Számos más régi klasszikussal egyetemben a Monty Python társulat 1979-ben bemutatott mai napig népszerű,  vígjátéka, a Brian élete is felkerült a Netflix kínálatába. Ez és a közelgő karácsony kiváló alkalom arra, hogy összeszedjünk egy csokornyi érdekességet a szőrmentén Jézus Krisztus megszületésével és későbbi életével is foglalkozó kultfilmről.

I. Eredetileg sokkal inkább Jézus életéről szólt volna a Brian élete. A film jól ismert helyzetkomikuma az, hogy Brian (Graham Chapman) a véletlenek összjátéka folytán pont ugyanott és ugyanakkor született (majd halt meg végül), ahol Jézus Krisztus. A Terry Jones rendezésében elkészített film első verziója azonban még úgy nézett ki, hogy Brian a 13. apostol, aki folyamatosan lemarad Jézus életének minden fontos pillanatáról, egyebek között az utolsó vacsoráról is. Ehelyett a végső változatban Krisztus mindössze két alkalommal jelenik meg a filmben: először a jászolnál (amikor a napkeleti bölcsek először tévedésből nem előtte hódolnak, hanem Brian előtt), majd pedig a hegyi beszéd elmondásakor.

II. A fontosabb szerepeket a Monty Python-tagok saját maguknak adták – de a kevésbé fontosakat is. Terry Jones volt Brian anyja, Eric Idle alakította Stant (aki azt kérte, hívják ezentúl Lorettának) és a keresztre feszített, énekelgető latort, Michael Palin a raccsoló Poncius Pilátus szerepében lett kultikus karakter, John Cleese eljátszotta a római centuriót és a saját nyelvtani csapdájába esett, halálra kövezett rabbit is (akinek a monológját beválogattuk annak idején a filmtörténelem 7 legemlékezetesebb halál előtti utolsó mondata közé), Terry Gilliam pedig nem kevesebb, mint hét(!!!) különböző karakter bőrébe bújt bele. Az öt komikus egyébként összesen 40 különböző szerepet játszott el a Brian életében.

III. George Harrison nélkül sosem készült volna el a film. Ahogy azt nemrégiben a George Harrison-cikkünkben is megírtuk itt a PORT.hu hasábjain, a The Beatles legendás gitárosa, a Monty Python társulat jó barátja és elkötelezett rajongója a saját pénzéből invesztált egy komolyabb összeget (egészen pontosan 4 millió dollárt) a forgatási előkészületekbe, miután az EMI Films kihátrált a produkcióból a vallásos téma érzékenysége miatt. Harrison ehhez létrehozott egy saját filmstúdiót Handmade Films néven, de nem csak producerként járult hozzá a kultfilm létrejöttéhez, hanem egy cameo szerep erejéig is feltűnt benne: ő az alábbi jelenetben a piros burnuszt viselő alak a jobb oldalon.

IV. Számos országban tiltólistán volt a film. A Brian élete ugyanis egyesek szerint nem más, mint a szervezett egyházak nyílt provokációja, így nem egy országban istenkáromló és szentségtörő alkotásnak bélyegezték meg a maga korában, amit a „cenzúrának be kellene tiltania”. A filmet Nagy-Britanniában néhány város vezetősége indexre tétette – ezt azonban könnyű volt kijátszani, mivel a nézők egyszerűen átutaztak egy másik város mozijába, és ott vettek rá jegyet. Írországban nyolc, Norvégiában egy évig nem engedélyezték a vetítését – Svédországban viszont pont ezen utóbbi döntés miatt így reklámozták a Brian életét:

„olyan vicces film, hogy Norvégiában betiltották!”.

Olaszországban egészen 1990-ig nem mutatták be.

V. A baloldali mozgalmak kigúnyolása miatt is támadták a Brian életét. A film a készítők eredeti szándéka szerint az emberi butaságnak, a korlátoltságnak és befolyásolhatóságnak mutatott görbe tükröt. Az 1970-es évek újbaloldali politikai mozgalmai azonban magukra vették és sérelmezték azt a poént, hogy a filmben több balfácánnak beállított júdeai szervezet is harcol a római uralom ellen, ám valódi küzdelem helyett inkább csak titkos gyűléseket tartanak, ahol határozatokat hoznak, jegyzőkönyvet írnak és egymással pörölnek, így a végén a főhőst sem tudják megmenteni, pedig lehetőségük lett volna rá (ez ugye a Júdeai Nemzeti Front híres jelenete, amikor Most megmutattuk nekik! felkiáltással kollektív öngyilkosságot hajtanak végre, mikor Briant is levehetnék akár a keresztről).

