Valamikor a távoli jövőben, valahol egy messzi-messzi galaxisban a 238776431 számú biztonsági egység, vagyis egy robot egy bányászkolónián ügyel a rendre. Csakhogy rühelli az egészet, különösen rühelli az embereket és unja a munkáját, ezért meghekkeli saját vezénylő modulját, és szert tesz a szabad akaratra – amit arra használ, hogy letöltsön több ezer epizódnyi űrbéli szappanoperát. Itt is az első ellentmondás: nyilván már akkor is megvolt a szabad akarata, amikor úgy döntött, szert tesz a szabad akaratra, nem igaz?

A lényeg, hogy nagyrészt gép, de klónozott emberi szövettel borított hősünk (Alexander Skarsgård), egy BiztEgység önálló tudatra ébred, el is nevezi magát Murderbotnak – ami egyben az eredeti cím, ami magyarul Öldöklő lett, és nem egy telitalálat -, ám ezt titkolni kell,

mert azonnal savfürdőbe kerülne.

Arra viszont nem emlékszik, mi történt a bányászbolygón, mert törölték az emlékeit – azért sejthető, mi áll a háttérben -, következő munkája pedig egy lakatlan bolygóra viszi. Egy, a Nagy Cégtől független kis kutatócsoport amolyan alvállalkozóként végez itt geológiai feltárásokat, amire csak úgy kapnak engedélyt, ha a cég egyik BiztEgységét is magukkal viszik biztosítékként, és aki összerakta, mi történt az előző bolygón, az sejtheti azt is, mik lehetnek az óriáscég indítékai. A kutatócsoport tagjai mind hippik, hisznek a már emlegetett szabad akaratban, a szabad szerelemben és mindenben, ami úgy kezdődik, hogy „szabad”.

A kutatók és Murderbot jó kis párosítás lennének, ha hősünk nem látna át az előbbiek gyengeségein és nem lenne allergiás az emberi érzelmekre – és ha nem lenne a csapatban egy (gén)módosított ember, bizonyos Gurathin (David Dastmalchian), aki azonnal észleli, hogy valami nem stimmel robotunkkal. Csakhogy nincs sok idő ezen töprengeni, mert egyrészt hatalmas – talán a Dűnéből szökött – férgek törnek ki a földből, veszélyeztetve mindenki biztonságát, másrészt egy, a bolygó másik oldalán dolgozó csoport nem reagál a hívásokra. Nyilván valami baj történt, és a harmadik epizódra – összesen tíz rész van – az addig kissé „túlbeszélt” történet kezd szépen felpörögni.

Eddig ugyanis nagyrészt érzelmekről van szó, azokról, amiket hősünk kezd megtapasztalni, de amiktől rettentő kényelmetlenül érzi magát – a közvetlen szemkontaktus iszonyú próbatétel számára, de csak úgy leülni sem könnyű neki -, és amiket a kutatócsoport érez iránta. Bár tudják, hogy nem az előírt protokoll szerint viselkedik, különösen azután, hogy egy mentőakció során leveszi a sisakját,

egyenrangú társukként próbálják kezelni,

amire hol jól, hol kevésbé jól reagál. Az, hogy mindez elvisz majdnem három epizódot, kissé soknak és néha önismétlőnek tűnik, cserébe viszont megkapjuk Alexander Skarsgårdot a maga teljes robotikus valójában – mínusz a nemzőszerv, mert az nem jár a BiztEgységeknek, pláne az olyan sokadik generációs modellnek, amit ő játszik.

Lehet, hogy az elmúlt években nem derült ki, különösen az olyan szerepeiből, mint a vérgőzös Az Északi (2022), de Skarsgård nagyon vicces tud lenni, gondoljunk csak a számára a kiugrást jelentő Gyilkos megszállás (2008) Brad 'Jeges' Colbert főtörzsőrmesterére. Mivel mindent a BiztEgység szemszögéből látunk, van is lehetősége, hogy szétpoénkodja a műsort, és ezt meg is teszi, de elég furcsa módon. Amikor ugyanis Murderbot nem tud kellőképpen reagálni érzelmileg,

akkor valamelyik általa nézett szappanoperából idéz

a helyzethez illően, de cseppet sem életszerű módon. Ettől az egész lassan olyanná válik, mintha Ridley Scott rendkívül látványos és tökéletesen humortalan sorozata, A farkas gyermekei (2020) paródiája lenne – ott is adott az idegen, ismeretlen bolygó és az emberekre vigyázó humanoid droid. Hogy ez jó-e vagy sem, mindenki döntse el magában.

Azzal, hogy szinte kizárólag a BiztEgységre koncentrál, az embereket pedig naiv, nagyon is esendő, gyámoltalan lényekként mutatja be, a Martha Wells részben magyarul is megjelent regény sorozatán, Az Öldöklő-naplókon alapuló sorozat szinte minden más szereplőt másodlagossá, és karikatúrává tesz, és ez nem tesz jót neki. Pedig van itt ötlet bőven, ráadásul az egész iszonyú jól néz ki - még a szappanoperákba is belekukkanthatunk -, az Apple TV+ pedig sci-fiben nem igazán tud hibázni, amire bizonyíték a Siló, az Alapítvány vagy a For All Mankind. Itt még bőven van idő korrigálni vagy akár irányt váltani, viszonylag az elején vagyunk. Olyan új szereplőt is beharangoztak már, aki teljesen más karakter lesz, mint a kutatócsoport már-már karikatúraszerűen ultraliberális tagjai, szóval hajrá, csak előre, a végtelenbe és tovább!

Értékelés: 7/10