A Majdnem terhes nem egy kifinomult érzékenyítő film, de pont ezzel a fajta, kissé alpári humorral lehet igazán mélyen belenyúlni a kényes témákba.
Aki óvatoskodik, az általában nem érti a kényes témát, amiről beszél – a veretes véleményen és humoron is simán átsüt, hogy ismeri és tiszteli-e az előadó azt, amiről beszél. A terhesség még most, a huszonegyedik század negyedénél járva is tabunak számít, legalábbis senki sem beszél róla olyan őszintén, mint kellene. Hol a „gyermekáldás szépségei”, hol pedig a „várandóssággal járó kellemetlenségek” vannak túlhangsúlyozva, arról nem is beszélve, hogy a terhesség az egyik legnagyobb biznisz. Amy Schumer legújabb vígjátéka, a Netflixre készült Majdnem terhes viszont olyan oldalát mutatja be a várandósságnak, amivel nem sokat foglalkozunk, és ez az irigység.
Lánykérés helyett édeshármas
A Majdnem terhes főszereplője Lainy Newton (Amy Schumer), a negyvenes éveiben járó nő, aki már szeretne megállapodni és családot alapítani. Reménykedik is benne, hogy négy év után a pasija megkéri a kezét, de a nagy bejelentés csak egy felkérés édeshármasra – ez kicsit olyan, mint egy Móricka-vicc, nem épp a film legjobban sikerült gegje, pedig elég sokszor visszatér. Lainy összeomlik, ráadásul még az is kiderül, hogy legjobb barátnője terhes. Ennek általában örül az ember, de gyarlók vagyunk, és ha nekünk nem jön össze az élet, akkor más örömét se tudjuk értékelni. Ez a film egyik legőszintébb – de persze jócskán eltúlzott, épp ezért komikus – pillanata, ahogy Lainyből kiszakad a keserűség:
„Ne! Vetesd el! [...] Azt hittem én leszek előbb terhes, te pedig kifutsz az időből, és aztán örökbe fogadnál, de nem jön össze, és egy nyomi kis háziállattal végzed, mondjuk egy görénnyel vagy egy egérrel.”
Schumer humorának egyik jellemzője, hogy olyan dolgokat mond ki, amiket soha senki, de elég sokan gondolnak. Ha nem is szó szerint így, de azért hasonló biztos előfordult már a fejekben.
Apropó, terhesség: ha most nem szánok erre egy bekezdést, nem tudom, mikor lesz rá alkalmam legközelebb. Arról a kliséről van szó, ahogy az amerikai filmek ábrázolják a várandósság felfedését: ha egy terhességi teszt pozitív lesz, már festik is ki a babaszobát és szerelik össze a kiságyat. Semmi orvosi vizsgálat vagy kivárás – a sarki éjjel-nappaliban vett teszt valószínűleg még az ultrahangnál is megbízhatóbb. Ez alól sajnos a Majdnem terhes sem kivétel, a jó pár remekül megírt mellékszereplő közt sajnos nem fért el egy nőgyógyász is.
Nem film, stand-up
Szóval Lainy totál ki van borulva, ráadásul nem csak többen is terhesek körülötte, de még azt is érezteti vele a világ, hogy aki babát vár, azzal mindenki sokkal előzékenyebb. Ám amikor a lány egy ruhaboltban felvesz egy műpocakot, minden megváltozik – először csak poénnak indul a dolog, de amikor azt látja, hogy a világ a lábai előtt hever, mert várandós, úgy dönt, a műpocak marad, és kiélvezi a kismamaság minden előnyét.
A Majdnem terhes egyik csúcspontja az a montázs, amikor már abszurdig menően előzékeny vele mindenki, aki konstatálja a pocakját: a ruhaboltos meg akarja masszírozni, a zöldséges ingyen almát dob neki, a suhancok szétrebbennek az utcán, és persze mindenki átadja neki a helyet a metrón.
Ez egy vérbeli, kritikus geg, egy jó szemű humoristától.
Ám, az, hogy Schumer elsősorban stand-up komikus, sajnos a hátrányára is válik a forgatókönyvnek: a lazán összefércelt szkeccsek pont olyanok, mint amikor valaki a színpadon meséli ezeket a sztorikat – csak épp ott pont ez a töredezettség lényeg, ez a csapongó történetmesélés, ami egy filmnek viszont nem tesz jót. Ennek következménye, hogy olykor megtörik a film ritmusa, és amikor leül, akkor bizony nagyon leül. Egész egyszerűen vannak olyan jelenetek, amik nem is kellenének (pl. Lainy ágyazása, amikor lepattan a kanapéról annak összecsukása közben), vagy csak simán túl lettek húzva (a bujkálás a játékboltban már ott kezd kínossá válni, hogy Lainy egy halom plüssállat közé rejtőzik).
A kifejezetten infantilis humor vegyül itt a merész és maró társadalomkritikával. Ez a kettő márpedig nem szíveli egymást.
Ez is érdekelhet
A komikum őszintesége
Lainy új barátokra és még egy új pasira is szert tesz a „pocakja” segítségével, ám az igazi kérdés az, hogy vajon teherbe kell-e esni, hogy kedvesek legyenek az emberrel. Talán ez az, amit nem érint elég mélyen a film, mi több, a műpocakot és a hazugságot csak katalizátornak használja, hogy a terhességről, a nőkről és a világról beszéljen.
Schumer filmje a komédia kegyetlen őszinteségével mutat rá a nőkkel kapcsolatos előítéletekre, a társadalmi elvárásokra és az emberek képmutatására.
Illetve arra, hogy számtalan önző és irigy gondolatunk támad, ami természetes, de nem tesz jót a kapcsolatainknak, ha ki is mondjuk azokat.
