
Defonseca története annyiban is más, hogy nem közvetlenül a háború után mesélte ezt el, hanem bő ötven évvel később, a 90-es évek elején, amikor már Amerikában élt. Először csak a szomszédainak és új barátainak mesélt arról, miként élte túl a holokausztot, majd a helyi zsinagógában szólalt fel, és a különleges történetre felfigyelt egy könyvkiadó, aki rábeszélte a nőt, hogy papírra vesse életét, a könyvből, amelyet aztán 18 nyelvre fordítottak le, köztük magyarra is - film készült Túlélés a farkasokkal (2007) címen - , így kezdődött: „Kislány voltam, amikor elszöktem az emberek világából. Mishkének hívtak, hét éves voltam és zsidó.” Misha arról beszélt, hogy szüleit elhurcolták a németek, ő nevelőszülőkhöz került, akik rosszul bántak vele, ő pedig megszökött. Gyalog vágott neki a világnak, hogy megkeresse Németországban a szüleit, végül egész Európán átvágott egészen Ukrajnáig jutva el, mindvégig kerülve az embereket, és egy ponton befogadta egy farkasfalka.
A könyv, amely szerint a kislány Misha még egy német katonát is megölt, hatalmas siker lett, amikor Fonseca, aki furcsa módon vonakodott a nyilvánosság elé állni, hirtelen beperelte a saját kiadóját, akit hatalmas összegű kárpótlásra köteleztek. Itt kezdődik az új történet, merthogy az illető kiadó hölgy, Jane Daniel nem nyugszik bele a dologba, és régi feljegyzéseit átrágva olyan dolgokra figyelt fel, amelyek azt súgják neki, hogy Misha története nem igaz. Innen kezdődik a nyomozás, amely tulajdonképpen Sam Hobkinson filmjének tárgya. A félreértés elkerülése végett, nem a Netflixre frissen felkerült dokumentumfilm készítői végzik a nyomozást, hiszen annak eredményéről már jóval korábban hírt adott a sajtó, inkább afféle rekonstrukcióról van szó, az viszont nagyon izgalmas dolog. Hobkinson megszólaltat minden érintettet ebből a nyomozásból, az amerikai genealógust, aki nekilátott az egésznek, a belga kolléganőjét, aki történetesen maga is holokauszt túlélő, a könyv francia kiadóját, egy történészt, barátokat és másokat. És lassan kiderül az igazság.
Egy jó dokumentumfilmben – és úgy egyáltalán, minden jó történetben - pedig nem egyszerre derül ki az igazság, hanem a megfelelő adagokban. Hobkinson pedig jól adagol, ami kiderül, az tényleg letaglózó – bár van néhány elhadart mondat, amiről nem tudtam eldönteni, hogy csak feltételezés vagy kész tény -, bár lehet, hogy a nagy csavar a legvégén, amelyet egy holokauszt történész árul el, egyeseknél el fog sikkadni. Vagyis minden kiderül Misha Fonsecaról, még az is, hogy nem ez a neve, de egy valamit nem tudunk meg, legfeljebb találgathatunk, hogy miért csinálta ezt az egészet. Ez lenne a lényeg, erre viszont nem kapunk választ. Ha szélhámos lenne, ő keresett volna meg kiadókat vagy másokat, nem hagyta volna, hogy két éven át nyüstöljék, hogy könyv szülessen az életéből, ha azért nem ment el az amerikai tévészereplésekre, mert félt a leleplezéstől, miért vállalta ugyanezt Belgiumban, ahol sokkal nagyobb volt a lebukás veszélye, és még lehetne folytatni a kérdéseket.
A rendezőnek annyi lehet a mentsége, hogy a hölgy nem vállalta a megjelenést a filmben – az itt látható interjú jóval korábbi, bár ez nem derül ki elsőre. Van ilyen, de talán a sok egyéb szakértő mellett egy pszichológust is felkérhettek volna, mondja el, mi állhat a dolog hátterében.
Értékelés: 7/10