Ha még nem unod a sorozatgyilkosokat.
Nem tudjuk, miért izgatják ennyire a fantáziánkat a sorozatgyilkosok, és ezt a kérdést nem is most fogjuk megválaszolni, de azoknak, akik szerették a Dextert, a folytatását, a prequeljét és/vagy a másik folytatását, az alábbi összeállításban még ajánlunk pár pszichopatát és antihőst.
Barry (2018)
A listán szereplő darabok közül a Bill Hader és Alec Berg által jegyzett széria kínálja a legközvetlenebb és legsikeresebb választ a Dexter-életműre. A sztori egy kiégett bérgyilkosról szól, aki épp identitásválságon megy keresztül. Amikor rájön, hogy a lelke mélyén legszívesebben maga mögött hagyná a gyilkolást, Los Angelesben egy amatőr színjátszó csoportban talál rá az érzelmi menekülőútra – persze csak miután a csecsen maffia kedvéért elintézi az egyik csoporttársát. Míg a Dexter gyakran hajlította a világot a hős torz látásmódjához, a Barry pont az ellenkezőjét teszi: itt nincsenek „gonoszabb” bűnözők, akikkel racionalizálni lehetne az erőszakot, Barry legnagyobb ellensége szinte mindig saját maga.
Elérhető az HBO Max-on.
Bates Motel – Psycho a kezdetektől (2013)
A 7 leghátborzongatóbb sorozatgyilkos képernyőn és filmvásznon
Hannibal Lecter, Dexter Morgan és a többiek.
TovábbHasonlóan mélyre ás az emberi lélek sötét bugyraiban a Psycho univerzumában játszódó széria. Míg az antihősökre építő történetek gyakran csak eszközként használják a mentális betegséget, ez a sorozat a kényszeres erőszak csapdájába szorult élet tragédiájára és horrorjára fókuszál. A Freddie Highmore és Vera Farmiga jutalomjátékát hozó előzménytörténet nem akarja felforgatni a kánont, inkább azt vizsgálja meg, hogyan szüli meg az anyai „szeretet” azt a szörnyeteget, amely végül végez vele. A széria öt évadon át tartja fenn a feszült rettegést anélkül, hogy feláldozná a karakterek iránti szánalmat.
Elérhető a SkyShowtime-on és a Prime Videón.
Hannibal (2013)
Dexter Morgan talán az egyik leghíresebb és legkedveltebb fiktív sorozatgyilkos, de Hannibal Lecter egy teljesen más szintet képvisel. Bryan Fuller az NBC bűnügyi thrillerével bizonyította, hogy ez a népszerűség nem csak Anthony Hopkins érdeme: a Mads Mikkelsen által megformált Lecter (akárcsak Dexter) egy olyan gyilkos, aki gyilkos étvágya ellenére is kétségbeesetten vágyik az igaz kapcsolódásra. Fuller sokkal mélyebben kutatja Lecter pszichéjének ezt az oldalát, mint az 1991-es film, azáltal, hogy párba állítja őt Hugh Dancy Will Grahamjével, az FBI profilezőjével, aki szó szerint veszélyes mértékű empátiával rendelkezik mások iránt. A sorozat az ő kapcsolatukat követi nyomon – az orvos-beteg viszonytól a ragadozó-préda játszmáig – három látványos és felkavaró évadon keresztül.
10 ördögi gonosztevő a képernyőn, akinek valamiért mégis szurkoltunk
Ezek a rohadékok tényleg nem érdemlik meg a szimpátiánkat, de olyan érdekes, jól megírt karakterek, hogy mégis szurkoltunk nekik.
Tovább
Aranyom (2024)
A sorozatok világában sokáig csak a férfiaknak volt joguk a pszichopata viselkedésre, de az Aranyom az egyenjogúság nevében egy olyan fiatal nőről szól, akit a szexizmus és a zaklatások arra sarkallnak, hogy a világot áldozatokra és gonosztevőkre ossza fel. Az Ella Purnell főszereplésével készült sorozat nem kér bocsánatot a Dextert idéző szellemiségéért, hanem büszkén felvállalja azt: egy amorális bosszúfantáziát kínál a nézőnek, majd tükröt tart azoknak, akik élvezik ezt a fantáziát.
Elérhető a SkyShowtime-on és a Prime Videón.
Te (2018)
A vállaltan a Dexter nyomdokaiban járó széria Joe Goldberg karakterén keresztül dekonstruálja a sorozatgyilkos prototípusát. A történet két szinten mozog: egyrészt vizsgálja egy olyan férfi pszichológiáját, aki hősnek képzeli magát, miközben patológiás tetteinek következményeivel szembesül, másrészt aktívan kéri a nézőt, hogy gondolja újra a viszonyát az olyan antihősökhöz, mint Joe vagy éppen Dexter. Megfosztva a főhőst a „Bay Harbor-i mészáros” technikai precizitásától és szexuális kisugárzásától, a sorozat kíméletlenül rávilágít a valóságra. Ha a Dexter pszichológiailag már nem elégíti ki, ideje a Te felé fordulni.
Elérhető a Netflixen.
via: TVLine
