Az IT: Welcome to Derry szórakoztat és sokkol, de nem győz meg igazán.

Reneszánszukat élik a Stephen King-feldolgozások, de ritkán van jó vége annak, ha a horror királyának műveit filmre vagy tévésorozatra adaptálják. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány sikeres és maradandó King-adaptáció készült az elmúlt ötven évben. Ha utánaszámolunk, tényleg közel ötven év telt el, mióta először vittek vászonra King-művet: az 1976-os Carrie-t ráadásul Brian De Palma rendezte. Az egy egész jó nyitány volt, és döntsétek rám egész Chamberlaint, de a 2013-as verzió is rendben van. Meg van pár kifejezetten emlékezetes darab az 1989-es Kedvencek temetőjétől a Tortúrán (1990) és a Ragyogáson (1980) át A remény rabjaiig (1994) – de nyilván kihagytam valamit. King világa a hetvenes évek végén szabadult rá a tévére is: 1979-ben mutatták be a Borzalmak városának kétrészes minisorozat-verzióját, amit A texasi láncfűrészes mészárlást is jegyző Tobe Hooper rendezett. King számtalan művéből készült pár epizódos tévésorozat, többek közt a Ragyogásból is létezik egy háromrészes feldogozás, és a most terítékre kerülő Azból is először egy kétrészes minisorozat készült 1990-ben.

A King-univerzum

Az 1200 oldalasra rúgó, először 1986-ban megjelent Az című regény egyértelműen Stephen King magnum opus-a. A főhősök kamaszkorát és felnőttkorát is megénekli, nem véletlen, hogy legutóbb is két mozifilmre lett bontva: 2017-ben jött ki az első, 2019-ben pedig a második fejezet. A történet a Maine állambeli fiktív kisvárosban, Derryben játszódik, ahol huszonhét évente gyerekeket rabol el egy titokzatos lény, aki leggyakrabban Pennywise (a regényben Krajcáros), a bohóc képében jelenik meg. A film első része a nyolcvanas, a második a 2010-es években játszódik, tehát a rém két ciklusát öleli fel, és mindkétszer a Vesztesek Klubjára hárul a feladat, hogy elbánjanak vele – elvileg második alkalommal végleg sikerül is, így folytatni nehéz lenne a sztorit. Az HBO saját gyártású sorozata, a magyar címmel egyelőre nem rendelkező IT: Welcome to Derry ezért egy előzményt mesél el, ami a hatvanas években játszódik. (Az remélhetőleg senkit sem fog összezavarni, hogy a film eltér a regény idősíkjától, ott ugyanis az ötvenes és a nyolcvanas években járunk.)

A sorozat tehát nem King saját műve, hanem a mozifilm alkotói, Andy és Barbara Muschietti bábáskodtak felette. Nem ez az első alkalom, hogy sorozat formájában próbálják szélesíteni az amúgy is tágas King-univerzumot úgy, hogy a szerző művei csak ihletforrásként szolgálnak. 2018-ban indult, és két évadot élt meg a Castle Rock című antológiasorozat, ami telis-tele van King műveire utaló elemekkel, de nem egy eredeti King-sztorit mesél el. 2010-ben kezdődött, és öt évadon át futott a Haven, ami nagy (nagyon nagy) vonalakban A coloradói kölyök című regényen alapul. A HBO ezt a hagyományt folytatta a Welcome to Derryvel, igaz, kissé megkésve.

A táguló világ

A most debütált sorozat is úgy kezdődik, ahogy az eredeti mű: eltűnik egy kisfiú. Aztán pont úgy folytatódik: a suli „lúzerei” összeverődnek, hogy utánajárjanak, mi történt kis barátjukkal, akit igazából még ők is kiközösítettek.

A lelkiismeret-furdalás nagy erő, még arra is rá tud venni, hogy borzalmas, természetfeletti dolgoknak járj utána.

A Welcome to Derry ugyan élvezhető, de nem igazán értelmezhető az eredeti mű ismerete nélkül: legalább a kétrészes filmet érdemes meg- vagy újranézni előtte. A nyitójelenet kifejezetten sokkoló, és próbál az eredeti fölé licitálni borzalomban, de valljuk be, az esőben papírhajót úsztató kis Georgie halálánál kevés megrázóbbat láttunk filmen. A gyerekcsapat, az „új Vesztesek Klubja” viszont egész markáns lett, jó színészekkel és jó karakterekkel, még akkor is, ha ezek a figurák valamivel közelebb állnak a közhelyes sztereotípiákhoz, mint King gyerkőcei. Az viszont itt szintén erős, hogy mindegyikük családi háttere már önmagában horror, nem kell ide Pennywise. Apropó, őt szerencsére ugyanaz a Bill Skarsgård alakítja, aki már a mozifilmekben is félelmetesen tudta külön-külön mozgatni a két szemét.

A Welcome to Derryvel igazából nincs baj:

van benne olykor túlzó, de alapvetően bátor iszonyat;
szerethető főszereplők;
a város történetének érdekes továbbgondolása;
és nyomokban még a klasszikus King-hangulatot is képes hozni.

Csakhogy, kissé későn érkezett. Ugyanis az olyan szériák, mint a Stranger Things vagy a Kiút már jóval hamarabb elkezdtek a King által ihletett világból építkezni. Innen nézve sajnos a Welcome to Derry inkább utánlövés, mint egyedi ötlet, még akkor is, ha hivatalosan ez tényleg King egyik történetét gondolja tovább. Azért, aki keni-vágja a King-univerzumot és olvasta a könyvet, az számtalan utalást fedezhet fel már az elején, és azt is tudni fogja, melyik szereplő kinek a későbbi megfelelője. Vagy, hogy mit keres itt egy bizonyos Dick Hallorann, aki a Ragyogásban volt az a fickó, aki megtanította a kis Dannynek, hogyan használja a képességét.