Annak idején, az első évad premierjekor a Shonda Rhimes (A Grace klinika, Doktor Addison, Botrány) nevével fémjelzett széria hatalmas port kavart, elsősorban azért, mert volt pofája színes bőrű (fekete és ázsiai) karaktereket helyezni a régenskori Anglia világának arisztokráciájába. Ennek köszönhetően a sápatag kis Lady Bridgerton Anglia félafrikai királynéjának figyelő tekintetétől övezve egy csodás fekete bőrű herceggel alkothatott egy párt – és a koncepció nem változott az új epizódokban sem, amelyekben az elsőszülött Bridgerton fiúnak, Anthonynak két indiai szépség közül kell választania.

Mindezen felháborodni azonban továbbra sem érdemes, mivel egyrészt aki a kosztümös filmeken számonkéri a történelmi hitelességet,

Másrészt az angolszász színházi világban már évek, sőt évtizedek óta megszokott, hogy a fehér szerepeket nem feltétlenül fehér bőrűeknek adják, mivel akkor egy életre kizárnák a klasszikusokból az ottani színészek nagyjából felét.

Ennyi absztrakcióra tehát mindenki képes lehet egy sorozat esetében is. A Bridgerton család alkotói ráadásul – élükön az eredeti regényeket jegyző Julia Quinn-nel – nem történelmi sorozatot gyártanak, hanem felvállaltan történelmi bulvárt, amelyben szinte kizárólag az arisztokrata hősök szerelmi életére fókuszálnak, amibe mindenféle bőrszínű ember beleférhet. De hogy ne érje szó a ház elejét, a szériában még egy rövid párbeszéddel meg is indokolják a színes bőrű karakterek jelenlétét: mivel III. György beleszeretett egy afrikai származású nőbe, az utóbb feleségéül választott Sarolta királynéba (akinek egyes elméletek szerint nemcsak a fikcióban, hanem valóban voltak afrikai felmenői), beengedte a nemesség körébe a fehéren kívül a többi rasszbelit is.

Lényeg a lényeg: nem érdemes túldimenzionálni a kérdést, ahogy nem érdemes többnek látni A Bridgerton családot sem annál, ami: Jane Austen világának habkönnyű, még több intrikával, még több szerelemmel és ami a legfontosabb, még több szexszel felturbózott, egy kis Gossip Girllel vegyített verziója, ami

bűnös élvezetnek tökéletes

(valószínűleg annak szánták az alkotók is), de nem kell attól félteni a gyerekeinket, hogy majd innen nyernek történelmi ismereteket.

Lássuk inkább, hogy mi mindenben javult kedvenc kosztümös szexszappanoperánk a második évadára. Először is: sokkal cselekményesebb lett. Miközben az első évadban az alkotók az elején kicsit belefeledkeztek a saját maguk teremtette világba, és sokáig nem történt semmi, s csak jó pár epizóddal később, kissé megkésve érkeztek a fordulatok, addig itt már nem totojáztak. Minden rész egyformán eseménydús, az elejétől a végéig tele vagyunk váratlan csavarokkal.

És maga az alapbonyodalom is határozottan izgalmasabb, mint az első évadban felvetett problematika.

Az első részekben annyi volt a konfliktus, hogy a báli szezon gyémántjának választott Daphne-nak le kellett győznie a herceg, Simon házassággal szemben táplált ellenérzéseit, addig itt sokkal összetettebb a kérdés. Adott Anthony, aki a családfő tragikus halála után a Bridgerton család, azaz anyja és hét testvére fenntartója, és az első évadban látott „paráználkodása”, majd csalódása után ezúttal elhatározza, hogy megházasodik. A soron következő báli szezonban akar magának feleséget találni, kapóra jön tehát neki az Indiából hazaérkező Sharma család, és szemet is vet a fiatalabb lányra, Edwinára.

Csakhogy amikor Edwina nővére, Kate véletlenül meghallja, hogy a vikomt nagyjából olyan szempontok alapján akar nőt választani magának, mintha lóvásáron lenne, elhatározza, hogy megakadályozza a frigyet. További bonyodalmat jelent, hogy Anthony és Kate között a látszólagos ellenszenv dacára már a kezdetektől forr a levegő. Ezúttal tehát – ahogy az ennyiből is látszik – nemcsak kalandosabb utakon jutunk el a végső beteljesülésig, de morálisan is sokkal izgalmasabb az alapprobléma, hiszen nem lehet mindkét nővér boldog: egyikük szükségszerűen elárulja a másikat, vagy máshogy okoz fájdalmat neki.

Ezenkívül – habár Simon Basset részéről az első évadban is jelen volt egy múltbeli trauma – most lélektanilag is sokkal erősebben vannak megalapozva a szívek rezdülései. Az, ahogyan Anthony szinte szétszakad kötelességtudata és vágyai között, mesterien ki van bontva, apja halálának múltbeli árnyéka és összecsengése a jelenkori eseményekkel pedig megkapó és szívszorító egyszerre. Kate alakja és Anthonyéhoz hasonló attitűdje is pompásan kidolgozott, és az alkotók szappanoperához képest szokatlanul komolyan veszik ezt a pszichológiai vonulatot.

A szívzűrök mellett

a széria másik tartópillérét Lady Whistledown alakja jelenti:

ez a Julie Andrews által szinkronizált arctalan szerző úri pletykalapot indít, és epizódról epizódra szállítja a friss és botrányos értesüléseket – azaz jó párszor alaposan megkavarja a sz*rt. Azt hihetnénk, hogy azzal, hogy az első évad fináléjában a széria leleplezte az író személyazonosságát, elmúlt a varázs, hiszen megszűnt a titok és a rejtély, ám szerencsére nem így van.

Amiatt, hogy most már pontosan tudjuk, hogy a mellőzött kis Penelope Featherington az éles szemű és ravasz Lady Whistledown, tétje lett ennek a cselekményszálnak is – nemcsak morálisan, hanem a nézői azonosulás szempontjából is. Hiszen Penelope nemcsak az egyik legjobban eltalált karakter, de szoros kapcsolatban áll a mindenkori főhősökkel is, így sokkal többször kerül olyan helyzetbe, hogy saját barátairól kell „jelentenie”. Az pedig, hogy legjobb barátnője, Eloise Bridgerton ki akarja nyomozni a kilétét, hihetetlen feszültséget ad minden epizódnak.

Annak idején kisebbfajta szenzációt keltett, hogy az első évad sztárja, a Simon Bassetet alakító Regé-Jean Page nem tér vissza a folytatásra – pedig az eredeti regények logikája szerint amúgy is maximum mellékszerepe lehetett volna, szóval furcsa volt a meglepettség (ahogy a Daphne szerepében visszatérő Phoebe Dynevor is percekre tűnik csak fel). Julia Quinn regényfolyamában ugyanis

sorra veszi a nyolcgyerekes Bridgerton család A-tól H-ig az ábécé szerint elnevezett sarjait,

és mindegyiküknek szentel egy kötetet Anthonytól kezdve Benedicten, Colinon, Daphne-n, Eloise-on, Francescán és Gregoryn át Hyacinth-ig. A könyvek alapján a harmadik évadban A herceg és ént, illetve A vikomt, aki engem szeretettet követően a másodszülött, és az eddig látottakból kiindulva kifejezetten rokonszenves Benedict Bridgerton szerelmes kalandjait ismerhetjük majd meg (a Tisztességes ajánlat című kötet alapján) – szóval van mit várni!