A kiindulópont ugyanaz, mint a bűn útjára tért kémiatanár története esetében, a végeredmény azért kicsit más. Persze az amerikai volt, A mintacsalád című sorozat meg koreai. Nagyon koreai, és ez nálunk pluszpontot ér.
Annak idején a Totál szívás, vagyis a Breaking Bad nagyon beletalált valamibe. A megszorult kémiatanár, Walter White (Bryan Cranston), aki droggyártásra adta a fejét, és szép lassan teljesen más egyéniséget vett fel, nem véletlen lett akkora siker, az ezernyi gondját magáról lerázó kisember meséje mindenkihez szólt, és tulajdonképpen csoda, hogy 2022-ig tartott, mire Dél-Koreában le merték koppintani. Na jó, a Netflixre készült A mintacsalád nem koppintás, de
le se tagadhatnák, hogy a kiindulópont teljesen ugyanaz.
Most is adott egy tanár, bár Ha Dong (Woo Jung) nem kémiát, hanem világirodalmat tanít, és a családja éppen esik szét. Itt is van egy súlyos beteg – ezúttal szívbeteg – fiú, egy balhés lány és egy boldogtalan feleség, és van drog, jó sok. És jó sok erőszak, jó sok csavar, jó sok árulás – és jó sok olyan dolog, ami jellemzően Dél-Koreában történik meg. Ha Dong professzor akar lenni, biztos állással, jó fizetéssel, de csak óraadó tanár már régóta, hiába teper, ezért egy kollégája tanácsára megveszteget valakit az áhított posztért. Az illető azonban csak zsebreteszi a pénzt, és nem tesz semmit, a katasztrófa az, hogy az összeget hősünk a szívbeteg kisfia műtétjére szánt alapból vette el. Ez az utolsó csepp a felesége (Nicole Fong) poharában, akinek már eddig is elege volt tutyimutyi férjéből, aki sosincs velük, mert az előléptetés reményében mindig a tanszéken smúzol. Ebben a helyzetben érkezik az isteni jel: Ha Dong egy furgonra talál az álmos kertvárosukba vezető úton, benne két véres hullával és egy nagy zsák pénzzel. Adósságban úszó hősünk hirtelen dönt, a két holttestet eltemeti a kertjében, a pénzt elteszi. Csakhogy irodalomtanárként nem született bűnöző, nyomokat hagy maga után, és hamarosan megjelenik a környékén a drogbanda, akihez a pénzt tartozott, és az utánuk nyomozó rendőrnő és társa.
A képlet nem egyszerű, mert a banda a pénzzel egy titokzatos főkartellnek tartozik, de a társaságon belül is vannak feszültségek, így a köztük kívülállónak számító Gwang-cheol (Hee-soon Park) élete múlik azon, megtalálják-e a táskát, a rendőrök helyzete pedig azért komplikált, mert lehet, hogy tégla van köztük. Hősünk pedig kénytelen drogfutárnak állni, hogy megmentse széthullott családját, de mire idáig eljutunk, sok víz folyik le a Han folyón. Merthogy a dél-koreai sorozat legnagyobb problémája a tempó, a játékidő kihasználása: az összesen tíz, egyenként 45 perces rész cselekménye akár 5 részbe is belefért volna – vagy egy jól kidolgozott játékfilmbe. Ám van itt egy másik gond is.
A Breaking Bad attól volt igazán izgalmas, ahogy a teljesen hétköznapi Walter White-ból a zseniális bűnöző Heisenberg lett – itt nincs hasonló transzformáció, pedig abszolút indokolt lenne, amit még a készítők is nyilvánvalóan éreztek. Nem véletlen jelenik meg egy bizonyos ponton Franz Kafkától Az átváltozás, illetve a Dr. Jekyll és Mr. Hyde a tanár úr könyvei között, de ez a folyamat valójában nem zajlik le,
így hősünk sem válik igazán izgalmas, vagy éppen szerethető karakterré.
Helyette a kezdetben vesztésre álló gengszter, Gwang-cheol válik azzá, akire tényleg érdemes figyelni. Az ő harca korábbi és új ellenségeivel és/vagy szövetségeseivel adja a széria gerincét, és így a tanár csak egy játékos lesz a sakktáblán – a két színészi kvalitás között is jókora különbség van -, pedig sejtésem szerint nem ez volt az eredeti készítői szándék.
Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy A mintacsalád rossz lenne. Minden hibája – például a teljesen felesleges és bosszantó „emlékeztető” flashbackek használata – ellenére
van lelke a sorozatnak,
ha nem is tökéletesen, de jól van felépítve a világ, amiben szereplőink mozognak, és kapunk egy nagyrészt szokványos, de ettől még izgalmas és véres gengsztersztorit. A koreai gengsztertörténeteknek pedig megvan a maga különös hangulata, ahol a véres erőszak simán megfér a keserédes melankóliával. A lezárás viszont csapnivaló lett, azon még bőven dolgozni kellett volna.
Értékelés: 7/10
