Várkonyi Zoltán egyszerre készítette el ezt a filmet és folytatását, a Kárpáthy Zoltánt, korának igazi szuperprodukcióját, a legnagyobb sztárokkal, a leglátványosabb jelenetekkel és némi erotikával.
A címben szereplő, ma már régimódinak számító nábob szó, amelynek jelentése ‘dúsgazdag ember’ furcsa helyről került a magyar nyelvbe. A több nyelven is elterjedt szó a hindusztáni navváb (‘helytartó’) rangot jelölte, amely az arab náib többes nuvváb alakjának átvétele. A szó az angol nabob révén terjedt el, az európai nyelvekben, hozzánk német közvetítéssel érkezett.
Az Egy magyar nábob és párdarabja, a Kárpáthy Zoltán Jókai Mór azonos című regényeiből egyszerre forogtak, majd 1966-ban pár hónap különbséggel mutatták be őket. A filmpáros a korszak valódi szuperprodukciójának számított, amely komoly költségvetésből, a korszak legnagyobb színészeivel készült. A számtalan itthoni és külföldi helyszín, az aprólékosan kidolgozott jelmezek és a hatalmas statisztéria lenyűgöző látványvilágot kölcsönöznek a cselekménynek
- a pünkösdi forgatag nyaktörő vágtája a mai szemmel is izgalmas akciójelenet.
A filmet az itthon akkor még ritkaságnak számító szélesvásznú formátumra forgatták, az operatőr Hildebrand István volt.
Jókai Mór saját bevallása szerint, egy anekdota ihlette a regény bevezető jelenetét, amit a neje mesélt el neki, míg Szolnoktól Nagyváradra utaztak. Az utazás négy napig tartott, feneketlen sártenger akadályozta a párt. Jókai felesége személyesen is találkozott egykor hasonló árvíz alkalmával egy alföldi dinasztia fejével, akit egész Magyarország Józsa Gyuri név alatt ismert, a regény főszereplőjét, Jancsi grófot, vagyis Kárpáthy Jánost (Bessenyei Ferenc) az író azonban a dúsgazdag Wenckheim József Antalról mintázta, aki híres volt mulatságairól és bőkezűségéről, és egy fiatal polgárlányt vett feleségül, hogy kisemmizze pénzéhes rokonát, aki cserébe egy koporsót küldött neki.
Kárpáthy Abellinó (Darvas Iván) alakja szintén egy korrajz, egy korkritika, egy karikírozott figura. Az akkoriban divatos életmód sok nemest lökött az adósságok mély csapdájába. Jókai megemlít egyet, aki kitűnt a többi közül azzal a hóbortjával, hogy egy híres táncosnőt kísért városról városra, akire a fél vagyonát elköltötte, holott nem volt más öröme, mint hogy abba az ágyba fekhetett le, amit a továbbutazó művésznő reggel elhagyott. Ilyen léha különc Abellinó is, aki a nábob egyetlen örököseként szomjazza rokona gyászhírét nyomtatásban látni – majd a folytatásban annak örökösét, Zoltánt akarja vagyonából kitúrni.
Az író korszellem megszemélyesítőiként szerepelteti azt a két alakot, akit regényében István grófnak (a figura ihletője: Széchenyi István) és Miklós bárónak (Wesselényi Miklós) nevez. Amikor Jókai a regényen dolgozott még mindketten életben voltak ezért
tiszteletből nem akarta őket teljes nevükön szerepeltetni,
Várkonyi Zoltánt természetesen ez már nem akadályozta, amikor az Egy magyar nábobot rendezte, amiben szokása szerint egy kisebb szerepet is játszott – ő volt Maszlaczky ügyvéd, Abellino barátja.
A film nem csak a magyar történelem egy szeletének megidézése és a remek színészek miatt lett hamar népszerű. Hamar híre ment, hogy a csárdában mezítláb táncoló lányok között felbukkanó Medveczky Ilona egy pillanatra a felsőjét is ledobja. A párizsi szórakozóhelyen a keleti táncosnőt alakító Tordai Teri mutat be egy minden tekintetben tüzes számot – a színésznő aztán Nyugat-Németországban több erotikus filmet is készített. Az efféle pikáns epizódok egy szélesebb tömegek számára készített filmben ritkaságnak számítottak akkoriban.
A film és a könyv nem túl meglepő módon több ponton is eltér egymástól, például másképp alakul Szentirmai Rudolf gróf (Latinovits Zoltán) és Mayer Fanny (Pap Éva) első találkozása. nagyon nagy változtatás azonban nincsen.
A regényből Erdődy János írta meg a film forgatókönyvét. Erdődy előszeretettel írt álnéven: újságíróként Zagróczky Elek; néven jegyzett cikkeket, írói álnevei Alec Forest, A. Forest, R. Fowler, E. D. Walter voltak. Az 1930-as évektől a Népszavában jelentek meg cikkei, 1948-ig volt a lap kulturális rovatvezetője. Ezt követően, mivel a szociáldemokratákkal szimpatizált, politikai okokból nem publikálhatott, csak 1957-ben tért vissza az irodalmi életbe. Az 1960-as évektől érdeklődése a történelmi regények felé fordult. Ő jegyezte A kőszívű ember fiai (1965) és a Fekete gyémántok (1976) forgatókönyvét.
Várkonyi Zoltán a két Jókai-film sikerének köszönhette, hogy elkészíthette a magyar film történetének leglátványosabb, legkedveltebb művét, az Egri csillagokat (1968) – ami történetesen megint egy irodalmi feldolgozás.
2001-ben folytatásos képregényben is megjelent az Egy magyar nábob története.
