Nagy túlzásnak hangozhat, de tényleg ez a helyzet a Netflix reality-jével, ami olyan képi igényességgel és filmes forgatókönyveket megszégyenítő alapossággal készült, hogy konkrétan lehetetlen nem nézni.
A semmiből bukkant fel a Netflix főoldalán a The Mole, azaz A tégla című reality. Előzetesét sem láttam, a történetét sem tudtam, így elolvastam a rövid ismertetőjét. 12 ember különböző kihívásokon vesz részt, izgalmas feladatokat old meg, miközben ki kell deríteniük, hogy ki közülük az, aki szabotálja a küldetéseket, vagyis azt, hogy minél több pénzt szerezzenek. Ettől sem ment fel a pulzusom, de mégis elindítottam az első epizódot. Nem is tehettem volna jobbat a minőségi és rendkívül csavaros kaland- túlélő realityért sóvárgó lelkemnek.
A The Mole első képkockáin látszik, hogy embertelen pénzt költöttek a forgatásra. A helyszínek elképesztőek, merthogy itt nem az van, hogy van egy központi hely, ahol minden este összejönnek a versenyzők, aztán történik valami. Itt minden epizód egy tök új helyszín. És ezek nem éppen balatoni sorházak 30 négyzetméteres nappalijai ám, hanem egy igazi James Bond gonosz főhadiszállásához méltó luxusvillák. Attól, hogy minden epizódban a szereplők utaznak valahova, kicsit kitágul a világ a néző számára is. Nincs az a pár helyre benyomorított enyhe nyomasztó érzés, hogy megint ugyanazokat a fákat, tengerpartot, bokrot látjuk újra és újra. A szereplők is több garnitúra ruhával érkeztek, változtatják a frizurájukat, ami ugyan apróságnak tűnik, de ez is olyan kis plusz, ami tényleg felfrissíti a nézői élményt.
Tehát a külalak, a megjelenés az csillagos ötös. De milyen a tartalom? Olyan, hogy arra még ezen sorok írása közben is keresem a megfelelő jelzőt. A koncepció elsőre nem fogott meg, mert ez egy Among Us, csak élőben. Aztán, ahogy halad előre a történet, ahogy megismerjük a játékosokat, ahogy a kamerába elárulják a taktikájukat, akkor derül ki igazán, hogy ez nem egy egyszerű Kapd el a gyilkost! játék. A kiesés az alapján történik, hogy a nap végén ki tud kevesebb jó választ adni arra a kvízre, aminek minden egyes kérdése a tégla személyére vonatkozik. És itt nyer értelmet az, hogy amúgy miért akar a szereplők 90 százaléka gyanút magára terelve viselkedni. Ha elhiteti mindenkivel, hogy ő a tégla, miközben nem az, akkor a többiek tesztje rossz lesz, ő pedig tovább marad játékban. Tehát egyszerre nem is egy, hanem több szabotőr dolgozik azon, hogy megfúrja a közös kasszát.
De ez így még mindig csak egy feladatokkal felhabosított Survivor lenne. Vagy valami olyasmi. Csak a játékok elképesztően jól vannak kitalálva. Az első részek valamelyikében volt a legjobb. Megvan A sötét lovag című film, ugye? Annak a végén van az, hogy Joker döntés elé állítja a két hajó fedélzetét. A civilekkel, valamint a fegyencekkel teli hajón ugyanaz a dilemma: ha megnyomják a gombot, akkor a másik hajó felrobban, ők túlélik. Ezt az óriási feszültséget keltő dilemmát sikerült átültetni a The Mole-ba is. A csapatot két részre osztották, majd elküldték őket egy szabadulószobába. Egy feladatuk volt: nem csinálni semmit. Ha ezt tudják tartani 45 percig, akkor kapnak plusz 10.000 dollárt. Viszont, ha az egyik csapatnak sikerül a szobában lévő számítógépbe belépnie (ehhez meg kell fejteni, hogy mi a jelszó), majd megnyomja a piros gombot, akkor az a csapat felmentést kap az esti kvíz alól. A két csapatnál véletlenszerűen megcsörrent egy telefon, amin keresztül beszélhettek egymással, amikor az egyik csapat számára kiderült, hogy a másik már ezerrel a jelszón agyal, hogy megnyomhassa a gombot, ők is elkezdenek kódtörőt játszani, hogy ők legyenek a gyorsabbak.
És itt jön be a műsor sokadik legjobb része: a vágás. Például ez a fent leírt rész is úgy ér véget, hogy látjuk, halljuk, hogy a piros gomb le lett nyomva, de nem tudjuk, hogy ki volt a gyorsabb. Minden rész ilyen cliffhangerrel ér véget, ami egész egyszerűen égető kínzó érzést vált ki, ha nem kukucskál bele az ember csak egy picikét a következő rész elejébe. Aztán már ott is marad. És megint jön a cliffhanger.
