Belmondo egyik leghíresebb filmje egy brit ügynökről szóló regény adaptációja volt. Akkora sikere volt világszerte, hogy a németeknél A magányos zsarut is A Profi 2 címmel mutatták be.
1. Az 1981-es A Profi volt a franciák frappáns válasza a James Bond-filmjekre. No és persze Robert Ludlum 1980-as bestseller Jason Bourne-regényére, A Bourne-rejtélyre, hiszen máskülönben miért lett volna a filmbéli francia titkosügynök, Joss Beaumont monogramja is J.B.? Ráadásul a film sztorija is kísértetiesen hasonlít a korszak népszerű kémhistóriáira: a francia titkosszolgálat legjobb ügynöke, Joss Beaumont (Jean-Paul Belmondo) azzal a feladattal utazik Afrikába, hogy ölje meg Malagavay diktátorát, Yala ezredest. Csakhogy a politikai helyzet időközben megváltozik, és a francia kormány érdekei már azt kívánják, hogy engedjék el az ügynökük kezét. Beaumont így fogolytáborba kerül, ahol iszonyú megpróbáltatások várnak rá, és csak két évvel később tud megszökni. Visszatér Párizsba, hogy a küldetését befejezze, és megölje Yala ezredest, amikor a diktátor egy diplomáciai út során a francia fővárosba érkezik. Bár a fegyveres erők minden eszközzel próbálják megakadályozni a merényletet, Beaumont állandóan kicsúszik a kezükből, mert egy lépéssel mindig előttük jár.
2. Meglepetés: ez a film is egy könyvadaptáció! Talán nem meglepő, hogy mint számos másik '80-as évekbeli kasszasiker (a Rambótól kezdve a Die Hardon át a Richard Chamberlain-féle A Bourne-rejtélyig), A profi is egy könyvadaptáció. A történet alapja a brit bestseller író, Patrick Alexander 1976-os regénye, a Death of a Thin-Skinned Animal volt. Ebben a brit hírszerzés egy Richard Abbott nevű ügynöknek ad parancsot arra, hogy végezzen egy erősen Idi Aminra hajazó, Njala nevű diktátorral, ám amikor az afrikai ország az uránkészletei miatt fontossá válik Nagy-Britannia számára, Abbott küldetését lefújják. Az ügynök (akárcsak A Profiban Belmondo) fogságba kerül, ám később megszökik, és elhatározza, hogy az eredeti parancs értelmében megöli a diktátort, amikor Njala a diplomáciai küldöttségével Londonba utazik egy tárgyalásra. Abbott nyomába ered a fél angol rendőrség, köztük az ügynök egykori kollégái is...
3. Ennio Morricone kultikus filmzenéje örökre az agyunkba égett. A mai napig előfordul, hogy a zsúfolt buszon, villamoson vagy vonaton egyszer csak felharsan mobiltelefonos csengőhangként a tavaly, 91 évesen elhunyt komponista jól ismert dallama, A Profi főcímzenéje, a Chi Mai. A fülbemászó muzsika érdekessége, hogy a Mester eredetileg nem is ehhez a filmhez komponálta, hanem az 1971-es Maddalena című, Jerzy Kawalerowicz rendezésében leforgatott olasz filmdrámához, de mégis mindenki A profihoz köti.
4. A Profi már a bemutatója évében hatalmas kasszasiker lett Franciaországban. Az 1981. október 21-i mozipremier után összesen 5,2 millió jegyet adtak el rá, ezzel Georges Lautner akciókrimije lett a negyedik legtöbb bevételt generáló 1981-es film a franciáknál. Csak Gérard Depardieu és Pierre Richard Balfácánja, Az elveszett frigyláda fosztogatói, valamint A róka és a kutya című Disney-mese tudták megelőzni.
