Alfonso Cuarón fia és a veterán álomgyári munkás, Chris Columbus bűbájos ifjúsági fantasyt forgattak a rettegett mexikói vérszívó szörnyről, a chupacabráról.
Ha valaki történetesen a világ legismertebb mexikói filmrendezőjének, Alfonso Cuarónnak a fia, és a latin-amerikai kultúrkör legnépszerűbb mitikus szörnyéről fogat filmet a világ vezető streamingszolgáltatójának (ráadásul Steven Spielberg stílusában, aki, mondanom sem kell, a világ legismertebb rendezője), előre borítékolható, hogy a végeredmény egy olyan produkció lesz, amire az egész világ kíváncsi, és ezen fog pörögni az internet. Így történt Jonás Cuarón esetében is, aki Chupa címmel készített izgalmas családi kalandfilmet a Netflixnek
a chupacabráról, vagyis a híres-neves, kecskevért ivó rémről, ami annak idején egy teljes generációnak okozott álmatlan éjszakákat, amikor az X-aktákban gonoszkodott.
Így aztán nincs is mit csodálkozni azon, hogy a Chupa az április 7-i premierje után szinte azonnal a Netflix TOP10-be katapultálta magát.
A rendező (család)neve mellett a produceré is ismerős lehet a filmek szerelmesei számára. Hiszen a Chupa „másik apukája”, a fő producer nem kisebb sztárja a szakmának, mint Chris Columbus, a veterán álomgyári munkás, akit aligha kell bemutatni a PORT.hu olvasóinak, hiszen ő volt a Szörnyecskék és a Kincsvadászok forgatókönyvírója, no és persze a Reszkessetek, betörők! 1-2 meg az első két Harry Potter-film rendezője! Columbust mindig is előszeretettel emlegették úgy (Robert Zemeckisszel együtt természetesen), mint „Spielberg legjobb tanítványa”. Erre alaposan rá is szolgált, hiszen elég csak megnézni a filmográfiáját: minden egyes produkciójában, legyen szó írói, rendezői vagy produceri feladatokról, tetten érhető az a jellegzetes, „az örök gyerek leül játszani a kert végében, ahol szörnyek és űrhajók vannak”-stílusa.
A Chupa pont ennek a nagyon szerethető, és ma már sajnos kihalófélben lévő filmes iskolának a terméke. Történetvezetésben, díszletben, kellékekben, látványvilágban, kameramozgásban és zenében is abszolút hozza a '90-es évek kasszarobbantó blockbustereinek hangulatát,
sőt, még a korszak egyik emblematikus arcát, Christian Slatert, a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Tiszta románc és a Rés a pajzson sztárját is sikerült leigazolni főgonosznak!
A Chupa sztorija lényegében nem más, mint egy Mexikóba áthelyezett E.T. – A földönkívüli. A főszereplő egy félárva kisfiú, Alex (Evan Whitten), aki imádja a tini nindzsa teknőcöket és a GameBoy-játékokat (újabb szívmelengető kikacsintás a '90-es évekre). A suliban csak egy kigúnyolt kis geek tini, ám amikor a tavaszi szünetben elutazik az Egyesült Államokból Mexikóba, az Isten háta mögött élő rokonaihoz, és ott összecimborál a Jurassic Park-rajongó unokatestvéreivel, máris egy olyan közösségbe kerül, ahol nemhogy nem közösítik ki, de mindenki szereti.
Ebbe az idilli világba üt be aztán a ménkű akkor, amikor a gyerekek a pajtában rátalálnak a rettegett chupacabrára, helyesebben a gonosz vérszívó szörnyeteg cuki kis porontyára,
akit az alkotók úgy képzeltek el, mint egy kedves kis szárnyas koala.
A Christian Slater vezette, elvetemült kutatócsapat persze nem babusgatni és tutujgatni akarja a chupacabrát, hanem elfogni, és mindenféle kísérleteknek alávetni, hogy az eredményeket az orvostudományban hasznosíthassák – ám ez alighanem a kis lény életét követelné... De persze ahogy ez az efféle ifjúsági kalandfilmekben szokás, a gyerekek a „csúf szörnyeteg” pártjára állnak, és nemcsak életre szóló barátságot kötnek vele, de tűzön-vízen át megvédik őt a gonosz felnőttektől.
A Chupa tehát a semmi újat nem mutat a zsáner korábbi nagy klasszikusaihoz képest, de szívet melengetően mondja fel a leckét a család fontosságáról, és a tőlünk különböző élőlények (legyenek azok bármely ország, bolygó vagy dimenzió lakói) iránti elfogadásról és szeretetről.
Ha valamire, hát az ilyen filmekre bizony mindennél nagyobb szükség lenne a mai, háborúk és viszályok tépázta, értékeit vesztett világban...
Ítélet: 7/10
Kiknek ajánljuk? Leginkább azoknak, akik mindig is imádták a „Spielberg-istálló” családbarát kalandfilmjeit, és manapság sokszor sóhajtoznak amiatt, hogy régen minden jobb volt, de főleg a '90-es évek blockbusterei.