VI. A beszédhibás emberek kigúnyolása miatt is ekézték anno a filmet. Michael Palint kifejezetten amiatt támadták a Brian élete bemutatója után, hogy egy beszédhibás főszereplőt alakít, gúnyt űzve ezzel a raccsolásból. A színész emiatt hosszas magyarázkodásra is kényszerült. Kijelentette, hogy Poncius Pilátus beszédhibáját csupán egy humoros jelenetnek szánta a sok közül, és bevallotta, hogy az édesapja maga is selypített, így már csak ezért sem lehet kijelenteni, hogy bántó jelleggel szerepelt beszédhibás karakter a filmben.

VII. Míg a Gyalog-galopp már '76-ban szinkronos verziót kapott, a Brian élete nehezen találta meg az útját Magyarországra. Bár a rendszerváltás környékén már idehaza is játszotta a filmet néhány mozi (lásd alább, az 1990-es Filmvilág-cikkből vett idézeteket), átütő sikert csak azután aratott, hogy a Flamex/Interstar forgalmazásában 1995-ben megjelent VHS-kazettán. Az ehhez készített kultikus szinkront valamikor 1993 és 1995 között rögzítették (ennél pontosabb adatot még a témában igen precíz ISzDb adatbázis sem tud), amely számos szólásmondássá nemesedett, a köznyelvbe mára szervesen beépült idézettel gazdagította a magyar kultúrát a Mit adtak nekünk a rómaiak?-tól kezdve a Dobjátok a padlóla le!-ig.

VIII. Ahogy a Gyalog galoppból színdarab lett Spamalot néven, a Brian életének is készült musical verziója. Ezt 2007-ben mutatták be Not the Messiah – He's a Very Naughty Boy címmel. A műfaját tekintve komikus oratóriumnak számító darab szerzői Eric Idle és John Du Prez voltak. Magyarországon Nem a Messiás, csak egy nagyon haszontalan fiú címmel mutatták be 2015 május 31-én. A budapesti Papp László Sportarénában megtartott ünnepélyes premier meglepetésvendége maga a szerző, Eric Idle volt, aki elénekelte az Always Look on the Bright Side of Life című, jól ismert dalt is.

IX. A Brian élete színpadi verzióját nem mutathatták be anno New Yorkban. Erről Eric Idle maga mesélt a 2015-ös Index-interjújában:

A Brian életéből készült musicalemet sem tudtam soha bemutatni New Yorkban, mert a nézők megöltek volna miatta. Tényleg! Lelőttek volna a maguknál hordott fegyverekkel! Vagy ha nem is, de megvették volna a jegyet, csak azért, hogy utána állva tiltakozzanak a nézőtéren! Mert a Brian élete sérti a vallásos hitüket. Ez a vígoratórium náluk olyan, mint valami pestis: nem kell senkinek, nem adna érte pénzt senki. Az amerikaiak valahogy nem értik a Brian életében lévő iróniát.

X. A Filmvilág évtizedek óta csakis szuperlatívuszokban beszél a Brian életéről. Takács Ferenc például ezt írta a filmről 1990-ben a patinás szakfolyóiratba:

(...) a Monty Python-mozik gondosan reprodukálják ezeknek a történeteknek a vizuális sztereotípiáit, mindazt, amit a néző – ilyen vagy olyan formában – már számtalanszor látott ezen tartós kulturális cikkek fogyasztójaként, (...) így „hozza” a Brian élete az utóbbi évtizedek Krisztus-filmjeinek sívó homokját, biblikus rongyait, gubancos szakállait, piszkát, vérét és verítékét, mégpedig bámulatos pontossággal. Tetejébe még némi profetikus előrelátással is: Scorsese vagy Zeffirelli újabb keletű Jézus-produkcióit elnézve azt kell mondanunk, hogy sokat nem sikerült frissíteni a Krisztus- történet ábrázolásának áporodott vizuális kliséin azóta, hogy Monty Python-ék 1979-ben elkészítették a Brian éléét.

Géczi Zoltán pedig efféle dicshimnuszokat zengett róla 2017-ben:

(...) kompozit anyag, tisztes forgatókönyvvel rendelkező, dramatizált vígjáték, amelyet nem éppen alaptalanul szokás a Pythonok legjobban sikerült filmjeként emlegetni. A rendezői széket egyéb jelentkezők híján Terry Jones foglalta el („Az összes munkát én végeztem, és cserébe azt kaptam, hogy folyton csak rinyáltak.”), aki képes volt kézben tartani a projektet, így – szemben a debütáló tétellel – a júdeai Brian sosemvolt csodatevéseit és mártíromságát megéneklő, mai szemmel nézve felfoghatatlanul provokatív mozi már korántsem tűnik szkeccsfilmnek.

A PORT.hu zenés műsorának vendégét legtöbben onnan ismerhetik, hogy szinte állandóan síkideg, csak ő nem alakul át tomboló zöld szörnyeteggé, mint Bruce Banner. Turai Barna sokat köszönhet ennek az oldalának, emiatt kaphatnak nagyobb teret komolyabb projektjei is.