5. Belmondo dublőr nélkül, saját maga csinálta meg a kaszkadőrjeleneteit. Ideértve azt a híres autós üldözési jelenetet is, amit az Eiffel-toronytól nem messze, a Szajna partján és a Trocadéro téren vettek fel.
6. Eredetileg más befejezése lett volna a filmnek. Talán 40 év távlatából már nem akkora spoiler, ha eláruljuk, hogy a film végén Beaumont meghal: mielőtt még beszállhatna egy helikopterbe, lepuffantja a szőke kollégája, akivel korábban jó párszor tengelyt akasztott a történet során. Georges Lautner rendező leforgatott egy másik verziót is, ahol Belmondo karaktere sikeresen elmenekül a helikopterrel, de maga a színész is úgy gondolta, hogy a tragikus hős befejezése jobb, így a producerek kérése ellenére a rendező végül úgy döntött, hogy ez fog bekerülni a végleges változatba. Ez akkoriban igencsak szokatlan lezárásnak számított egy akciófilmben, de valószínűleg csak még jobban hozzájárult A Profi kirobbanó népszerűségéhez.
7. Hiába halt meg Beaumont a film végén, a németeknél visszatért a Profi 2-ben! Ott ugyanis ezzel a címmel mutatták be Belmondo 1987-es akciófilmjét, A magányos zsarut. Természetesen ebben a filmben nem a halott Josselin Beaumont támadt fel, hanem Stan Jalard, a Párizs alvilága ellen harcoló, kőkemény francia rendőr akart bosszút állni a társával végző rablógyilkoson.
8. A magyar rajongók a klasszikus, Garas Dezső-féle első szinkront szeretik. A Profit idehaza 1983. május 19-én mutatta be a mozikban a Mokép. A szinkronos változatot a Pannónia Filmstúdió készítette el még 1982-ben, ebben Belmondo magyar hangja Garas Dezső volt. A film óriási siker volt a magyar mozikban, és később VHS-kazettán is.
9. Készült egy második szinkron is, Gáti Oszkárral. Ezt már a Masterfilm Digital készítette el a TV2 megbízásából. Ebben már Gáti Oszkár volt Beaumont ügynök magyar hangja, és ez a verzió került rá a Jupiter Film Kft. VHS-kazettájára, valamint az IPH- és a Mirax-féle dvd-kiadásokra is. A Belmondo-rajongók véleménye azonban egyöntetűen az, hogy az első szinkron sokkal nívósabb volt, ezért később már a tévécsatornák is inkább a Garas-féle szinkronnal vetítették A Profit, hogy a nézőik kedvére tegyenek.
10. A hazai szaksajtó nem volt különösebben elájulva 1983-ban A Profitól. Varga András eléggé lefitymálta 1983 nyarán a patinás Filmvilág lapjain Belmondo nagy klasszikusát. Varga szerint a szívtipró francia színész „egy-két mellizom-fitogtató ágyjeleneten” kívül nem sok említésre méltó dolgot csinált, mert minden további jelenet csak „vagabund cselsorozat”, amiben könnyűszerrel győzedelmeskedik a hős, hiszen „ellenséggé vedlett kollégái kicsit bugyuták”. Az autós üldözés és a helikopteres befejezés sem nyerte el különösebben a recenzor tetszését:
Végül is átlag nyolcpercenként hasad a bőr, reccsen a csont, gyűrődik a kulissza, horpadnak vadonatúj autók. A megszokott kaszkadőrbravúrokkal azonban csínján bántak: se száguldó vonat, se helikopter (csak jelzésként), amit Belmondo meglovagolhatna, pusztán egy eredetiséget nélkülöző autós rodeóra futotta. A veszélyt megvető bátorság helyett most paródiát kapunk, afféle nagyvárosi westernként, amit bohózatba illő figurák keltenek életre. De a figurák csak fancsali fapofák, a humorhoz aligha érnek föl, kivéve a leszbikus rendőrnő esetét, aki legalább „túlzásaival” kelt némi érdeklődést.
