Van valahol a minőségi szórakoztatás és a gagyi háttértévézés közt egy vékonyka sáv, ahol kifejezetten élvezhető filmeket és sorozatokat találunk. Ezek hosszútávon nem maradandó élmények, valószínűleg nem fogjuk őket pár hónappal később még csak emlegetni sem, de amíg a játékidejük tart, képesek lekötni. Harlan Coben regényei kiválóan alkalmasak erre, és a Netflix nem először adaptálja őket: a teljesség igénye nélkül a streamszolgáltató kínálatban megtalálható többek közt Az idegen, a Maradj mellettem, A kisváros titkai és Az erdő című regények adaptációja. Most pedig a Nem versz át került sorra, ami 2024. január 1-én debütált a platformon, és nagyon hamar az első helyre került a nézettségi listán.

A nyolcrészes sorozat azzal indul, hogy a volt a katonai helikopterpilóta, Maya Stern (Michelle Keegan) férjét meggyilkolják az utcán: két motoros agyonlövi a férfit. Az igazi döbbenet azonban csak ezután jön, ugyanis Maya

megpillantja a halott férjét a webkamera képén,

ráadásul abban az ingben van, amit tőle kapott, és ami hiányzik a szekrényből. A következtetés: Joe Burkett (Richard Armitage) még valószínűleg életben van, és innentől nincs megállás, a világ összes rejtélyére meg kell találni a választ, ugyanis minden összefügg mindennel. Maya húgának közelmúltbeli halála, Joe testvérének hajós balesete mind-mind egy korábbi, kollégiumi csínytevés felé mutatnak, miközben az is ott van folyamatosan a homloktérben, hogy miért kellett Mayának leszerelni a katonaságtól. Kicsit terheltnek és sokrétűnek tűnek ez a sztori, de szerencsére a dramaturgia jó ütemben adagolja az infókat.

A Harlan Coben-történetek trükkje, hogy sosem hagyják lankadni a figyelmet, mindig újabb és újabb csavarral tartják fent az érdeklődést, ami lehet egy új információ vagy akár egy új szereplő is – nem véletlenül nevezik őt a „fordulatok mesterének”. Ezekben a sztorikban igazából

minden a rejtélynek van alárendelve,

minden azt szolgálja. Ne keressünk árnyalt karaktereket vagy nagy tragédiákat, mint a skandináv krimikben, ez nem olyan műfaj. Minden, ami itt történik ebben a nyolc részben, annak egyetlen dramaturgiai funkciója van: hogy krimivé kerekedjen. A kiváló filmesztéta, Király Jenő mondta, hogy

„a krimiben az öreg milliomos csak arra való, hogy megöljék”.

Itt sincs ez másként: az összes szereplő minden cselekedete csak egy újabb darabka abban a nagy kirakósban, amiből végül a megoldás születik.

Egyetlen kivétel azért akad, hiszen a Nem versz át alkotói is tudják, hogy egy jó krimihez elengedhetetlen a markáns nyomozó. Adeel Akhtar alakítja Sami Kierce-t, aki kezdetben Joe halálának ügyében nyomoz – ha ismerős a színész, az nem véletlen, hiszen egy másik, híres nyomozót is eljátszott már a Netflixen: ő Lestrade az Enola Holmes-filmekben. Sami és Maya párhuzamosan nyomoznak, de érdekes módon, igazi karaktert csak az előbbi kapott. Sőt,

Sami az egyetlen, akinek valamiféle karaktere van:

az alkoholista nyomozó, aki már jó ideje nem nézett a pohár fenekére, épp házasodni készül állapotos menyasszonyával, ám valami nem stimmel, mivel egyre gyakrabban törnek rá rohamok, és ájul el. Nem mellesleg egy remek nyomozó, ez többször is kiderül. Sami ráadásul egy új, fiatal társat is kap, szóval ezen a fronton tényleg kitettek magukért az alkotók.

Így viszont még feltűnőbb, hogy Maya szinte semmifajta személyiséget nem kapott, és ezen a helyzeten Keegan közepes színészi játéka csak tovább ront. Olyan, mintha a felső tízezer egy unatkozó háziasszonyának castingolták volna, de a sztori szerint ő egy katona, ám ebből, azon kívül, hogy van némi tapasztalata a küzdősportokban és jól lő célba, semmi nem látszik, egész egyszerűen

hiteltelenné válik a figura.

Ahogy az is furcsa, hogy bár nemrég vesztette el a férjét, pár hónappal korábban meg testvérét, elég jól viseli a dolgot, és úgy nyomoz a haláluk ügyében, mintha nem is az ő hozzátartozói lennének.

Azt is kénytelen vagyok kiemelni, hogy bár az utóbbi időben lényegesen javult a Netflixre készült szinkronok minősége,

a Nem versz át fordítójának nem igazán sikerült elkapni a sorozat hangulatát.

Olyan szavakat ad a (felnőtt) szereplők szájába, mint: perkál, szaglászik, moci, teló – utóbbit ráadásul nagyon sokszor elmondják, akár a legfeszültebb helyzetekben is, ami eléggé szét tudja kapni a hangulatot (értem én, hogy szótagszámban a „telefon” túl hosszú lett volna, de ott van az a szó is, hogy „mobil”).

De ne legyünk telhetetlenek: a Nem versz át alapvetően egy

tökéletes tévékrimi, amit két-három, de a merészebbeknek akár egy nap alatt le lehet darálni,

miközben kiváló szórakozást nyújt, hiszen nem is vállal ennél többet.

még több Harlan Coben

Bitang jó A hobbit törpjeivel készült, mindent letaroló Netflix-krimisorozat

Richard Armitage és James Nesbitt tolmácsolásában nyolc epizódon keresztül bontakozik ki egy minden elemében ismerős, mégis fullasztóan izgalmas és szövevényes bűnügy. Maradj mellettem: spoilermentes kritika.

Tovább